Fejős Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia - Tabula könyvek 6. (Budapest, 2004)
FRAZON ZSÓFIA: Kép-alá-írások. Fényképek narratív nagyításban
Frazon Zsófia tót, aki kijelentései megfogalmazásához a szétszedés és újra összerakás lehetőségeinek széles tárházát veheti igénybe. Viszont a kollázstechnika erősebben kapcsolódik a dokumentumok, források darabokra szedéséhez, halmozásához, felkockázásához, mint az archeológia eljárása, ami inkább az idézetek egymás mellé helyezését hangsúlyozza. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a két módszer összevetése során nem a fogalmak mögött meghúzódó általános értelemre, hanem a szakirodalmi példákban szereplő meghatározásokra utalok: a kollázs esetében az etnográfia kritikai attitűdje és a szürrealista avantgárd kollázstechnika közötti kapcsolat vizsgálatára (Clifford 1994), az archívum esetében pedig a történetírás archeológiai eljáráson keresztüli módszertani újrafogalmazására gondolok (Foucault 2001). A kollázstechnika alkalmazása a Nyalkás történetek című kiállítás esetében tehát a képek és a szövegrészletek egymást kiegészítő, kölcsönösen értelmező egymás mellé állítását jelentette. A fényképek és a beszélgetések nem illusztratív szerepben, hanem egymás nélkülözhetetlen kontextusaként jelentek meg, összekapcsolódva a képek egyfajta szövegszerű felhasználásával, ami leginkább az illesztési módokban ragadható meg.23 A szövegszerű megközelítés és a kollázs együtt teremtették meg a képek szituációkon mint kontextuson keresztüli narratív nagyítását. 7. A kutatás célja tehát a képekbe zárt tudás „elmondássá" formálása volt - utalva Hayden White narratívára vonatkozó tömör történetfilozófiai megfogalmazására (White 1 997:104-109) ami a kiállítás forgatókönyvének készítése közben kiegészült a beszélgetési szituációkra való tudatos utalás megjelenítésével. Az 1960-as kiinduló képsorozat kockái önmagukban nem voltak alkalmasak etnográfiai szempontból jelentős történetek megfogalmazására és szövegre fordítására, viszont a 2000-es sorozat képeinek elkészítése már kihívást jelentett, és lehetőséget biztosított egy (vagy akár több) olvasat létrehozására.24 Ehhez viszont szükséges volt előhívni és 74 felerősíteni azt a diskurzust, amiben a képek létrejöttek (egykor és most), kiegészítve