Néprajzi értesítő 12. évfolyam, 1911.

Tanulmányok - A palóczok lakóháza és berendezése / Istvánffy Gyula = 12. évf. 1. f. 1–15., ill., 15 ábr.

2 ISTVÁNFFY GYULA az utczára nézzen. Két szomszédos házat egymás mellé soha sem építettek, mindenik külön áll ma is, szabadon a másiktól. Beosztásra nézve is mind egyforma volt. Mindenik palóczház három részből állott, ú. m­. a pitar-hó­, a ház­ból, a kamrá­ból. A bejárat az udvar felől, az épület közepe táján volt s a pitvarba vezetett. Innen két ajtó nyílott, az egyik az utcza felé eső házba, a másik a kamrába, amaz a család nappali szobája, emez a nők és a gyerekek hálószobája volt. E régi palócz faháznak építési módját a Bikk és Mátra környékén­­­szerzett adatok alapján a következőkben kíséreljük meg leírni: Az építendő ház helyét kijelölték, alapját kővel kiegyengették s arra körös-körül lerakták a tölgyfából faragott tal­fákat s ezeket az érintkezés szögénél egymásba csapolták. A talpfákba az építendő ház négy szögletén, valamint a választó falak két végén is egy-egy oszlopot állítottak, melyek a falak mentére eső oldalon ki voltak zsilyipelve (vájva) s ezekbe bocsáj­tották be élivel egymásra a hársfából vagy tölgyfából hasogatott és durván ácsolt deszkapallókat, az ú. n. ravás­t, a míg csak a ház kívánt magassá­gát el nem érték. Ilyen ravás-fallal regyezték el a ház egyes részeit is egy­mástól. A ravás-falat aztán folyó- vagy borító gerendák­kal (a hevesi palóczok szerint majorpang­gal) fedték be s ezeket az épület oldaloszlopaihoz szin­tén csapolással erősítették. A ravást később kívül-belől sárral betapasztot­ták, agyaggal simára bekenték s bemeszelték. A ház elején és végén levő folyó­gerendára fektették rá az egész ház hosszában elnyúló mestergerendá­t. Ezt, hogy súlyánál fogva idővel meg ne hajoljék, rendesen egy oszloppal támasztották alá, az ú. n. bódog­ant­á­val, mely mindig a ház­beji a kürtös vagy búbos kemencze koczig­jának az összeszögellő részénél volt felállítva. Rendszerint fogasul használ­ták, faszögek voltak beleverve s szűrt, gúnyát, tarisznyát stb. aggattak reá. A borító- és mestergerendán keresztül fektették aztán a négy oldalúra ácsolt átal gerendá­kat, körülbelül egy-egy méternyi távolságra egymástól. Ezen átal- vagy keresztgerendák az épület falán túl rendesen egy félméternyire kiugrottak s végeiken nyúlt végig, az egész ház hosszában, mind két oldalon, az ú. n. vizvető gerenda, mely mintegy összekötő s megerősítő kapcsa volt az átalgerendáknak, a mennyiben kissé kivájt mélyedéseivel feküdt rá az átalgerendákra s ezeket helyzetekből úgyszólván mozdíthatatlanná tette. A keresztgerendákat fejszével hasgatott s nagyjából leácsolt tölgyfa-pallókkal fedték le s a padlást földdel lebunkózták s a tetejét pelyvás vagy marhatrágyával kevert sárral vastagon letapasztották, hogy meleget tartson.­ ­ Az itt felhasznált adatokat az 1887-ben és 88-ban Parádon töltött 2 év alkalmával, valamint az 1893-ban és későbben is tett tanulmányutamon Bodony, Balla, Pétervásár, Szent-Domonkos, Szent-Erzsébet, Szúcs, Bocs, Csehi, Bekölcze, Dorogháza, Mindszent, Szék, Szajla, Sírok, Mikófalva, Terpes stb. hevesmegyei községekben s 1909 nyarán Bánhor­vát, Bánfalva, Dédes, Királd, Mercse, Sáta, Bóta, Uppony, Nagy-Visnyó, Csernely, Csokva, Omány, Szilvás, Apátfalva borsodmegyei községekben gyűjtöttem össze.

Next