Fejős Zoltán - Frazon Zsófia (szerk.): MaDok-füzetek 4. Plasztik művek. Alternatív műanyagtörténet a celluloid könyvtáblától a felfújható fotelig (Budapest, 2006)
Az 1980-as évek
Ébresztés, számolás és mérés Az emberek tulajdonképpen folyamatosan „mesterséges környezetet" hoznak létre maguk körül az elsődleges, természetes környezetben. Ez a „mesterséges" környezet nevezhető „második természetnek" is. Ennek főszereplője a „műanyag”, amely a szerves kémia csodálatos eredménye, és a negyvenes években indult diadalútra az anyagok között. Az egyik első mesterséges anyag a celluloid volt, amelyből biliárdgolyót, fésűt, zongorabillentyűt készítettek. 1909-ben fedezték fel a bakelitet, majd a második világháború előtt számos szintetikus polimert fejlesztettek ki, mint a casein, a nejlon, a poliészter és a vinil. És a folyamat megállíthatatlan: epoxies-félék, polikarbonátok, teflon, szilikonok, poliszulfonátok. De nézzük az én műanyag tárgyaimat! Többek között ezekben is megtestesül az az emberi tudás, amely a szervetlen kémiától a szerves kémiáig ível. Néhai mesterem, Szalai Sándor akadémikus példája szerint, ha egy kőkorszaki receptkönyvet találnánk, abból rekonstruálni lehetne a kor valamennyi technikai, technológiai, elméleti tudását. Megtudnánk, hogy milyen anyagokat ismertek, milyen növényeket termesztettek, miként, milyen eszközökkel, technológiákkal tudták ezeket feldolgozni. Tételezzük fel, hogy az én műanyag tárgyaimat néhány ezer év múlva megtalálják. Mire tudnak ezekből következtetni? Nyilván arra, hogy képesek voltunk előállítani mesterséges úton bizonyos anyagokat, amelyeket műanyagoknak neveztünk el. De a tárgyak funkcióit is képesek lennének rekonstruálni. Például megértenék, hogy képesek voltunk az idő fogalmát megérteni, az idő múlását beskálázni, és ezt egy időmutató szerkezetbe beleépíteni. Az ébresztőórát, ami ezt illusztrálja, 1980-as évek 72 MADOK-FÜZETEK 4/2006