Magyar Néprajzi lexikon 5. kötet, Sz-Zs (1982)

X - Xantus János (Csokonya, 1825–Bp., 1894) - xilofon, facimbalom

X Xantus János (Csokonya, 1825—Bp., 1894): természetkutató, utazó, etnográfus, a MTA 1. tagja (1859). Pécsett végzett jogot. 1845-től Kaposvárt megyei tisztviselő, a szabadságharc után Londonban, majd E-Amerikában kato­nasorban mint emigráns tengődött, majd mint a Partkutató Testület alkalmazottja, végül mint konzul végzett nagyarányú természettu­dományos feltáró munkát. 1864-ben hazatért. 1866-tól 1868-ig a javaslatára szervezett bp.-i Állatkert ig.-ja. 1868-tól 1870-ig a­z-ázsiai expedíció kötelékében Ceylonban, Singapore, Sziám, Kína, Japán, Borneo, Jáva vidékén gyűjtött etnográfiai anyaga vetette meg alap­ját az MNM Néprajzi Osztályának, melynek őre, majd ig.­őre volt 1872-től 1893-ig. Az 1873. évi bécsi világkiállításra gyűjtött hazai népraj­zi anyaga az Iparművészeti Múz. alapgyűjte­ményéül szolgált. Mint gyűjtő és mint Ameri­ka és Indonézia számos tájának monográfusa végzett érdemes munkát. — F. m. Xantus János levelei Éjszakamerikából (közli Prépost István, Pest, 1858); Utazás Kalifornia déli részeiben (Pest, 1860); Úti emlékek Singapore és vidékéről (Győr, 1879); Borneo szigetén 1870-ben tett utazásomról (Bp., 1879). — Irod. Miller, M. Henry: Xantus. Hungarian naturalist in the Pioneer West (Palo Alto, 1949); Sándor Ist­ván: X. J. (bibliográfiával, Bp., 1970). Sándor István xilofon, facimbalom ; különböző hosszúságú farudakból összeállított idiofón hangszer. A magyar amit mindig csak ,,facimbalom-' néven emlegetnek, abban különbözik egyéb ~ fajtáktól, hogy skálabeosztása a közönséges húros -*cimbaloméval egyezik, így a cimba­lomjátékos nehézség nélkül tud ~on is játsza­ni. A ~ '/'-től a''-ig terjedő kromatikus hang­sorának előállításához 26 db hangzórúdra van szükség. A rudakat hengeresre esztergált vagy hasábosra faragott seprűnyél vastagságú fából szabják ki. Az egyenletesen csökkenő hosszú­ságú darabok közül a leghosszabb 40 cm, a legrövidebb 25 cm körül van. A rudak hangját úgy magasítják, hogy végükből lefűrészelnek, ha pedig mélyíteni kell a hangot, „hasat" vágnak — azaz mélyedést faragnak a rúd alsó oldalán a középtájon. — A ~ hangja, mint általában a ~oké, kopogós, éles, száraz fahang. A cimbalmosok leginkább érdekesség­ként veszik elő egy-egy virtuóz variáció elját­szására. Két szólamot, felbontott akkordot ugyanúgy lehet rajta játszani, mint a közönsé­ges cimbalmon.­­ A facimbalom-~nak a ma­gyar nyelvterületen kívüli előfordulásáról nem tudunk. Múltjáról a legkorábbi adatot Jókai Hétköznapok c. regényéből (1846) ismerjük. Irod. Sárosi Bálint: Die Volksmusikinstru­mente Ungarns (Leipzig, 1967). Sárosi Bálint

Next