Fejős Zoltán - Pusztai Bertalan (szerk.): Az egzotikum - Tabula könyvek 9. (Budapest - Szeged, 2008)
WILHELM GÁBOR: Egzotikus (ön)életrajzok
WILHELM GÁBOR Egzotikus (ön)életrajzok írásomban az úgynevezett egzotikus önéletrajzok bizonyos sajátosságait vizsgálom. Ezeknek az önéletrajzoknak egyik jellegzetessége, hogy alapvetően más kultúrába tartozó olvasók számára íródnak, illetve hogy egyesítik az életrajz és az önéletrajz műfaját, ugyanis az egzotikus önéletrajzíró mellett minden esetben - valamilyen formában - ott van a közvetítő is. Ez a közvetítő az olvasók kultúrájából érkezik az íróéba. Az elemzés egyaránt igyekszik kitérni a mű létrejöttének körülményeire, a kultúrák közötti közvetítés problematikájára, ezen belül a reflexió és az önreflexió kérdéskörére. Az egzotikus életrajz, önéletrajz műfajában központi és kihagyhatatlan szerepet játszik a közvetítő. Miből áll valójában ez a szerep? Mennyiben közvetítő, mennyiben létrehozó - mind a művel, mind a mű egyes részeivel kapcsolatban? Hogyan szűri meg a szakértő, az antropológus, miként állítja elő az antropológiai információkat? Az egzotikus „önéletrajz” mint terminus éppen e közvetítési folyamat jellege miatt ellentmondó. Ezek az önéletrajzok ugyanis a nyugati szakértő, szerkesztő és az egzotikus alany közös munkái. A szerkesztést végző szakértő készíti, jegyzi le, fordítja le az interjúkat, szerkeszti, finomítja, átfogalmazza az egzotikus alany történeteit, és végül írott formába önti. Az egzotikus személy válik az (ön)életrajz alanyává, az ő élettörténete képezi az autobiográfia tartalmát. Éppen ezek a folyamatosan jelen lévő közvetítések teszik azonban az egzotikus önéletrajz leírására alkalmazott fogalmakat problematikussá. Ezt a fajta önéletrajzírást ugyanis lehetetlen e nélkül a kultúrák közötti fordítás, közvetítés nélkül meghatározni. Ugyanakkor szintén a műfaj sajátossága, hogy ki- és túllép a szakemberek szűk körén, és az olvasóközönség széles táborát célozza meg. Nem távolságot tartó életrajzról, sem nem antropológiai monográfiáról van többé szó, nem tematikus szakkönyvről egy tőlünk eltérő, távoli kultúráról, hanem olvasmányos történetről egy, az olvasók számára egzotikus, különös életet megélt személlyel kapcsolatban. Nyújt-e tehát az egzotikus önéletrajz önálló műfajként valami sajátosat az egyéb műfajokhoz képest? Hogyan ötvöződnek vagy váltakoznak a perspektívák? Kinek a perspektívája uralja a művet, van-e kitüntetett nézőpont? Mikor és milyen formában jelenik meg a közvetítő és a forrásszemély, a főhős nézőpontja? Mennyire hozhatók ezek összhangba? Van-e szükség egységes, zárt szövegre, vagy a szöveg megmaradhat több szinten olvashatónak? Wilhelm Gábor