Néprajzi értesítő 44. szám, 1962.

Tanulmányok - Közösségi kovács a mezőkövesdi matyóknál / Bodgál Ferenc = 44. évf. 81–96., ill., 5 ábr.

Közösségi kovács a mezőkövesdi matyóknál A magyar paraszti társadalomban a gazdasági célú testületeket, autonóm feladatokat ellátó társulásokat néprajzi módszerrel keveset vizsgálták.­ A feudális jobb­ágyfaluban ugyanis a közigazgatási és gazdasági közösség szervei,illetve érdekei nagyjából egybeestek, s a falu vezetői látták el mindazo­kat a feladatokat, melyek a paraszti árutermelés irányításánál, szervezésénél szükségesek voltak, így meghatározták a határhasználat, a legeltetés, a szüret, az aratás stb. időpontjait, s a közösség, illetve a község elöljárósága fogadta a pásztorokat, kerülőket, bakterokat, kovácsot stb. A jobbágyfelszabadítás után a közigazgatás elsősorban állami feladattá vált, s a korábbi gazdasági közösség bizonyos formáinak fennmaradása folytán továbbra is fennálló közösségi gazdasági feladatokat (pásztor- és kovácsfoga­dás, legelő- és erdőgazdálkodás stb.) egyes helyeken továbbra is a községi elöljáróság, legtöbb helyen azonban az autonóm hatalommal rendelkező s a közigazgatástól teljesen elváló testületek (úrbéres közbirtokosságok, illetve később erdő- és legelőtársulatok stb.) látták el. Működésük szabályai, mivel erre vonatkozóan beszámolni semmiféle közigazgatási hatóságnak nem tar­toztak, úgyszólván teljesen ismeretlenek, szervezeti felépítésük, feladatuk a konkrét társadalmi és történelmi törvények és szokások alapján jött létre, törvényes szabályozást ezért csak később nyertek. Sok esetben működésük­ben mintának a helyi közigazgatási szervezetet tekintették, s tevékenységüket jegyzőkönyvekben, számadáskönyvekben rögzítették. Ezeket a feljegyzéseket azután az évenként rendszeresen megválasztott elöljáróság vette magához, s őrizte mindaddig, míg a társulat funkciói meg nem szűntek. Éppen ezért nagyon ritka, hogy írásos anyaguk levéltárba vagy múzeumba került volna, s ennek az anyagnak a gyűjtése, múzeumi adattárba való bekerülése csak az újabb időben és rendszertelenül történt.2 Mezőkövesd lakosságának főfoglalkozását évszázadokon keresztül a nagyarányú állattenyésztés képezte, s ennek következtében kialakult sajátos települését és gazdálkodását KÓRIS KÁLMÁN, GYŐRFFY ISTVÁN és mások 1 CSIBA LAJOS: A tejfalusi közbirtokosság történetéből. Népr. Közl. III. (1958) 4. sz. 311-337. Gyimesi Sándornak, Zupkó Bélának és Weszely Lajosnak a kutatáshoz nyújtott értékes segítségüket itt is megköszönöm. (A rajzokat Erdélyi Béla készítette.) 2 A mezőkövesdi kovácsokra vonatkozó adatokat 1962. február —május között gyűj­töttem, s ebben az időben sikerült más közösségek, pl. legelőtársulat írásos feljegyzéseit is megszereznem a megye egyéb helységeiből. A Néprajzi Értesítő

Next