Magyar Néprajzi lexikon 4. kötet, N-Szé

Sz - szabadságharcos dalok - szabadságos katonadal, leszerelőnóta - szabad szőlő - szabadtéri néprajzi múzeum

szabadságharcos dalok 520 szabadtéri néprajzi múzeum Erdély­ben fűződik sok monda. Görgey megíté­lése árnyalt. Részint árulónak tartják, részint jó hadvezérnek, ami az ellentétesen ítélő utó­kor vitáival és a hadtestében szolgáló honvé­dek pozitív véleményével magyarázható. Mély nyomokat hagyott az emlékezetben ország­szerte a világosi fegyverletétel és a tizenhárom aradi vértanú kivégzése. Sok változatban, az ,,Aradi vértanúk nótája"' címen ismert Lévay Józsefnek Aradi nap c. folklorizálódott költe­ménye. Az emlékezések gyakori témái: új és nemes ellentéte a ~ előtt; a robot világ és ennek megszűnése; helyi és környékbeli har­cok a ~ idején, a honvédek bujdosása Világos után. A ~ centenáriuma alkalmával széles körű gyűjtőmozgalom indult emlékeinek fel­kutatására. E célból 1947-ben a bp.-i tudo­mányegy. néprajzi tanszékén 1848-as Néprajzi Bizottság alakult Ortutay Gyula vezetésével. A vizsgálat minden eddigi mo.-i gyűjtésnél nagyobb méretű volt. A hivatásos néprajzku­tatókon kívül nagy számban kapcsolódtak be a munkába az önkéntes gyűjtők, a vidéki pedagógusok és a tanulóifjúság. 4­30 faluból érkeztek be adatok. A gyűjtés a népköltészeti alkotásokon túlmenően kiterjedt a kötetle­nebb elbeszélésekre, emlékekre, adatközlések­re, mindarra, ami népünk történeti tudását, másfelől az eseményekről alkotott vélemé­nyét, ítéletét tükrözte, 1848—49 kultuszát jellemezte. Az összegyűjtött anyagot a bp.-i egy. Folklór Tanszékén őrzik; nagyobb része még feldolgozatlan. (­* még: Rózsa Sándor, jobbágyvilág emléke) - I­rod. Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban (Ethn., 1952); Dégh Linda: A szabadságharc népköltészete (Bp., 1952); Sándor István: Vi­lágos és Arad a magyar nép hagyományaiban (MTA II. Oszt. Közl., 1953); Bereczki Imre: A jobbágyvilág és 1848—49 emléke a szeghalmi néphagyományban (Szeghalom. Történelmi, néprajzi és földrajzi tanulmányok. Szerk. Mik­lya Jenő és Szabó Ferenc, Szeghalom, 1979). Dobos Ilona—Kósa László szabaságharcos dalok:­­A negyvennyolcas da­lok szabadságos katonadal, leszerelőnóta: a kato­nadal válfaja, a szolgálati idő leteltéről és a hazatérésről szóló ének. Voltaképpen a —*ka­szárnyanóta önálló csoportja (Ezt maguk az érdekeltek is kifejezik ,,dallal a dalban". Jaj, de nehéz azt az időt bevárni, mikor ezt a nótát fogom dalolni: „Kitöltöttem három évet, hat napot: Kis angyalom, adjon isten jó napot!") A szabadulás vágyát, a katonaélet nehézségeit összegező daltípusok még mindkét irányba tekintenek (—Meguntam, meguntam németet szolgálni, Még a mundérját is nem akarnám látni; Sótalan kenyerét könnyemmel áztatni: — Meguntam már őfelségét szolgálni, Kaszárnyáját végig-végigsétálni. . .). Mihelyt azonban a szabadulás előszele megcsapja a legénységet, a dalok egy csapásra hangot vál­tanak. Legkorábban jelentkező típus a hátra­levő idő számlálgatása (—Elkezdtem a napjai­mat számlálni. Hányszor kell a kaszárnyában meghalni ? —Szabadságunk közeledik minden nap. Úgy számítjuk: mától fogva harminc nap...). A ~ok nagyobb része búcsúdal, komolyabb típusai a kedvestől, bajtársaktól és a helytől vesznek búcsút, ezek között nincs átok vagy gúny (—Isten áldja meg a hegyet, völgyet, Nem masíroz magyar baka rajt töb­bet!. . .), annál több van a fegyvernemtől és főként a feljebbvalóktól vett búcsúban, ame­lyek a kemény bánásmódot (—Parancsoljon a vén­ büdös anyjának. Ne pediglen három éves huszárnak . . .), a rossz kosztot (—Őrmester úr, az istenit magának! Mért ette meg sűrűjét a zupának?...) panaszolják. Ezekhez tartoz­nak a tiltakozó, parancsot­­ legalább dalban megtagadó típusok is ( Kitöltöttem há­rom évet, hat napot. Kapitány úr, szalutálni nem fogok! —Őrmester úr, megkövetöm, ne hencegjön oly nagyon!. . .) Petőfi Sándor Alku c. versének mintájára utasítják el a tovább­szolgálat lehetőségeit. Felszabadult jókedv, hetyke önérzet jellemzi a leszerelő katonák dalait (—Már ezután úgy élem világom: Kis kalapom a jobb szememre vágom; Jobb sze­memről a bal szememre vágom. Csak a szabad­ságos kis könyvemet várom!...), szinte a bevonulás dalainak kapjuk örömteli ellenké­peit (—Megy a gőzös Szép Magyarország felé: Elértük már szülőföldünk határát. . .), me­lyek a beköszönés daltípusaival zárják a sort (—Adjon Isten szép jó estét, angyalom! Nyisd ki, anyám, zöld leveles kapudat. Ereszd be a szabadságos fiadat! Beeresztlek, édes fiam, vártalak: Három éve, mióta nem látta­lak). Katona Imre szabad szőlő: -A szabadalmas szőlő szabadtéri néprajzi múzeum: tudományosan vezetett és tudományos szakszerűséggel be­rendezett néprajzi gyűjtemény, amely a tele­pülés-, építkezés-, házbelső és gazdasági for­mákat szabad terepen mutatja be. A­zok két fő típusba tartoznak: /. Helyben megőrzött és helyreállított épületből, ill. épületegyüttesből álló múz.-ok. Nincs egységes elnevezésük (pl. Parád — Palóc ház, Tiszacsege — Faluház, Dunapataj Helytörténeti gyűjtemény stb.). Több szerző, elsősorban a Ny-európai szakiro­dalom, ezeket nem tekinti ~nak. 2. Áttele­pített építményekből álló gyűjtemények. Két csoportra oszthatók: a) Országos ~ok, ame­lyek egy-egy ország, vagy nép teljességének bemutatására törekednek. b) Regionális ~ok, amelyek egy-egy kisebb közigazgatási egységet vagy etnikai csoportot mutatnak be.

Next