Néprajzi értesítő 15. évfolyam, 1914.
Tanulmányok - A magyar kerek tükör / Mészáros Gyula = 15. évf. 1–2. f. 1–21., ill., 38 ábr.
DE. MÉSZÁROS GYULA valamely tekintetben magasabb kultúrájú néptől egy tárgyat, a melyet addig nem ismertünk s csak magával a tárgygyal együtt vándorol át a szó is. Külön vizsgálni a tárgyak és külön a szavak vándorlását, külön kutatni az egyes szók hangtani és jelentéstani egyezéseit, a nélkül, hogy a tárgyakkal való összefüggést is ne keresnénk, ma már idejét múlta módszer. Hogy szók és tárgyak, egymás művelődéstörténeti vallomásait kiegészítve és támogatva, minő perspektívát nyitnak néha az ember szemei előtt, egy régi kultúrszavunk fejtegetésével fogom bizonyítani. Vizsgáljuk meg, hogy mennyi őstörténeti tanulság van a magyar „tükör" szóban! Eredetére nézve a tükör török szó. [Vö. cuvas anatri igör, virjal tükör, tügüri (Munkácsi B.: Nytud. Közl. XXI. 40.) : tükör kis-ázsiai türkmen (Mészáros Gy.): teker , kerékcag. Radlov: tigir = rund, das Rad (iJ~J$ «-Nj^ ' JLH**) | cag. Radlov: digri — rund. Ide tartozik: kaz R: tuiyenk — rund 1 kaz. Bálint: tíysrmes = kerék, kör | krm R: tögerek = rund | kkir R: tögürök = rund; der Kreis, das Rad; rund herum | kir R: tör örök = der Kreis, der Umkreis | tob R: tügersk = der Umkreis, der Kreis | osm [Sämi] : tekerlek = kerék].1 Tükör jelentéssel e szó tehát egyedül a csuvas nyelvben fordul elő, a többi török-tatár dialektusban származékaival egyetemben mindenütt kerek, kerék, kör értelemmel használatos. Kétségtelen tehát, hogy ez utóbbi a szó igazi, ősi értelme. Az eddigi kutatások alapján joggal következtethetjük, hogy a magyar nyelvbe a tükör szó a honfoglalás kora előtti időkben a volgai ó-bolgár birodalom területén élő csuvasság közvetítésével került, mint amely néppel való érintkezésünket egyéb kultúrszavunk azonossága is igazolja. Azzal tisztában vagyunk tehát, hogy a szó maga honnan, mely népről, mely területről és körülbelül melyik évszázadokban kerülhetett a magyar nyelvbe, de a kultúrtörténet kutatója evvel még nem éri be. A magyar művelődéstörténet nyomozójának fel kell derítenie azt is, hogy milyen volt maga az a tárgy, melyet a Keleten vándorló magyarság az őt környező török rokonnépek közvetítésével tükör szó alatt ismert. Mert a tárgyak maguk beleilleszkedvén az ő internaczionális környezetükbe, kétségtelenül közelebb visznek bennünket honfoglalóink műveltségének megismeréséhez. A feleletet erre a kérdésre a török nyelveknek fentebb idézett nyelvi anyaga adja meg. Ezen nyelvi anyagnak a magyar tükör szóval való összefüggéséből azt látjuk, hogy amikor a keleti török-tatár népek a tükör fogalmával megismerkedtek keleteurópai, illetőleg középázsiai őshazájukban, kétségtelenül olyan tükörtípussal kellett megismerkedniök, amely alakjára nézve kerék volt, mert különben a volgavidéki csuvasság nem a fehér, födör (tügüri) szót alkalmazta volna erre a tárgyra, a mely szónak hangtanilag pontosan megfelelő rokonsága a többi török-tatár nyelvekben mindenütt kereket jelent. S a mint archeológiai és néprajzi adataink igazolni fogják, úgy a keleti török-tatár népek, mint általában véve a népvándorlás 1 Vö.: Gombocz Z.: Régi török jövevényszavaink. Magyar Nyelv, III. 366.