Néprajzi értesítő 87. évfolyam, 2005.
Konrad Köstlin: A táska 159
európai etnológiai témájává válhat. Az európai etnológusban rejtőző derék néprajzos hálásan veszi tudomásul a kulturális kifejezésmódokban rejlő nemzeti sokszínűséget abban a modernitásban is, mely különben oly zavarosnak hat. De az európai etnológusok azt is tudják, hogy reflexív modernitásban élnek, többnyire tudatában vannak, hogy mit tesznek, és nők és férfiak táska- és konferenciakultúrájukat saját személyes, nemzeti és professzionális kifejeződésük elbeszélésének részeként ápolják és celebrálják. Abból indulhatunk ki, hogy a tudományos hatásövezetek és azok kutatási megközelítései történetileg kialakult kulturális mintákat követnek, és irányadó habitualizálódásként is megjelennek (és e szerint is magyarázzuk őket). A hátizsákok, a válltáskák vagy az outdoor ruházat etnológiai-empirista gesztus kifejeződésének igényét hordozzák. Ez nem minden kongresszuson ilyen egyszerű. Más diszciplínák kongresszusain - nem beszélve a gazdasági és a politikai találkozókról - az öltönyök és kosztümök jelei másként kódoltak. Egyébként már a szervezők által kiosztott táskák minősége is megkülönböztető jellegű, és a tudományágak és kongresszusok célkitűzése közti osztálykülönbségekre utal. Természetesen nemcsak etnológiai konferenciák kezdetekor kapnak a résztvevők egységes táskát - méghozzá oly módon, hogy az a fenti nemzeti önkifejezést keresztülhúzza, hisz ezáltal bizonyos értelemben új identitást hoznak létre, mely az eddig értelmezhető származásokat felborítja és elfedi. A regisztráció során a konferenciairodában az ember régi származását leadja, cserébe egy újért. A befizetett, egyébként nem kevés pénzért új jelvényeket, a kongresszus jelvényeit kapjuk. Ez többnyire egy eléggé feltűnő névtáblából, golyóstollból és egy tömb írólapból áll - és persze a táskából, amelyen - ahogyan a többi tárgyon is - a kongresszus logója díszeleg. Mindeközben a kongresszus résztvevői már rég rendelkeznek egy alighanem etnokonferencia-specifikus Sarnyai Krisztina felvétele . A német nyelvreform során a bajor kultuszminiszter, Zehetmaier elérte, hogy a („szentatya") kifejezést (a jelzőt is) nagy betűvel kelljen írni. E tanulmány szövegében a („Európai Etnológia") kifejezés mindkét elemét (a melléknevet is) nagy kezdőbetűvel írjuk. (A magyar fordításban a magyar nyelvre vonatkozó helyesírási szabályok miatt nem követjük ezt az írásmódot. A szerk.)