Néprajzi értesítő 13. évfolyam, 1912.

Tanulmányok - A feketekörösvölgyi magyarság viselete / Győrrfy István = 13. évf. 1. f. 1–24., ill., 24 ábr. + 2 t.

A feketekörösvölgyi magyarság viselete. Van Bihar vármegyének egyik félreeső zugában Belényestől nyugatra oláhság közé beékelve egy érdekes magyarlakta vidék, mely úgy nyelvben, mint néprajzi sajátságokban nagyon sok ősi elemet őriz éppen ezen elzárt­sága miatt. Ezen vidék mintegy 13 községből áll. A Feketekörös mentének leg­belsőbb, egyúttal leghíresebb magyar községe Tárkány, ennek szomszédja Nyégerfalva, lej­ebb ezektől Fenes, Jánosfalva, Sonkolyos, Belényesújlak mind egymás szomszédságában. Hozzájuk számítható még az északra a Rossia-patak völgyében rejtőzködő Magyarremete és maga Belényes városa is, mely ugyan magyar többségű, de mivel a magyarságot az értelmiség, a kereskedő és iparos osztály képviseli, néprajzi szempontból kevésbbé fontos. Ez a hat, illetőleg hét község a Fekete-Körös felső völgyében fekszik, mert a völgy Belényesújlaknál összeszűkül és csak Széplaknál tágul ki ismét. A völgy­gyel együtt a magyarság is eltűnik és csak a Fekete-Körös külső völgyében, Széplakon hallunk először ismét magyar szót. Ezután Gyanta magyar nagy­község következik, utána Kisháza, mely mint Széplak oláh többségű. A­hol a völgy kitágul és átmegy a Nagy-Alföldbe ott találjuk Bélfenyér és Tenke tiszta magyar nagyközségeket. Ezeken túl az Alföldön ismét oláh községek következnek, csak Árpádon és Nagyszalontán találjuk meg ismét a magyar­ságot. Ezen a külső völgyön tehát két oláh többségű és három tiszta magyar község van. Voltaképen tehát két szigetről beszélhetünk, ú. m. a Fekete-Körös felső és alsó völgyében lakó magyarságról. Ez a két sziget néprajzi szempontból is sokban különbözik egymástól. Mivel az alsó völgyben lakók mégis közelebb vannak az Alföldhöz, az alföldi, nevezetesen pedig a szalonta­környéki magyarság erősen hatott rájuk. Itt már a viselet teljesen alföldi s nyelvjárásuk is erősen közelít a szalontaihoz. A felső völgy falvai azon­ban még most is megvannak ősi egyszerűségükben. Nyelvjárásuk legköze­lebb áll a marosmenti erdélyi magyarságéhoz, illetőleg székelységéhez s ők is büszkén vallják, hogy őseik „Székelyből füvenek". Néprajzi tekintetben is a marosmenti és kalotaszegi magyarsághoz állanak legközelebb, kivévén a viseletet, mely mint alább kiviláglik, a régi alföldi viselethez hasonlít legjobban. A felső völgy legbelsőbb magyar községe Tárkány, mely tiszta kálvi­nista község, a hol sem oláht, sem zsidót, sem czigány állandó lakosui be nem fogadnak. Élelmesség dolgában túltesznek még a zsidón is, ennek Néprajzi Értesítő, XIII. 1

Next