Magyar Néprajzi lexikon 1. kötet, A-E (1977)

C - cigányhit - cigányhorog - cigányok - cigányok temploma, a

426 cigányok temploma a neve. — Irod. Kiss Lajos: Vásárhelyi hétköznapok (Bp., 1958). K. Csilléry Klára cigányhit: -A­ vadházasság cigány horog. —horgászat cigányok: É.indiai eredetű népcsoport. Eredeti lakóhelyüket az i.sz. 5 — 10. sz.-ban hagyták el. Európába vándorlásuk előtt hosszabb ideig tartózkodtak a trnai Irán és Törökok területén. Közép- és Ny-Európá­ban huzamosabb balkáni tartózkodás után a 15. sz. elején tűntek föl. Mo.-on először 1416-ból említenek a források Brassó mel­lett táborozó­kat. Néhány évtized múlva szinte minden európai országban megjelen­tek. Az első türelmes időszakot a 15. sz. végétől üldözés váltotta föl. Különösen Angliában és Franciaor-ban hoztak kitiltá­sukra és elpusztításukra kegyetlen és erő­szakos rendeleteket. Legutóbb a hitleri fasizmus gázkamráiban pusztítottak el mintegy ötvenezer cigányt. — Mo.-on türel­mesebbek voltak a­hhoz. Mária Terézia és II. József kísérelte meg először szervezett letelepítésüket. Intézkedéseik sikertelenek maradtak, szervezett és tömeges ván­dorlása Mo.-on csak az 1940-es években szűnt meg. — A világ összes cigányait 2 — 3 millióra becsülik. Európában kb. egymillió cigány él, legtöbben Romániában, Cseh­szlovákiában és Mo.-on. Egy reprezentatív szociológiai felmérés szerint Mo.-on 1971-ben 320 000 cigány volt. Anyanyelvi meg­oszlásuk a következőképpen alakult: magyar anyanyelvű 71%, cigány anyanyelvű 21,2%, román anyanyelvű 7,6%, egyéb anyanyelvű 0,2%. A ~ az egész országban szétszóródva élnek, legtöbben Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Békés, legkevesebben Vas és Győr-Sopron megyében. A mo.-i ~ a nyelvi kü­lönbségeken túl még több kisebb-nagyobb etnikai és életforma-csoportra tagolódnak. A cigány anyanyelvűek között többségben vannak az oláhra (cigányul vlahi), akik foglalkozásuk szerint oszlanak meg, pl. lovara (lókereskedők), colara (szőnyeg­kereskedők), khelderara (üstfoltozók) stb. (A csoportmegjelölések ma már csak az eredeti foglalkozásokra utalnak.) Mind­össze néhány ezren beszélik az oláhcigány nyelvtől nagymértékben eltérő kárpáti cigány dialektust (gurvari vagy maskar). A D-Dunántúlon ugyancsak kis számban élnek az i'in. német és vend A román anya­nyelvű ~ legnépesebb csoportja a beás-^, akiknek teknővájás az eredeti főfoglalko­zásuk. A magyar ~ (cigányul romungro) ma már szinte valamennyi társadalmi ré­tegben és igen sok foglalkozási ágban meg­találhatók. — A mai mo.-i ~ sem nyelvi állapotukat, sem kulturális helyzetüket, sem társadalmi szervezettségüket tekintve nem rendelkeznek a nemzetiség vagy a nemzeti kisebbség elégséges ismérveivel. Jelenleg a gyökeres életforma-váltás állapotában vannak. Többségük falun él, de egyre na­gyobb számban költöznek városokba. Feladják eredeti foglalkozásaikat és el­különült telepeiket, iparban vállalnak mun­kát, ami szociális helyzetük változását is fokozatosan maga után vonja.­­ Kezdet­ben a ~at egyiptomi eredetűeknek vélték. Nyelvük indiai rokonságának felfedezése Vályi István Hollandiában tanuló ref. teoló­gus nevéhez fűződik (1776). Neves mo.-i ciganológus kutatók voltak Wlislocki Henrik, Habsburg József főherceg, Hermann Antal, Erdős Kamill. A mo.-i­­ kultúrája mind­eddig kevéssé föltárt. Az európai szokások­tól merőben eltérő, azzal eredetileg össze nem férő életmódjuk miatt ma is számos évszázados gyökerű balhiedelem és elő­ítélet veszi körül őket.­­ Társadalmi szer­vezetük alapegysége a nagycsalád, amely nemzetséggé és törzzsé sosem fejlődött. A vándorló karavánok több, egymással laza rokonságban álló nagycsaládból álltak. A­zat jellemzi, hogy anyagi kultúrájuk tárgyait szinte kizárólag készen másoktól veszik, maguk nem készítik. Folklórjuk gazdag és változatos. Elemeit a vándorlás során érintett országok, ill. a letelepült csoportokat körülvevő népek folklórjából vették át. Rendszerint annak archaikus rétegeit őrzik. Erre a mo.-i­k köréből is sok példa van (mese, tánc). — Irod. Erdős Kamill.: A Békés megyei cigányok. Cigány­dialektusok Magyarországon (Gyula, 1959); Sárosi Bálint: Cigányzene... (Bp., 1971); Vekerdi József: A cigány népmese (Bp., 1974); Kemény István: A magyarországi cigány lakosság (Valóság, 1974. 1. sz.). 11 Kósa László cigányok temploma, az Eldorádó-motí­vumokból összeállított verses, néhol énekelt tréfás —hazugságmese a sajtból (szalonnából) épült templomról, melynek teteje palacsin­tából, harangja sódarból, harangkötele kolbászból készült, s amelyet a hívek végül megesznek (Aach 1932). 18 magyar vál­tozatát ismerjük, az első a 17. sz.-i Bocskor daloskönyv­ből, az utolsó 1956-ban Ruszkovics István repertoárjából került feljegyzésre. Ismeretesek román és erdélyi szász vár- Bp. Néprajzi Múzeum

Next