Néprajzi értesítő 80. évfolyam, 1998.

A „Kalotaszeg – a népművészet felfedezée „ című kiállításhoz kapcsolódó, 1997. december 11-én azonos ímmel megrendezett konferencia előadásai - Gyarmathy Zsigáné Hóry Etelka élete és munkássága / Sebestyén Kálmán = 80. évf. 43–52., bibl. 51-52., English summ.

Gyarmathy Zsigáné Háry Etelka élete és munkássága 45 A kalotaszegi varrottas háziipar megteremtője Már fiatal leány korában a népművészet szerelmese lett. Járta a falvakat, rajzolta, gyűj­tötte az ősi mintákat, felfedezte az elfelejtett - a nép által már nem varrt - régi varrot­tast. Felismerte a varrottas háziiparrá fejlesztésének lehetőségét: „A miniszter fölkéré­sére kiállítottam 1885-ben az országos kiállításon a kalotaszegi szobát. Több faluból szedtem össze az ágyra és rúdra való szükséges varrottasokat. Minthogy akkor már a nép nem varrta ezeket a munkákat, kinyitottam a tulipános ládákat, és azok mélyéről kerültek elő a gyönyörű régi varrottasok. Dédanyáról unokákra szállt az ősi munka, féltve őrzött kincs. De azért bizalommal adták kezembe, pedig akkor még nem sejtet­ték, hogy ebből az átengedésből fog kihajtani az a háziipar, mely máris áldása ennek a szép vidéknek" (GYARMATHY 1896). A kalotaszegi varrottas háziipar megszületésében azonban fontos szerepet játszott még egy tényező: az 1870-es években megépülő Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal. A kalotaszegi köves-sziklás föld ugyanis alig biztosított megélhetést, emiatt az egyik fontos mellékkereseti forrás századok óta az áruszállítás - fuvarozás­­ volt. A vasút meg­épülése megfosztotta a lakosságot ettől a pénzszerzési lehetőségtől. Erre a „kihívásra" Kalotaszeg a kalotaszegi varrottas és fafaragó háziipar megteremtésével válaszolt. Kitől tanulta a gyermek Hóry Etelka a varrottasok szeretetét, a népművészeti kin­csek megbecsülését? Forrásaink Nyilas Miksáné, született Rumüller Jozefához (1827— 1887) vezetnek, aki Hóry Etelka nagynénje és az iskola rektornéja volt, és aki hosszú időn keresztül tanította a gyerőmonostori leánygyermekeket a női kézimunkára, a ka­lotaszegi varrottasok készítésére (SEBESTYÉN 1975). Régi vizitációs jegyzőkönyvek - az iskolai ellenőrző látogatások alkalmával írott feljegyzések - tudósítanak úttörő munkásságáról. Az első feljegyzés 1851-ből való: „... a rektorné a leányokat varrni ta­nítja" szól a lakonikus tudósítás. Ekkor az iskoláslánykák között már bizonyára ott ült a kis Háry Etelka is. Később a jegyzőkönyvek már többet elárulnak a rektorné mun­kájáról. Az 1867-es bejegyzés szerint „a leánygyermekeknek női munkák készítése tanittatik", az 1869-es vizitáció szerint pedig: „... a tanítóné a leányokat női munkára tanítja, a népnek szükséges csinos munkáknak u.m. reczéknek, csipkéknek, foglalók­nak, kötéseknek, párnacsuppoknak, főkötőknek csinos példányait mutatták be a leány­gyermekek". Az ellenőrző látogatások igen értékelték a nemes törekvést és kiemelték: „ami a legfőbb, az egész megyében csak itt taníttatnak a leányok női munkákra, mégpe­dig ingyen, külön díjazás nélkül". Nyilas Miksáné két évtizedes munkásságának kö­szönhetően a gyerőmonostori rektoria a kalotaszegi varrottasok „forráshelye" lett. Innen indult Gyarmathy Zsigáné és később a kalotaszegi varrottas háziiparrá fejleszté­sének idején ezek a monostori leányok alkották a varróasszonyok,­­leányok első cso­portját. 7. A Kolozs-Kalotai Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei az Erdélyi Református Egy­házkerület kolozsvári Gyűjtőlevéltárában. Vö. SEBESTYÉN 1993b. 125. A Kolozs-Kalotai (Kalota­szegi) Református Egyházmegye népoktatásának adattára a XV századtól 1900-ig.

Next