Néprajzi értesítő 77. évfolyam, 1995.

A Néprajzi Múzeumban „Magyarok Kelet és Nyugat közt” címmel 1994. november 21–22-én tartott konferencia előadásai - Orientalizálás Zsolnay Júlia és Teréz tervezőmunkájában / Kovács Orsolya = 77. évf. 183–189., ill., 6 ábr., bibl. 189., English summ.

KOVÁCS Orsolya ORIENTALIZÁLÁS ZSOLNAY JÚLIA ÉS TERÉZ TERVEZŐMUNKÁJÁBAN Talán nem eléggé közismert az a tény, hogy Zsolnay Vilmos leányai, Júlia és Teréz milyen nagy mértékben járultak hozzá a múlt század végén világhírűvé vált, sikereiben, technológiai és művészi újításaiban máig egyedülálló Zsolnay-kerámia művészi arcula­tának kialakításához. A gyár művészi produktumainak stílusában a historizmus idején két elem dominált: a magyar kézműves hagyomány és a keleti, török-perzsa motívum­kincs. A népi fazekasság hatásának közvetlen gyakorlati oka is volt a kezdet éveiben: a környékből verbuvált korongosok magukkal hozták a régió jeles kerámiaközpontjainak, Óbányának, Siklósnak, Mohácsnak a hagyományait. Zsolnay Vilmos maga is gyűjtötte a népi fazekasság termékeit, sőt sajátos üzleti vállalkozásban is felhasználta azokat. Fennma­radt egy levele, amelyben Kovács Mihály debreceni fazekasmestertől rendelt a székesfehér­vári kiállításon korábban már vásárolt „kiczifrált korsókból". Ezeket a készen vásárolt edényeket aranyozással gazdagítva adta tovább. A népi fazekasság forma- és motívumkin­cse ilyen módon közvetlenül olvadt bele a kialakuló gyári termelés menetébe. A keleti technológiák, díszítménykincs és formaváltozatok felhasználása az európai kerámiaművességben folyamatosan meglévő hagyomány, amely a 18. század végétől erősödött fel, és a Zsolnay Vilmos által is szorgalmasan látogatott világkiállításokon jól lemérhető hatást gyakorolt. Első ízben az 1851-es londoni világkiállításon tűntek fel a brit koronagyarmatról érkezett iparművészeti tárgyak, amelyek ismertté és kedveltté tették a perzsa művészetet. 1862-ben Japán művészete aratott sikert Londonban és az a kiállítás, amelyet a kínai iparművészet legszebb alkotásaiból rendeztek. Az 1867-es világkiállításon angol és francia cégek kínai, japán, indiai, perzsa, török motívumokat dolgoztak fel, elemezték és feltárták különbségeiket és azonosságaikat. Az 1873-as bécsi világkiállításon, amelyen Zsolnay Vilmos első jelentős nemzetközi sikerét könyvelhette el, már széles körben jelentkeztek a keleti motívumkincs elemei. A korszak legje­lentősebb műhelyei, Brocard, Lobmeyr és Doulton, az iszlám dekor végtelen mustráit és tüzes színeit használták fel díszedényeiken. Hárs Éva szóbeli közlése

Next