Néprajzi értesítő 76. évfolyam, 1994.
Egy törvényjavaslat motívációi. Széchenyi István közlekedés-fejlesztési elképzelései és a tiszai hajózás múltja / Gráfik Imre = 76. évf. 5–22., ill., 10 ábr., bibl. 20–22., English summ.
Grófik Imre folyók rendezése..., hogy a Tiszavölgy gazdag, s olcsó termelésének megnyissák Pestet, s minden kereskedést a Dunán felfelé..." (SZÉCHENYI 1848. 13-14 és 18). Széchenyi a korabeli magyar hajózási viszonyokról személyes utazásai során közvetlenül szerzett ismereteket. 1830-ban tett dunai hajóútja során jegyezte fel naplójában a látottakat illetve tapasztaltakat: „Láttunk több ember vontatta hajót. 200 mázsát számítanak egy emberre. Napi bérük 15 bécsi garas. NB, csak ha tudnak haladni, másképp, azaz ha szél miatt kénytelenek leállni, nem kapnak semmit! És mégis örömest elvállalják e munkát. Miféle konkurrencia hát ilyen országban a gőzhajó?" (SZÉCHENYI 1982. 642-643). Majd egy nappal később, még délebbre: „A víz átlátszó tisztaságát, utunk csendjét sokszor semmi, még az evezők egyszerű csobbanásai sem zavarták, csupán a hajóvontatók önmagukat vagy lovaikat nógató monoton kiáltásai. Szomorúan eltévedtem azon, mely hátra vagyunk még! Elhinné-e egy a ngol farmer vagy egy jenki, hogy a magyar paraszt - ama föld lakója, mely magát boldognak és nemesnek vallja, olyan helyzetben és szellemi állapotban van, hogy barom módjára önkéntesen hajót vontat, mely foglalkozás ellen talán még az utolsó rabszolga is fellázadna!" (SZÉCHENYI 1982. 644-645. Továbbá vesd össze más helyen is kifejtett gondolataival: „Mit mondjunk a hajóvontatókról, kik sokszor napestig sárban, sőt nem ritkán hasig vízben húzzák az alig mozduló hajókat, miáltal eléggé bizonyítják - mert hiszen szabad alku szerint cselekszenek, mint lennének munkálni készek, ha jobb dolguk volna. Valóban, ki egyszer látá e manipulációt, s a dunaparti vontatók bús zenéit hallá, mellyekkel magokat s lovaikat ollykor kettőztetett erőtetésre tüzelik,...annak lehetetlen illy óhajtásra nem fakadnia. Bár szűnne meg minden emberreli és barommali vontatás a Dunán s ez kirekesztőleg gőz erejével eszközöltetnék - vagy inkább szűnne meg Magyarországban minden illyféle munka s pótoltatnék erőművek által; azon száz meg száz ember kéz pedig, melly így megszabadulna, bár fordítatnék szabad alku után mocsáriak szárítására, utaink csinálására, vízcsatornák készítésére sat." MÉSZÁROS 1979. 38-40). A naplóíró Széchenyi István idézett kritikus feljegyzéseiben a 19. század első felének mind jobban elterjedő technikai vívmányát, a gőzhajózást szorgalmazó szakember és államférfi gondolatai fogalmazódtak meg. 1. kép: Hajhóhúzó fahám. A Szolnok-Milléri Vízügyi Múzeum gyűjteményéből 2. kép. Hajhóhúzó hám. A gyulai Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményéből