Néprajzi értesítő 77. évfolyam, 1995.
A Néprajzi Múzeumban „Magyarok Kelet és Nyugat közt” címmel 1994. november 21–22-én tartott konferencia előadásai - A rendi nemzettudat szimbóluma, a díszmagyar / F. Dózsa Katalin = 77. évf. 155–165., ill., 9 ábr., bibl. 164., English summ.
156 F. Dózsa Katalin A történelmi magyar viseletet a Felvidéken, de főleg Erdélyben minden réteg (s egyáltalán nem csupán a magyarok!) hordja. A magyar nemesség különösen gazdagon díszített változatát viseli a bécsi udvarban, sőt a Habsburg uralkodók is felöltik ünnepélyes alkalmakkor, de legalábbis a koronázáskor. A 17. század végén illetve a 18. század folyamán a magyar viselet díszes változata hivatalos udvari díszruhává válik, olyan gálaöltözékké, amely mindenkor megfelel a nagy udvari díszünnepségeken. Idei a A 18. század végére a hétköznapi magyar viselet „kimegy a divatból", egyre többen húznak francia szabású öltözéket. Kazinczy Ferenc írja 1785-ben a Pályám emlékezete c művében: „Egy magyar rábeszélő, öltözném strimflibe, cipőbe, s jelenjek meg így mindenütt; azt teszi minden ifjabb magyar." A magyar ruha természetes „elhalását" ugyan II. Józsefnek - a német nyelv hivatalossá tételével és a magyar rendekkel szembeni merev intézkedéseivel - egy darabigsikerül lassítania. 1790-ben a magyar korona Budára hozatala alkalmával a nemesség magyar díszruhát ölt, szinte a rendi ellenállás szimbólumaként. A 19 század első két évtizedében azonban győz a bécsi divat, a magyar viselet visszaszorul elsősorban vidékre . Kép: Magyar dalidó 1860-ban. Vízkeleti rajza a Napkelet mellékletében 1 KAZINCZY 1979, 287. A strimfli harisnyát jelent, a Strümpfe német szó torzított alakja.