Magyar Néprajzi lexikon 5. kötet, Sz-Zs (1982)
X - Xantus János (Csokonya, 1825–Bp., 1894) - xilofon, facimbalom
X Xantus János (Csokonya, 1825—Bp., 1894): természetkutató, utazó, etnográfus, a MTA 1. tagja (1859). Pécsett végzett jogot. 1845-től Kaposvárt megyei tisztviselő, a szabadságharc után Londonban, majd E-Amerikában katonasorban mint emigráns tengődött, majd mint a Partkutató Testület alkalmazottja, végül mint konzul végzett nagyarányú természettudományos feltáró munkát. 1864-ben hazatért. 1866-tól 1868-ig a javaslatára szervezett bp.-i Állatkert ig.-ja. 1868-tól 1870-ig az-ázsiai expedíció kötelékében Ceylonban, Singapore, Sziám, Kína, Japán, Borneo, Jáva vidékén gyűjtött etnográfiai anyaga vetette meg alapját az MNM Néprajzi Osztályának, melynek őre, majd ig.őre volt 1872-től 1893-ig. Az 1873. évi bécsi világkiállításra gyűjtött hazai néprajzi anyaga az Iparművészeti Múz. alapgyűjteményéül szolgált. Mint gyűjtő és mint Amerika és Indonézia számos tájának monográfusa végzett érdemes munkát. — F. m. Xantus János levelei Éjszakamerikából (közli Prépost István, Pest, 1858); Utazás Kalifornia déli részeiben (Pest, 1860); Úti emlékek Singapore és vidékéről (Győr, 1879); Borneo szigetén 1870-ben tett utazásomról (Bp., 1879). — Irod. Miller, M. Henry: Xantus. Hungarian naturalist in the Pioneer West (Palo Alto, 1949); Sándor István: X. J. (bibliográfiával, Bp., 1970). Sándor István xilofon, facimbalom ; különböző hosszúságú farudakból összeállított idiofón hangszer. A magyar amit mindig csak ,,facimbalom-' néven emlegetnek, abban különbözik egyéb ~ fajtáktól, hogy skálabeosztása a közönséges húros -*cimbaloméval egyezik, így a cimbalomjátékos nehézség nélkül tud ~on is játszani. A ~ '/'-től a''-ig terjedő kromatikus hangsorának előállításához 26 db hangzórúdra van szükség. A rudakat hengeresre esztergált vagy hasábosra faragott seprűnyél vastagságú fából szabják ki. Az egyenletesen csökkenő hosszúságú darabok közül a leghosszabb 40 cm, a legrövidebb 25 cm körül van. A rudak hangját úgy magasítják, hogy végükből lefűrészelnek, ha pedig mélyíteni kell a hangot, „hasat" vágnak — azaz mélyedést faragnak a rúd alsó oldalán a középtájon. — A ~ hangja, mint általában a ~oké, kopogós, éles, száraz fahang. A cimbalmosok leginkább érdekességként veszik elő egy-egy virtuóz variáció eljátszására. Két szólamot, felbontott akkordot ugyanúgy lehet rajta játszani, mint a közönséges cimbalmon. A facimbalom-~nak a magyar nyelvterületen kívüli előfordulásáról nem tudunk. Múltjáról a legkorábbi adatot Jókai Hétköznapok c. regényéből (1846) ismerjük. Irod. Sárosi Bálint: Die Volksmusikinstrumente Ungarns (Leipzig, 1967). Sárosi Bálint