Magyar Néprajzi lexikon 3. kötet, K-Né (1980)
L - lengyelek - lengyelke - Lengyel László-játék - lengyel tánc - lenmunka - Lenore - lentörő sulyok
lengyelek 42 lentörő sulyok osan elterjedt, de Ny felé, német területen is előfordul. A ~ használata a kifejezetten lentermelő vidékeken is erősen visszaszorult, helyébe léptek a mag kicséplésének (--kendermagcséplés ) különböző módjai. A ~ az egykori kezdetleges gabonacséplő eszköznek, a cséplőgereblyének és a több szegsoros cséplőszéknek a lenmunkában konzerválódott változata. — Irod. Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon (Népr. Közl., 1956). Szolnoky Lajos lengyelek: nyugati szláv nép. A lengyel népnév honfoglalás előtti,oroszoktól átvett szó. Eredetileg irtványföldek lakóit jelölte. A ~ és a magyarság között a honfoglalás óta intenzív politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok alakultak ki. A magyar feudalizáció a lengyel és cseh államszervezéssel szoros kapcsolatokban fejlődött, történelmünk során gyakran erős konvergencia volt tapasztalható a két állam életének alakulásában. A középkori lengyel művelődés intézményei jelentékeny hatással voltak Mo.-ra, a magyar kultúrára. Lengyel földön jelent meg az első magyar nyelvű nyomtatott könyv. A lengyel egyetemek és irodalom hatására a magyar írás hangjelölése részben a 14 — 15. sz.-i lengyel írásgyakorlat elveire támaszkodva fejlődött ki (mássalhangzó-jelölés). A magyar és lengyel állam szoros kapcsolatait időről időre megerősítették dinasztikus, államszövetségi kapcsolatok, a népi érintkezésnek azonban nem voltak jelentékenyebb lehetőségei. Ma. 1918 előtti területén zárt csoportokban a Kárpátokban élőknek, a goráloknak sem volt közvetlen érintkezésük a magyarság paraszti tömegeivel. A mai országterületen egyetlen lengyel, gorál falu volt, a Szögliget és Szádvár szomszédságába telepített Derenk (v. Gömör m.). E községet a Horthy-rendszer idején vadaskert létesítése céljából felszámolták, lakóit a környéken több helyre telepítették le. A rekatolizáció idején a 16. sz.-ban emigráló ~ antitrinitárius csoportja Erdélyben telepedett le a magyar —unitáriusok közösségei mellé. A 18. sz. második feléig Kolozsvárott önálló lengyel gyülekezet állt fenn. Lengyelok állami önállóságának elvesztése, felosztása, valamint a meg-megújuló felkelések következtében a 18. sz. utolsó negyedétől a II. világháború befejezéséig Mo.-ra rendszeresen érkeztek lengyel menekültek, ezek között azonban az 1940-es éveket nem számítva, alig fordultak elő paraszti elemek. A magyar—lengyel népi kulturális érintkezés feltáratlan terület. Filep Antal lengyelke: —mazurka Lengyel László-játék: —hidas játék lengyel tánc: a —történelmi társastáncok közül több évszázadon át jelentős szerepet játszottak a magyar táncéletben a ~ok. Ennek emlékét őrzik a 17. sz.-i tánczenénk polonicai, valamint a főúri körökben népszerű ~ok, amelyeket a források polepsi (Esterházy Pál nótajegyzéke), ~ (Koháry István, Vásárhelyi daloskönyv) vagy lengyel változó néven (Apor Péter) említenek, ill. írnak le. A ~okhoz kapcsolódva jelent meg a történeti forrásokban a táncosztás szokása is, amit a paraszti táncélet napjainkig megőrzött (—osztótánc). A 18. sz. végétől a scrakowiak és a mazurka képviselte a továbbra is népszerű ~okat, amelyek a báltermek mellett a színpadot is meghódították a 19. sz.ban. Hatásukat tükrözik a tánczenénkben kimutatható krakowiak és mazurka ritmusú dallamok, valamint a reformkor nemzeti táncstílusa ( ö körmagyar) is. — Irod. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Sonkoly István: Mazurka ritmus a magyar népzenében (Ethn., 1963); Domokos Pál Péter: Jóni metrum a magyar népzenében (Ethn., 1964); Pesovár Ernő: Lengyel táncok hatása a reformkorban (Népr. Ért., 1965); Pesovár Ernő: A magyar tánctörténet évszázadai (Bp., 1972). Pesovár Ernő lenmunka: a lennek házilag, hagyományos módon és eszközzel vászonneműekké történő feldolgozása. Sok hasonlóságot mutat akendermunkával. A tavasszal vagy nyáron elvetett lent beérés után kézzel gyökerestől szaggatják ki a földből, kinyövik. Szikkadás után a lendergálóval eltávolítják a magot a növényről, majd a kórókat áztatják, hogy a belső fás szövetről a szár külsején elhelyezkedő rostok lelazuljanak. Víz alatt tartják a lencsomókat ( —kenderáztatás), a víz hőmérsékletétől függően 8 — 16 napig. Kiszáradás után —lentörő súlyokkal törik, majd következik az áztatás második fázisa, a —harmatáztatás. Ezután a —tilón teljesen megtisztítják a lenrostokat a —pozdorjától. A még kissé merev rostszálakat fakalapáccsal vagy bustyolóval ütögetik, esetleg két —rostfésülés között puszta kézzel dörzsölik (—kenderpuhítás). Ezután már a rostfésülés következik, s ettől kezdve a ~ azonos a kendermunkával. (•még: len) — írod. Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon (Népr. Közi., 1956); Babus Jolán: Kenderes lenmunkák a beregmegyei Lónyán (Népr. Közi., 1957); Szolnoky Lajos: Magyar kenderáztatási módok (Népr. Ért., 1958); Szolnoky Lajos Lenére: A halott vőlegény lentörő sulyok: egyetlen darab fából készült, markolattal ellátott ütőszerszám, a len alapozó törésére szolgál. Általában karvastagságú, kör átmérőjű, két arasz hosszú keményfa. Alkalmanként a mosósulykot (mosósulyok ) is használják a len törésére. A megáztatott, majd megszárított lenszárak maroknyi csomóját nagy, sima terméskőre teszik, s akkal addig ütik, amíg a belső fás rész