Fejős Zoltán (szerk.): A megfoghatatlan idő - Tabula könyvek 2. (Budapest, 2000)
Mi az idő? Elkoptatott kérdés, amire eleve reménytelen a válasz. „Nem ok nélkül gondoljuk írta John Locke, hogy a tartam, az idő és az örökkévalóság természetében valami nagy homályosság rejlik”. A homályosság egyik kézenfekvő oka, hogy túl sokféleképpen használjuk az idő kifejezést, miközben ez a dolog paradoxona épp e sokoldalúság csábít a beszédre, sarkall a megértésre. Azt is jól érezzük, az idő mindennel összefügg, érzékszerveinkkel megfoghatatlan jelenség. Annyira szétterjed, mindenbe behatol, hogy közben kifolyik kezünk közül, értekezéseink nem is róla szólnak, hanem partikuláris jelenségekről, másodlagos kérdésekről. Ugyanakkor, a társadalmi élet szinte bármely vonásáról beszélhetünk, ezzel közvetve közvetlenül az időt magyarázzuk. Elvontsága ellenére számunkra az idő közvetlen is, mert a halállal, az elmúlással és a születéssel társul. Mint Jorge Luis Borges mondja: „Egyfolytában születünk és haldoklunk. Ezért az idő problémája jobban érint bennünket, mint a többi metafizikai kérdés. Mert a többi absztrakt. Az idő problémája a mi problémánk. Ki vagyok én? Kicsoda bármelyikünk is?”.