Néprajzi értesítő 33. évfolyam, 1941
Tanulmányok - Ismeretlenebb erdélyi magyar hímzéstípusok / Palotay Gertrud / Szabó T. Attila = 33. évf. 1. sz. 1–35., ill., 106. ábr., Deutsche Zsf.
Ismeretlenebb erdélyi magyar hímzéstípusok. Az egyes erdélyi hímzéstípusok alább tárgyaló fejtegetéseink megfogalmazását a Néprajzi Múzeum erdélyi hímzésanyagának tüzetes átnézése előzte meg. E dolgozat tehát a Néprajzi Múzeum erdélyi hímzések tekintetében is páratlanul gazdag gyűjteményében meglévő, s a néprajzi irodalomban mindeddig nem, vagy csak futólag ismertetett hímzésfajták leírása. Minthogy jelenleg nem áll módunkban e területek hímzésanyagára vonatkozó helyszíni tanulmányokat végezni, sem az erdélyi köz- és magángyűjteményeket ilyen szempontból átnézni, alábbiakban csak a Néprajzi Múzeum anyagára támaszkodunk. Ilyen körülmények között természetesen nem volt lehetséges a hímzések területi elterjedésének határait megvonni, sem időbeli rögzítésüket megkísérelni. Alábbiakban tehát elsősorban az anyagismertetés célját kívánjuk szolgálni, s itt-ott megkísérelt összehasonlító megjegyzéseink inkább csak iránymutatók. Szinte felesleges külön megjegyeznünk, hogy megállapításainkat abban a tudatban tesszük közzé, hogy ha a rendelkezésünkre álló anyag aránylagos csekélysége miatt fejtegetéseink helyenként hiányosak és talán nem olyan meggyőzőek, mint magunk szeretnők, mégis a későbbi kutatás számára megállapításaink megjelölik azokat a pontokat, ahol a kiegészítés elodázhatatlan feladat. A tárgyalandó hímzésfélék csoportosítását maga az anyag adta meg, amennyiben egy-egy szűkebb területről való hímzésféle, csaknem mindenütt, egy-egy határozott típushoz való tartozást is jelent. Ha mégis egy-egy zárt területről származó hímzések stílus szempontjából nem egyeznek, akkor ezt valószínűleg időbeli eltérések okozzák. Szilágysági hímzések. A Szilágyság, vagy ahogy régen nevezték, a Tövishát, Szilágy megyének azt a részét foglalja magába, amely a Szilágy patak mentén terül el. Délről határa a Zilahnál elvonuló és a Szilágyságot Erdélytől elválasztó Meszes, keletről a Szamos, északon a Bükk és a Korondi erdő. Nyugaton Tasnád táján az Alföld felé pontosan meg nem vonhatók határai, délnyugaton azonban a Bihar-hegység legészakibb nyúlványai különítik el a Nagy-Alföldtől. Az így körvonalazott terület népiség szempontjából nem egységes, hanem vegyes magyar és román lakosságú. Erről az aránylag nagy területről a Néprajzi Múzeum gyűjtemén 1y. ehhez : Haáz Ferenc — Palotay Gertrud — Szabó T. Attila: A Néprajzi Múzeum erdélyi vászonhímzés-anyaga. Ért. 1940. 3. sz. 396—417. 2 Erre nézve 1. Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája. Bpest, 1901. I. 86 —92. — Pesty Frigyes Helységnévtára (Kézirat a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában Fol. Hung. 1114. sz. 24,251 a-b.) Néprajzi Értesítő