Néprajzi értesítő 12. évfolyam, 1911.
Tanulmányok - A palóczok lakóháza és berendezése / Istvánffy Gyula = 12. évf. 1. f. 1–15., ill., 15 ábr.
2 ISTVÁNFFY GYULA az utczára nézzen. Két szomszédos házat egymás mellé soha sem építettek, mindenik külön áll ma is, szabadon a másiktól. Beosztásra nézve is mind egyforma volt. Mindenik palóczház három részből állott, ú. m. a pitar-hó, a házból, a kamrából. A bejárat az udvar felől, az épület közepe táján volt s a pitvarba vezetett. Innen két ajtó nyílott, az egyik az utcza felé eső házba, a másik a kamrába, amaz a család nappali szobája, emez a nők és a gyerekek hálószobája volt. E régi palócz faháznak építési módját a Bikk és Mátra környékénszerzett adatok alapján a következőkben kíséreljük meg leírni: Az építendő ház helyét kijelölték, alapját kővel kiegyengették s arra körös-körül lerakták a tölgyfából faragott talfákat s ezeket az érintkezés szögénél egymásba csapolták. A talpfákba az építendő ház négy szögletén, valamint a választó falak két végén is egy-egy oszlopot állítottak, melyek a falak mentére eső oldalon ki voltak zsilyipelve (vájva) s ezekbe bocsájtották be élivel egymásra a hársfából vagy tölgyfából hasogatott és durván ácsolt deszkapallókat, az ú. n. ravást, a míg csak a ház kívánt magasságát el nem érték. Ilyen ravás-fallal regyezték el a ház egyes részeit is egymástól. A ravás-falat aztán folyó- vagy borító gerendákkal (a hevesi palóczok szerint majorpanggal) fedték be s ezeket az épület oldaloszlopaihoz szintén csapolással erősítették. A ravást később kívül-belől sárral betapasztották, agyaggal simára bekenték s bemeszelték. A ház elején és végén levő folyógerendára fektették rá az egész ház hosszában elnyúló mestergerendát. Ezt, hogy súlyánál fogva idővel meg ne hajoljék, rendesen egy oszloppal támasztották alá, az ú. n. bódogantával, mely mindig a házbeji a kürtös vagy búbos kemencze koczigjának az összeszögellő részénél volt felállítva. Rendszerint fogasul használták, faszögek voltak beleverve s szűrt, gúnyát, tarisznyát stb. aggattak reá. A borító- és mestergerendán keresztül fektették aztán a négy oldalúra ácsolt átal gerendákat, körülbelül egy-egy méternyi távolságra egymástól. Ezen átal- vagy keresztgerendák az épület falán túl rendesen egy félméternyire kiugrottak s végeiken nyúlt végig, az egész ház hosszában, mind két oldalon, az ú. n. vizvető gerenda, mely mintegy összekötő s megerősítő kapcsa volt az átalgerendáknak, a mennyiben kissé kivájt mélyedéseivel feküdt rá az átalgerendákra s ezeket helyzetekből úgyszólván mozdíthatatlanná tette. A keresztgerendákat fejszével hasgatott s nagyjából leácsolt tölgyfa-pallókkal fedték le s a padlást földdel lebunkózták s a tetejét pelyvás vagy marhatrágyával kevert sárral vastagon letapasztották, hogy meleget tartson. Az itt felhasznált adatokat az 1887-ben és 88-ban Parádon töltött 2 év alkalmával, valamint az 1893-ban és későbben is tett tanulmányutamon Bodony, Balla, Pétervásár, Szent-Domonkos, Szent-Erzsébet, Szúcs, Bocs, Csehi, Bekölcze, Dorogháza, Mindszent, Szék, Szajla, Sírok, Mikófalva, Terpes stb. hevesmegyei községekben s 1909 nyarán Bánhorvát, Bánfalva, Dédes, Királd, Mercse, Sáta, Bóta, Uppony, Nagy-Visnyó, Csernely, Csokva, Omány, Szilvás, Apátfalva borsodmegyei községekben gyűjtöttem össze.