Fejős Zoltán (szerk.): Színre vitt helyek - Tabula könyvek 11. (Budapest, 2011)
SCHLEICHER VERA: Helyek és színek. A Balaton-parti települések identitáskeresése a turizmus szolgálatában
lehetőségek és állami segélyek a tradicionális kultúra rendszerén és logikáján túlról érkeztek, mint ahogy kívülről érkeztek a térségbe a balatoni nép szorgalmára építő világmegváltó turizmusserkentő elgondolások is. Ezek közvetítőinek, a fürdőtelep-alapítóknak, kormánybiztosoknak, fürdőegyesületi elnököknek az irányító gondoskodása - megkockáztatom a feltevést - már évtizedekkel a szocialista tanácsrendszer kiépítése előtt leszoktatta a helyi társadalmakat az önálló igazgatás és felelősségvállalás gyakorlatáról, máig ható identitásválságot és -konfliktusokat gerjesztve. JEGYZETEK 1. A tanulmány az OTKA támogatásával 2005-2008 között végzett kutatás (Jankó János nyomában - Balaton az ezredfordulón - T 48831) néhány részeredményét összegzi. Ellentétben a statisztikai és turizmusfejlesztési területként 164 települést magában foglaló Balatoni Kiemelt Üdülőkörzet „Balaton”-fogalmával, kutatásunk a 2002-ben vízparti területtel rendelkező 46 településre terjedt ki. 2. Ezúttal még az utalás erejéig sincsen mód például kitérni a 20. század első évtizedeinek Balaton vármegyével, illetve az elmúlt két évtized Balaton régióval kapcsolatos vitáira s ezen keresztül a Balatonnak mint földrajzi egységnek (mai tudásunk szerint) igencsak kétséges közösségszervező erejére. 3. Az adatok a 2002 és 2009 között a települési Tourinform-irodákból begyűjtött kiadványokból, települések és szállodák honlapjain megjelenő információkból, valamint kérdőíves gyűjtésekből származnak. Ahol az adatok forrását külön nem jelöljük, ott terepen gyűjtött vagy megfigyelt adatokról, jelenségekről van szó. 4. A balatoni turizmus hosszú távú fejlesztési koncepciója többek között szorgalmazza a „colour locale” erősítését, és a partszakaszonként eltérő önálló arculat kialakítását is, például „kisgyermekes családok paradicsoma”, „ahol együtt lenni jó”, „kulturális felüdülés” stb. (LT Consorg Kft. 2005:20-21). 5. Balatonederics - „a Nyugat-Balaton kapuja” (községet reklámozó szórólap, 2008); Balatonkenese - „a Balaton keleti kapuja” (idegenfogalmi kiadványok, 2006); Balatonvilágos - „a Balaton déli partjának kapuja” (községet reklámozó szórólap, 2008). 6. Balatonmáriafürdő - „a Balaton gyöngyszeme, a nyugalom szigete”; Balatonszemes - „a déli part gyöngyszeme” (kistérségi idegenforgalmi kiadvány, 2007); Révfülöp - „az északi part ékszerdoboza" (Nyári Balatoni Magazin, 2007). 7. Tihany - „a Balaton egyetlen félszigete”; Zamárdi - „a Balaton szíve”; Keszthely - „a Balaton fővárosa" (Tourinform reklámanyagok, 2005-2008). 8 Ez az elképzelés megfelel a marketingszakemberek ajánlásának, amely szerint a Balaton a „Balaton márka névadója és színhelye” (LT Consorg Kft. 2005:16). 9. A Cholnoky Jenőtől kölcsönzött szlogen a települést bemutató kiadványokban, köztéri információs táblán, községi weblapon is gyakran szerepel, és ez lett a révfülöpi helytörténeti kiállítás címe is. 10. Idegenforgalmi reklámszóróanyagok szövegében a 2000-es évek óta gyakorta felbukkanó kifejezések, például Fonyód kistérségi reklámkiadvány, 2007. II. Többéves terepmunka-tapasztalatunkkal egybecseng a balatoni turizmusfejlesztésben érdekelt marketingszakemberek megállapítása. A helyi termékek és ajándéktárgyak, valamint a komplex és sajátos turisztikai,termékek hiányának enyhítését többek között kilencnapos önálló Bala-