Magyar Néprajzi lexikon 1. kötet, A-E (1977)
C - cigányhit - cigányhorog - cigányok - cigányok temploma, a
426 cigányok temploma a neve. — Irod. Kiss Lajos: Vásárhelyi hétköznapok (Bp., 1958). K. Csilléry Klára cigányhit: -A vadházasság cigány horog. —horgászat cigányok: É.indiai eredetű népcsoport. Eredeti lakóhelyüket az i.sz. 5 — 10. sz.-ban hagyták el. Európába vándorlásuk előtt hosszabb ideig tartózkodtak a trnai Irán és Törökok területén. Közép- és Ny-Európában huzamosabb balkáni tartózkodás után a 15. sz. elején tűntek föl. Mo.-on először 1416-ból említenek a források Brassó mellett táborozókat. Néhány évtized múlva szinte minden európai országban megjelentek. Az első türelmes időszakot a 15. sz. végétől üldözés váltotta föl. Különösen Angliában és Franciaor-ban hoztak kitiltásukra és elpusztításukra kegyetlen és erőszakos rendeleteket. Legutóbb a hitleri fasizmus gázkamráiban pusztítottak el mintegy ötvenezer cigányt. — Mo.-on türelmesebbek voltak ahhoz. Mária Terézia és II. József kísérelte meg először szervezett letelepítésüket. Intézkedéseik sikertelenek maradtak, szervezett és tömeges vándorlása Mo.-on csak az 1940-es években szűnt meg. — A világ összes cigányait 2 — 3 millióra becsülik. Európában kb. egymillió cigány él, legtöbben Romániában, Csehszlovákiában és Mo.-on. Egy reprezentatív szociológiai felmérés szerint Mo.-on 1971-ben 320 000 cigány volt. Anyanyelvi megoszlásuk a következőképpen alakult: magyar anyanyelvű 71%, cigány anyanyelvű 21,2%, román anyanyelvű 7,6%, egyéb anyanyelvű 0,2%. A ~ az egész országban szétszóródva élnek, legtöbben Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Békés, legkevesebben Vas és Győr-Sopron megyében. A mo.-i ~ a nyelvi különbségeken túl még több kisebb-nagyobb etnikai és életforma-csoportra tagolódnak. A cigány anyanyelvűek között többségben vannak az oláhra (cigányul vlahi), akik foglalkozásuk szerint oszlanak meg, pl. lovara (lókereskedők), colara (szőnyegkereskedők), khelderara (üstfoltozók) stb. (A csoportmegjelölések ma már csak az eredeti foglalkozásokra utalnak.) Mindössze néhány ezren beszélik az oláhcigány nyelvtől nagymértékben eltérő kárpáti cigány dialektust (gurvari vagy maskar). A D-Dunántúlon ugyancsak kis számban élnek az i'in. német és vend A román anyanyelvű ~ legnépesebb csoportja a beás-^, akiknek teknővájás az eredeti főfoglalkozásuk. A magyar ~ (cigányul romungro) ma már szinte valamennyi társadalmi rétegben és igen sok foglalkozási ágban megtalálhatók. — A mai mo.-i ~ sem nyelvi állapotukat, sem kulturális helyzetüket, sem társadalmi szervezettségüket tekintve nem rendelkeznek a nemzetiség vagy a nemzeti kisebbség elégséges ismérveivel. Jelenleg a gyökeres életforma-váltás állapotában vannak. Többségük falun él, de egyre nagyobb számban költöznek városokba. Feladják eredeti foglalkozásaikat és elkülönült telepeiket, iparban vállalnak munkát, ami szociális helyzetük változását is fokozatosan maga után vonja. Kezdetben a ~at egyiptomi eredetűeknek vélték. Nyelvük indiai rokonságának felfedezése Vályi István Hollandiában tanuló ref. teológus nevéhez fűződik (1776). Neves mo.-i ciganológus kutatók voltak Wlislocki Henrik, Habsburg József főherceg, Hermann Antal, Erdős Kamill. A mo.-i kultúrája mindeddig kevéssé föltárt. Az európai szokásoktól merőben eltérő, azzal eredetileg össze nem férő életmódjuk miatt ma is számos évszázados gyökerű balhiedelem és előítélet veszi körül őket. Társadalmi szervezetük alapegysége a nagycsalád, amely nemzetséggé és törzzsé sosem fejlődött. A vándorló karavánok több, egymással laza rokonságban álló nagycsaládból álltak. Azat jellemzi, hogy anyagi kultúrájuk tárgyait szinte kizárólag készen másoktól veszik, maguk nem készítik. Folklórjuk gazdag és változatos. Elemeit a vándorlás során érintett országok, ill. a letelepült csoportokat körülvevő népek folklórjából vették át. Rendszerint annak archaikus rétegeit őrzik. Erre a mo.-ik köréből is sok példa van (mese, tánc). — Irod. Erdős Kamill.: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (Gyula, 1959); Sárosi Bálint: Cigányzene... (Bp., 1971); Vekerdi József: A cigány népmese (Bp., 1974); Kemény István: A magyarországi cigány lakosság (Valóság, 1974. 1. sz.). 11 Kósa László cigányok temploma, az Eldorádó-motívumokból összeállított verses, néhol énekelt tréfás —hazugságmese a sajtból (szalonnából) épült templomról, melynek teteje palacsintából, harangja sódarból, harangkötele kolbászból készült, s amelyet a hívek végül megesznek (Aach 1932). 18 magyar változatát ismerjük, az első a 17. sz.-i Bocskor daloskönyvből, az utolsó 1956-ban Ruszkovics István repertoárjából került feljegyzésre. Ismeretesek román és erdélyi szász vár- Bp. Néprajzi Múzeum