Néprajzi értesítő 88. évfolyam, 2006.
GYŰJTŐK, GYŰJTEMÉNYEK - Bíró Anna: "Nem célom puszta etnográfiai tárgyak gyűjtése". Bíró Lajos új-guineai gyűjteménye 79
BIRÓ ANNA „Nem célom puszta etnográfiai tárgyak gyűjtése" Bíró Lajos új-guineai gyűjteménye Az entomológus Bíró Lajos 1896 és 1902 között a mai Pápua-Új-Guinea akkor német fennhatóság (A terület gyarmatosításának részleteire a későbbiekben visszatérünk.) alatt álló területén végzett természetrajzi és etnográfiai gyűjtést a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából. 5257 néprajzi tárgya a Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteményének legnagyobb algyűjteménye, amely koraisága mellett a tárgyakhoz csatolt pontos és részletes adatok, valamint a fotók nagy száma és a kéziratos hagyaték miatt is különleges. Jelen tanulmány célja Bíró Lajos életének, gyűjtési módszereinek és gyűjteményének bemutatása, összevetve azt két másik, a bécsi Museum für Völkerkundéban őrzött hasonló gyűjteménnyel. Bíró Lajos 1856. augusztus 29-én született a Zilah megyei Tasnádon, Bíró Lajos asztalosmester hatodik gyermekeként. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, tanítója, Török Károly nagy szerepet játszott természettudományos érdeklődésének kialakulásában. A zilahi kollégiumban töltött évei alatt - ahol 1875-ben érettségizett - foglalkozott a környék rovarvilágával, és elmélyedt az idegen nyelvű szakirodalomban. Az érettségijét követő nyáron ismerkedett meg a természetvizsgáló szilágynagyfalusi református pappal, Pungur Gyulával, akinek személye és jelentős rovargyűjteménye szintén nagymértékben befolyásolta későbbi pályáját. Bíró, bár ekkoriban orvosnak vagy mérnöknek készült, családja anyagi helyzete miatt a teológiai tanulmányokat választotta, remélve, hogy misszionáriusként eljuthat a trópusokra. A debreceni református teológián szintén fontos, későbbi, távoli népek iránti érdeklődését meghatározó ismeretséget kötött Török Józseffel, aki antropológiai előadásain gyakorta hivatkozott J. Lubbock Történelem előtti idők című kötetére. Ennek hatására felmerült Bíróban, hogy valamely távoli tájon, a szinte még kőkori körülmények között élő népek közt kutasson, és ezáltal ismerje meg az egykori európai életmódot, mint írja, ettől kezdve akart utazó természetvizsgáló lenni (BÍRÓ 1932. 2). Szintén Török írt ki pályázatot Debrecen fedelesszárnyú rovarainak rendszerezésére, melynek megnyerése után Bíró az ő segítségével került a budapesti református teológiára (1878-1879), hogy tanulmányai mellett a Nemzeti Múzeum Állattárában gyarapíthassa ismereteit. A természettudományok iránti elkötelezettsége miatt, és mert látta, hogy egyetlen missziós társaság sem fogja alkalmazni, Bíró nem fejezte be teológiai tanulmányait. Szíve szerinti tanulmányok végzésére azonban - a szükséges anyagi feltételek hiányában - továbbra sem volt lehetősége, így nevelő lett Dunaörsön, majd Sátoraljaújhelyen. Itt a zempléni tiszti főorvosnál és rovarkutatónál, Chyzer Kornélnál dolgozott, akihez szoros és mély barátság fűzte, és akivel együtt írták meg a megye zoológiai monográfiáját. Bíró ekkor írta meg első tudományos dolgozatát. Adatok Zemplén vármegye természetrajzi ismeretéhez címmel (BÍRÓ 1882). Utóbb Chyzer segítségével a budapesti Országos Phyloxera Kísérleti Állomáson kapott ideiglenes filoxérabiztosi állást, (1881- 1886), mellyel párhuzamosan a Rovartani Lapokat szerkesztette, és publikált. Állásában 1 Rovarkutató, 2 Bíró Lajos nevének helyesírásáról a szakirodalom eltérően vélekedik, családja szerint hosszú í-vet kell írni, ezért én is ezt használom. 3 Az itt szereplő tárgyszám a Néprajzi Múzeum nyilvántartásaiban ma (2007) azonosítható Bíró-tárgyak számát jelenti. Azok, valamint a Néprajzi Múzeumban őrzött Bírófotók leltári számát, illetve a Bíró-kéziratok azonosítási számát lásd VARCYAS 2000. 4 Munkámban elsősorban a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Tárában őrzött Bíró-hagyaték adataira, a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárának anyagára, az életrajzi adatokban pedig az előbbiek mellett a Bodrogi Tibor által szerkesztett kötetre (1987) támaszkodom. Aki Herman Ottó munkatársa volt.