Magyar Néprajzi lexikon 4. kötet, N-Szé
S - sümegi kerámia - sürdüngés, sürgés - sűrű magyar, sűrű fogásolás, sűrű legényes, sűrű tempó, sűrű verbunk - sütemények
sümegi kerámia 508 sütemények ban („hogy a súlyba és a francba meg ne botorkázzék") fordul elő. Irod. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (II., t Bp., 1929); Vajkai Aurél: Adatok a Felföld népi orvoslásához (Ethn., 1937); Berde Károly: A magyar nép dermatológiája (Bp., 1940); Vajkai Aurél: Népi orvoslás a Borsa völgyében (Kolozsvár, 1943); Grynaeus Tamás sümegi kerámia: A bakonyi fazekas központok közül a legjelentősebb volt Sümeg. Már a I. sz.-ban készítettek itt tűzálló edényt, ugyanis a helység határában kitűnő fazékföld található. A múlt század végén 97 mester dolgozott. Fő készítményeik a főző, sütő edények: fazék, lábas, tepsi; valamint a tejesfazék (köcsög), a mázas pohár (bögre), tányér és a csörgős korsó voltak. A sümegiek edényei eljutottak Somogyba, Göcsejbe, Vas megyébe Körmendig és Vasvárig. Sopron megyében Kapuvárig. Egyes adatok arra utalnak, hogy még az Alföldről is jöttek kereskedők a sümegi fazékért. A felsorolt helységekben akkoriban gyakran felharsant a fazekasok hangja: ,,Aszszonyok fazekat, sümegi jó nagyokat!" írod. Németh József: A sümegi népi fazekasság (Népr. Közl., 1960). István Erzsébet sürdüngés, sürgés,*sergés sűrű magyar, sűrű fogásolás, sűrű legényes, sűrű tempó, sűrű verbunk: az erdélyi —•legényes tánctípus Ny-mezőségi, Borsa- és Kis-Szamosvölgyi elnevezése. A gyors tempóra utaló sűrű jelző más táncfajtákra is használatos (sűrű csárdás, sűrű cigánytánc). A románoknál: fecioreasca deasa, fecioreste des. trod. Kallós Zoltán : Tánchagyományok egy mezőségi faluban (Tánctud. Tanúim., 1963 —64, Bp., 1964). Martin György sütemények: az ünnepiekhez (kalács, zsírban sült tészták stb.) fűződő hiedelmek (—• hiedelem) ésa mágikus eljárások meglehetősen elterjedtek voltak, de általában másodlagosak. A kalácshoz sok esetben kapcsolódnak eredetileg a kenyérhez tartozó hiedelmek. Ilyen a bőség (*bőségvarázslás) és termékenységvarázsló ( —• termékenységvarázslás ) —•lakodalmi kalács (pl. az új párt fogadják vele, hogy áldás kísérje életüket vagy a halottaknak, szegényeknek osztogatott kalács, —• halott etetése). Máskor az ünnep jellege minden vele kapcsolatos tárgyra kiterjedt, így pl. a karácsonyi kalácsból adnak az állatoknak is, hogy egészségüket, szaporaságukat biztosítsák, de ugyanerre a célra más karácsonyi tárgyakat is felhasználtak; vagy pl. a „termékenységvarázsló" farsangi fánk funkcióját a farsangi sonkacsont ugyanúgy betölti stb. A magyar nyelvterületen lényegében ismeretlenek az Európa-szerte régtől fogva elterjedt figurális kalácsok (Gebildbrote), általános gyakorlat viszont a tészták sokféle formaváltozatban való elkészítése. A formák értelmezése sokféle magyarázatra, ellentétes nézetre adott okot, de úgy látszik, hogy hiedelmek csak kevés esetben hoztak létre speciális kalácsformákat; a tésztaalakzatok a technikából, a nyersanyag könnyű alakíthatóságából, a díszítő hajlamból erednek, különösen egyszerűbb formák esetében. Tehát pl. a fonott kalács nem a halotti áldozatként sírra helyezett hajfonat utánzata, az állat alakú kalács nem feltétlenül az állatáldozat „szelídebb" formája stb. Természetesen a változatos kalácsformákhoz másodlagosan sokféle hiedelem jellegű magyarázat is fűződhet és rögződhet erre alkalmas szituációban, pl. egy olyan ünnepen, amikor bizonyos fajta mágikus eljárások végzése egyébként is szokásos volt. (Pl. a lakodalmi perechez fűződhetett másodlagosan ilyen magyarázat: az új pár boldogsága olyan végtelen legyen, mint a kerek perec.) A mágikus elképzelések létrehozta formákra Európa múltjában találunk példákat, de a mai Európa ünnepi kalácsformái már inkább csak az alkalom jellegét szimbolizálják: pl. a szláv karácsonyi állatfigurák a karácsonynak agrárrítusokkal való kapcsolatát. Nálunk még e szimbolikus is igen ritkák: ilyen pl. a Ny- A zalabéri takácsok céhkorsója 1770-ből (Sümeg, Veszprém m.) Bp. Néprajzi Múzeum