Fejős Zoltán (szerk.): Színre vitt helyek - Tabula könyvek 11. (Budapest, 2011)
SZIJÁRTÓ ZSOLT: Turisták, bárhol - a városi turizmusról
A városi turizmus magával a modern, áttekinthetetlen, zűrzavaros mindennapi élettel szemben kínál kiutat, mégpedig meglehetősen ravasz módon; miközben felkínálja és közszemlére teszi a sokféleséget, egyúttal le is egyszerűsíti azt, néhány jól körülhatárolható témára redukálja. A bédekkerek, a panziók portáján, a Tourinform irodákban kikészített városi guide-ok ugyanis az ismeretlen város villámgyors meghódítására alkalmas, egy pillantás alatt áttekinthető, éppen ezért biztonságos modelleket kínálnak fel. Tematikailag gondosan besorolják és valamilyen emblematikus képpé formálják a városi sokféleséget, ellátják egy közérthető címkével, s egy adott korszak, egy régen volt kultúra vagy éppen egy idegen népcsoport reprezentációjaként mutatják fel. És a városi turizmus e látszatra kaotikus, valójában nagyon is egyszerű világában a nagyváros amúgy sokat panaszolt, elviselhetetlen jelenségei is derűs, szórakoztató jelleget öltenek. Saját lakóhelyünkön, mindennapi környezetünkben sokszor nehezen tűrjük és heves kritikával illetjük az alaktalan tömeget, az áttekinthetetlen sűrűséget, a kaotikus forgalmat, az emberi kapcsolatokat nélkülöző anonimitást - a nagyvárosi élet megannyi jellegzetes vonását. De mihelyst turistákká változunk, akkor ugyanezek a jelenségek már komoly élvezeti értékkel rendelkeznek: a tömeget hirtelen „színesen nyüzsgőnek”, a forgalmat „határozottan nagyvárosinak” látjuk, s az anonimitás is mindjobban tetszeni kezd nekünk. Ez az ellentmondás is a turizmus sajátos időszerkezetéből kiindulva értelmezhető - a nagyvárosi mindennapok e szükségszerű, sokszor terhes velejáróit (sűrűség, sokféleség, tumultus) ugyanis egy olyan pozícióból szemlélhetjük, amelyben nem létezik a cselekvés percnyi kényszere, s ez a nyugodt kívülállás, szemlélődés perspektíváját kínálja fel számunkra, s ezt a tevékenységet bármikor félbehagyhatjuk, illetőleg újra visszatérhetünk hozzá. ★ Egy lépéssel azonban tovább is mehetünk, választ keresve arra a kérdésre, mit is árulnak el a városi turizmus jelenségei, ha immár nem a turizmus kétségkívül kellemes, bár felettébb összetett társadalmi gyakorlatára koncentrálunk, hanem a városra - e sajátos társadalmi-térbeli egységre - kifejtett hatását vizsgáljuk. Ez a kérdés azért is fontos, mert a nagyvárosként jellemzett földrajzi tér egy jelentős átalakulási folyamat kellős közepén található. Egyrészt nagy kiterjedésű, az egyes városok és a nemzetállam határait túllépő koncentrációs folyamatok figyelhetők meg: óriási, a határokat átívelő urbánus régiók jönnek létre, amelyek a jólét és a hatalom központjaiként működnek egy globális információs társadalomban. „Élményváros” és „globális város”, „világváros” és „megaváros” - hosszan lehetne sorolni azokat a magyarul kicsit furcsán hangzó jelzős szerkezeteket, amelyek látszatra könnyű fogást kínálnak az átalakuló és változó városi téren, de ezzel néha el is rejtik a háttérben meghúzódó - sokkal bonyolultabb és nehezen áttekinthető - társadalmi-kulturális folyamatokat. Ezzel párhuzamosan - a városokból való népességkiáramlás és más demográfiai törvényszerűségek következtében - decentralizációs folyamatok is megfigyelhetők, melyek eredményeképpen másféle városi régiók alakulnak ki, furcsa keveréket alkotva a város és vidéki életmódoknak, hibrid funkcióknak. Sokan és sokféleképpen írták le ezeket a városok perifériáján megjelenő, alaktalan, struktúra nélküli tereket is; nevezték egyszerűen „agglomerációnak”, vagy „köztes városként”, esetleg „városiasodott tájként”. E két városfejlődési tendencia ugyanakkor sok szálon kapcsolódik egymáshoz.