Néprjazi értesítő 20. évfolyam, 1928
Tanulmányok - Takarás és nyomtatás az Alföldön / Györffy István = 20. évf. 1. f. 1–46., ill., 24 ábr.
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM NÉPRAJZI TÁRÁNAK 1928. tj FÜZET XX. ÉVFOLYAM ÉRTESÍTŐJE Takarás és nyomtatás az Alföldön/ A mezőgazdálkodásnak egészen a közelmúltig nem volt akkora szerepe az alföldi magyar nép életében, mint ma. Csak annyit termeltek, amennyi a háziszükségletre kellett. Ha jó termés volt és felesleg mutatkozott, eltették szűkebb időkre, ha pedig rossz lett a termés, tartalék pedig nem volt, éhinség támadt az alföldi „Kana? hán"-on. A lakosság főfoglalkozása az állattenyésztés volt, melyet a legkülterjesebben űztek. A lábas jószág volt az alföldi magyar nép ingó vagyona, s jóformán teljesen ebből pénzelt. Annyira jelentéktelen volt a földmívelés, hogy a terményt sok helyen adóalapul sem tekintették, hanem csak a jószágállományt írták össze, s a lakosság csupán ez után fizetett adót. A földmívelés főleg azért nem tudott nagyobb jelentőségre vergődni, mert helyben nem volt vevőközönsége a terménynek, lévén a lakosság 90—95%-a szintén földmívelő. A terményt pedig az év nagyobb részében járhatatlan utakon elszállítani nem lehetett s ha kedvezőbb évszakban lehetővé vált is, a legközelebbi fogyasztói piacig a kocsifuvar a terményt úgy megdrágította, hogy nem volt rajta semmi haszon. Ezzel szemben az alföldi gazda jószága bármely időszakban a maga lábán ment a legtávolabbi németországi fogyasztó piacokra is, ahol jól megfizették. Mezőgazdálkodásunk az Alföldön akkor indult gyors fejlődésnek, mikor az első vasutak megépültek, s megnyílott a lehetőség a termény gyors és jelentékeny haszonnal való értékesítésére. Ez a lehetőség a múlt század közepén állott be. Első folyománya az volt, hogy az addig szinte évente elöntött, vadvizes, árvíz járta területeket a víztől mentesítették, így a mezőgazdálkodás céljaira új területeket teremtettek, az állattenyésztést pedig szűkebb korlátok közé fogták és inkább a mezőgazdaság szolgálatába állították. Ez az időpont volt az ősi, évezredes magyar mezőgazdálkodás első határköve. Ettől kezdve gyors fejlődésnek indult, egyelőre a régi alapokon. Másik határkövének a gépek megjelenését tekinthetjük, amikor a művelés módja is alaposan megváltozik, sőt részben a termények is a világpiac szükségletéhez igazodnak. • Mezőgazdaságunknak, mint a pásztorélettel idestova egyidős és egyértékű ős foglalkozásunknak néprajzi szempontból való tanulmányozása," eleddig sajnálatosan hátramaradt. Kétségtelen pedig, hogy ebben a munkakörben, úgy fajunk múltja, mint az egyetemes, összehasonlító néprajz javára egyaránt felhasználható becses tanulságok rejteznek. Ezzel a meggondolással adunk helyet a rendesnél nagyobb terjedelemben esnek a gazdag anyaggyűjtésen alapuló, s részben már most is, de hova hamarább méginkább forrásértékűvé váló dolgozatnak. Kiegészítő, pótló adatokat szívesen fogadunk. Szerkesztő. Értesítő.