Néprjazi értesítő 28. évfolyam 1936
Kisebb közlemények - Munkácsi Bernát: Ősi magyar szerszámnevek / Bátky Zsigmond = 28. évf. 1–4. sz. 137. - Fehér Gyula: A sárréti nád / Gönyey Sándor = 28. évf. 1–4. sz. 137–138.
Minthogy a szerszám Európa más vidékén is használatos, pl. Ragnar Mirlow szerint Svédországban is, feltehető, hogy valamikor általánosabban elterjedt volt s mint ilyen, néprajzilag figyelmet érdemel. Az Alpokban Stragadán (Streutgitter) néven ismeretes. Az erdőről ebben hordják le a szénát, Steierből Stra- oder Fundapougn (Streu oder Futterbogen) néven ismerteti L. Bein. Ebből láthatjuk, hogy a szerszám idegen nevei nem hagytak semmi nyomot a sokoldalú és jó magyar megnevezésekben. Jó volna az eszköz magyarországi elterjedéséhez újabb adatokat találnunk. Dr. Gönyey Sándor. Munkácsi Bernát: Ősi magyar szerszámnevek. (Nyr. LIL k.) Munkácsi B., aki őstörténetünk tárgyi világának nyelvészeti úton való földerítésében is, mint úttörő, elévülhetetlen érdemeket szerzett, jelen tanulmányában szerszámneveink eredetét nyomozza a finnugor (és részben környező) nyelvek régi szókészletében. A vizsgált szók három osztályba sorozhatók : 1. Igéből képzett névszók : ásó, véső, fúró, verő (kalapács), rigó, üllő, fúró, tű (a tövik ,szegeződik igéből), szalu, gyalu, sulyok (a sújt igéből). 2. Régi eredeti nevező szók: ék, fen, köszörű. 3. Későbbi szerszámnevek, melyeknek indo-iráni egyezései is vannak : mű (,opus'), reszel (mindkettő osszét eredetű), szeg, ár, kés, fejsze (elhomályosult összetétel, jelentése fás-ék volna), fürész (elhom. összetétel, utótagjában a reszel ige lappangana), ágyú (.instrumentum'; alapszava még nincs tisztázva) és szer (.instrumentum'; belőle később : szerszám). Ezek a szerszámnevek — szerinte — mintegy vázlatban mutatják elénk műveltségi állapotát és fejlődését egy szkitha környezetben élő ősnépnek. Munkácsi — amint látjuk — az eddigi tanításokhoz képest jelentékenyen megsokasítja ősműveltségünk tárgyi leltárát. Hogy új megállapításai teljesen helytállók-e, nyelvészeknek kell eldönteniök. Bátky Zsigmond, Fehér Gyula : A sárréti nád. Örömmel olvassuk a Szeghalmi Ref. Gimnázium 1935/36. évi Értesítőjében ezt a kis cikket. Nemcsak ünnepi beszédek kapnak így helyet az Értesítőben, de a komoly munka eredménye, magyar népi kultúránk részletkérdéseinek szűkebb területű bemutatásával szép példaadás arra, hogy ifjúságunk a magyar néppel foglalkozván már középiskolai tanulmányai alatt is közelebb hozza a falu népét a magasabb kultúrához. A nádvágók ma már kihalóban vannak a Sárréten, de még öreg emberek emlékezetéből a nádvágás és eszközeinek életét dicséretesen összeállította a fiatal kutató. Ismerteti a fűzfavesszős kötéssel kimerevített bakból, nyélhez erősített köpüsélből álló nádvágót, aminek élét a ripátyás jég kiverte s ezért inkább sima jégen használták. A 4—5 kévéből álló nádrendet vágta a fotós, a gyerekek a nádszálakat pászították, szeszmettől, csörmötétől, gezmecefelől kirázták. A kévekötözők a nádat térdükkel összeriszálták, lábukkal összehúzták, hogy oldalt a kéve szögletes, táblás legyen. Kákába vagy vesszőbe is kötözték a nádat. A kemény, kivált bördős nád öszszetört kötéskor, a kötélnek való könynyebben hajló nádat perge nádnak nevezték. A kévéket haliba rakták. A fehér fakó nád a réti nád, a piros sárga színű a borda nád. Ha az idő megereszkedett, hajóról vagy nádról vágták a nádat s a lapozó rúddal tolták a hajót. Érdekes eszköz volt a deszkaláp, amivel a nádat kiszállították. Az uraság megbízottját nádas csősznek nevezték. Ő vette ki a felerész dézsmát. A Körösre, Berettyóra Gyoma felé, majd a Tiszán nádtutajon szállították a nádkévéket. Kívánatos volna a nádról összegyűjtött többi adat közlése és az építésben való felhasználása, ami bevilágítana a magyarság régi életébe, mikor még a házak nagy része, miként Freisingi Ottó püspök leírásából tud 1 Gustav Bancalari: Forschungen und Studien über das Haus. (Linz a. d. Donau) Wiener Miit. der Antr. Ges. in Wien XXX. Bd. 1900. 5. 18. 2 Dr. Leop. Bein: Beitrag zur Kenntnis des Obersteier. Haus und Ackergeräte. U. a. XXXIV. Bd. 1914, S. 175.