Néprajzi értesítő 35. évfolyam
Tanulmányok - Magyar hatás az erdélyi román népi műveltségre / Gunda Béla = 35. évf. 1. sz. 1–32., ill., 13 ábr., English summ.
Az ilyen típusú ekének a használata általános a székelységnél, de előfordul a kalotaszegi magyaroknál is.7 Megvan ezenkívül ez a váltóeke az erdélyi szászoknál (Szeben, Nagyküküllő megye, Barczaság).8 Az ekét, amint már azt Dorner B. és Kaufmes H. is megállapította a szászok hozták magukkal Erdélybe. Adatok híjján pontosabban nem tudjuk megmondani, hogy az erdélyi románoknál hol van elterjedve. De valószínű, hogy nagyobb területen használják, mert Besztercenaszód megyén kívül ilyen ekével szántanak a hunyadmegyei Erdőhát románjai is.JU Erről az ekeformáról mondja Jeutsch J. és Fuchs K. Brassó és Fogaras megyében végzett néprajzi tanulmányútukról írt beszámolójukban, hogy ma már elsősorban csak a román parasztság használja." Vizsgáljuk meg a másik eke elterjedését. A 2—3. képen bemutatott kerülő ekét Rogozon (Szolnokdoboka megye) használták a román parasztok még néhány ével ezelőtt. Ilyen ekét találtam 1941. nyarán más szolnokdoboka megyei román faluban (Rohi) is, ahol az eke kormánydeszkáját magyar szóval cormgn-nak nevezték. Ezekkel a román ekékkel rokon, de primitívebb eketalppal készült román ekét őriz a budapesti Néprajzi Múzeum is (Szolnokdoboka m., Egrestő, 138.148. fsz., 4—6. kép). Ennek az ekének a jobboldali szarvát a kormánydeszkához erősítették s a két ekeszarvat kötőpálcák tartják össze egymással. Hasonló ekéjük van a biharmegyei (Henkeres) románoknak.12 Az ekéknek a 2 — 3. képen bemutatott fejlettebb talpú, formái a Kárpátok külső lejtőjén a moldvai románoknál is ismeretesek.13 A magyar néprajzi irodalomban ezzelaz ekével Lükő foglalkozott s mivel a Nagyalföld északkeleti részén is elterjedt, debreceni eke néven írta le. Lükő mutatta ki, hogy a debreceni eke valószínűleg a Tiszántúl alakult ki s onnan került a Szamos völgyén át Moldvába,, ahol a magyarok is használják.14 7 Kovács L.: Ackergeräte in Ungarn. Ungarische Jahibücher, XVIIÍ. Berlin, 1938". 285-287. 1. 8 Dorner B.: Az erdélyi szászok mezőgazdasága. Bp., 1910. 237. skk. 1.; Kaufmes ti.: Die Geschichte der Landwirtschaít und Viehzucht. Das Burzenland. Herausgegeben von E. Jekelius. Bd. V.: 1. 154. 1. 9 Kovács L. nem ismerte Dorner B. és Kaufmes H. fontos mezőgazdasági munkáit, amikor ennek az ekének erdélyi eredetéről írt (1. Ung. Jhb. XVIII. 286. 1., Népr. Ért. XXIX. 23. 1.). A váltóeke a szászoknál is általános, nem úgy mint Kovács gondolja. Ismerik a szászok a Barczaságban, Szeben és a Nagyküküllő megyékben, amint ezt Dorner, Kaufmes és mások közléseiből tudjuk. Használják az ekét a hunyadi Erdőhátság románjai is, ami egymagában lehetetlenné teszi Kovácsnak azt az állítását, hogy Erdély déli részét az u. n. „háromrészű ekék" elterjedési területébe sorozza (I. közölt térképét, Népr. Ért. XXIX. 42. 1.). Előtte már Kaufmes és Dorner is megállapította, hogy ezt a váltó ekét a szászok hozták magukkal Erdélybe. 10 Papahagi T.: Images d'ethnographie de roumaine, I. Bukarest, 1928. 60. 1. 11 Teutsch J. — Fuchs K.: Ethnographische Mitteilungen aus den Komitaten Kronstadt und Fogaras in Siebenbürgen. Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien. XXXV. Wien 1905. 151.1. . 12 Kovács t.: id. munk. 272. 1. Kovács nem említi, hogy ez az eke magyaroktól vagy románoktól származik-e, mivel azonban az 1910. évi népszámlálás szerint Henkeresen (Bihar m.) csak 11 volt a magyarok száma, míg a román népesség száma 1.081, igen valószínű, hogy az ekét román parasztok használták. Pamfile T.: Agricultura... 34. 1., 7. kép.: Brampart R.: Die Urheimat der Landwirtschaft aller indogermanischen Völker. Heidelberg, 1912. 192. kép. 14 Lüfer G.: A moldvai csángók, I. A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsággal. Bp., 1936. 139. 1.