Néprajzi értesítő 49. szám, 1967.

Kodály Zoltán és a Néprajzi Múzeum / Rajeczky Benjámin = 49. évf. 3–4.

NÉPRAJZI ÉRTESÍTŐ XLIX. 1967. Kodály Zoltán és a Néprajzi Múzeum Most, hogy annyi intézményünk érzi, mit vesztett Kodály Zoltán halá­lával és felemlegeti, hogy ő is dicsekedhet a vele tartott szorosabb kapcsolattal, a Néprajzi Múzeumnak is fájó kötelessége emlékezni. Való, hogy Kodály népzenekutatói pályafutása a Néprajzi Múzeumból indult ki. A milleniumi kiállításon még 13 éves korában olyan benyomást tett rá Vikár Fehér László­­ ballada táblázata, hogy a magyar népdal strófaszer­kezetét vizsgálva visszaemlékezett rá és felkereste az úttörő gyűjtőt. Ezt írja emlékezésében: „ . . . Mikor jelentkeztem nála, mint kezdő diák, kinek mun­kájához szükséges megismerni az ő gyűjteményét, kissé bizalmatlanul fogadott. Azt hitte, új elméletet akarok gyártani a magyar zenéről, ami akkoriban diva­tozott. Megnyugtattam, nem elmélettel foglalkozom, zeneszerzőnek készü­lök, . . . tüzetesen meg akarom ismerni a népdal élő formáját . . . s magam is gyűjteni szándékozom. Lassan fölengedett, eljött velem a múzeumi kis udvari szobájába, ott voltak felraktározva a hengerei, s egy rossz kis zongora alig hogy elfért. Kérdem, minek a zongora? „Hát Kereszty Istvánnak kell, ő dolgozik itt a hengerek lejegyzésén." Megmutatta a fonográf kezelését, majd magamra hagyott. Abban a kis sötét udvari szobában sok boldog órát töltöttem. Felváltva játszottam fonográfon a népdalokat és zongorán a hatásuk alatt készülő szer­zeményeimet ... Lejegyezni csak néhányat jegyeztem le magamnak. Kereszty bácsi, a Múzeumi Könyvtár őre volt megbízva a lejegyzéssel, hengerenként 1 ko­rona díjért. Ez fejedelmi díjazás lett volna egy diáknak. De nem akar­hattam Kereszty bácsi kenyerét elvenni. Mindnyájan szerettük, mert a Múzeumi Könyvtárban rendkívül előzékenyen járt kezünkre ottani kutatása­inkban ..." így került Kodály 1903-tól állandó kapcsolatba a Múzeummal. Valóban ott indult meg az a nagyjelentőségű folyamat, mely a magyar zeneművészetet kivezette a 19. századvégi zsákutcából és átalakította az egész magyar zene­életet. Múzeumi hivatalos gyűjtések formájában mégis a vártnál kevesebb munka nyomát látjuk a Népzenei Osztályon. Ennek nyomós oka éppen Kodály fent olvasható magatartásában rejlett: az akkorában inkább csurranó-cseppenő, mint bőven mért kiküldetési díjazást inkább a jobban rászoruló Bartóknak engedte át, ugyanúgy a Kereszty utáni lejegyzéseket is. Saját maga vásárolta hengerei (kereken 600) csak most kerülnek hangszalagra az akadémiai Nép- s 1*

Next