Néprjazi értesítő 31. évfolyam, 1939
Tanulmányok - A Néprajzi Múzeum (Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tára) jégpatkó gyűjteménye / Morvay Péter = 31. évf. 1. sz. 1–14., ill., 12 ábr., Deutsche Zsf.
2 Moruay Péter , • nyában két pár bronz, valamint egy pár és nyolc db vasból való őskori (Halstatt és La Téne) jégpatkót mutat be. (1. ábra A—B). Ezek a jégpatkók — mint alább látni fogjuk — világot vetnek a ma élő jégpatkóformák ősiségére. A mostani jégpatkók viszont — melyeknek (formai) kapcsolata a történelemelőtti idők jégpatkóival nyilvánvaló — bizonyítják, hogy ezeknek az őskorból fennmaradt eszközöknek nem lehetett más rendeltetésük, mint a mai jégpatkóknak, azaz, hogy ezek az őskori eszközök valóban jégpatkók. Már a bronzkort megelőzően is használhatta az ember a jégpatkót. Erre engednek következtetni a csukcsok, az eszkimók mai, fából, csontból, fókabőrből készített „jégpatkó"-i. A jégpatkó a lábbelire felerősíthető, hegyes körmökkel ellátott eszköz. A jégen vagy csúszós talajon való járás biztosabbá tételét szolgálja. A körmök, a testsúly nyomása alatt, benyomulnak a jégbe vagy a jeges talajba s ezáltal megvédik viselőjüket az elcsúszástól. A jégpatkó a téli halászat elmaradhatatlan segédszerszáma. A jégen való halászatnál nemcsak a járás biztosabbá tételében kap szerepet, hanem arra is szolgál, hogy segítségével a halászok a háló kihúzásánál lábukat a jégen megvethessék s ezáltal nagyobb erőt tudjanak kifejteni. Tihanyban a kivágandó lékek helyét is a jégpatkóval jelölik ki, a körvonalak megkörmözésével.4. A jégpatkó egyúttal az egyenletes közös munkának is segédeszköze. A balatoni jeges halászatnál a cibékesek, egymás mögött ütemesen lépegetve, a jégpatkót ütemesen a jégre csattantva, egyenletesen húzzák kifelé a háló húzókötelét. A Balaton halászai szép napsütéses időben és főleg jó halfogások idején, a jégpatkók pengetése mellett, pajkos nótákra is rágyújtanak. A halászokhoz teljesen hasonló módon használják a jégpatkót a nádvágók a retek nádlóin. Különösen olyankor, amikor a késői árvizek megfagyásával keletkezett u. n. tükörjégen a nádtoló nevű szerszámmal törik a nádat. Régen, mikor a Nyírségen még sok víz volt, téli időben ilyen jég- 1 Suomen Muinaismuistoyhdistvksen Aikakauskirja XXXIX.: 2. 1—29. 1. 2 A. Arkifir nem tartja kizártnak, hogy az általa bemutatott őskori eszközöknek esetleg valami más lehetett a rendeltetése, mint a mai jégpatkónak. Azt a feltevést, hogy ezek valamilyen „sarkantyús kengyelek" lehettek volna, maga Mahr megcáfolja. A rajtuk levő lyukak ugyanis olyan kicsik, hogy egy kellő vastagságú kengyelszíj nem férhetett beléjük. A kengyel — eddigi tudomásunk szerint — különben is a középkor elején terjedt el Európában (ld. mű 211). Az eszköz talpán elhelyezett körmök is céltalanok lennének egy kengyelnél. Még valószínűtlenebb, hogy ezek az őskori eszközök sarkantyúk lettek légyen. Mahr mégis foglalkozik ennek a lehetőségnek a mérlegelésével. Az őskori jégpatkók egy része ugyanis lovas sírból került elő s ezért Mahr szerint valamilyen lószerszámnak kell lenniök. Szerinte „Steigeisen in Reitergräbern sind doch zu unglaubwürdig." (23. 1.) Szerintünk a jégpatkók ugyanúgy bekerülhettek valamly sírba, mint a halott, tulajdonában levő bármely más tárgy (ruha, fegyver, ékszer stb.). 3 Stanislaw Ponialowszky : Chrapki. Lud, 1926. 2. 1. 4 Vistei Károly: Tihany őshalászata. Ért. XXIV. (1932.) 19. 1. 5 Lukács Károly : Jégi halászat a Balatonon. Term. Tud. Közl. 61. köt (1929.) 146. 1. 6 Lukács Károly: Id. mű 147. 1.