Népszabadság - Budapest melléklet, 1992. november

1992-11-13

1992. november 13., péntek NÉPSZABADSÁG BUDAPESTI A fővárosnak nincs televíziója, nincs rádiója, nincsenek napi- és hetilapjai. A főváros komolyan gondolja, hogy jó média csak független média lehet. A média függetlenségét eszménynek te­kintem, amelyre akkor is szüntelenül törekedni kell, ha megva­lósítani a maga ideális teljességében nem is lehet. A pártsajtó­­ rossz sajtó. De azt sem tartanám kívánatosnak, ha egy politiku­sokból álló demokratikusan választott testület - amilyen például Budapest Közgyűlése - vitatná, vagy vitathatná egy-egy médium műsorait. Ugyanakkor az önkormányzati munka nyilvánossága minde­nekelőtt a média közvetítésével valósulhat meg. Itt, a mi nyilvá­nosság iránti igényünk egybeesik a „fogyasztók”, a települések polgárainak igényeivel. A Népszabadság most induló oldalai - más hasonló kezdemé­nyezésekkel együtt - számomra azt bizonyítják, hogy elveinket a gyakorlatban is sikerült érvényesítenünk. Örülök, hogy a Nép­­szabadság az olvasói igényeket kielégítve egyszersmind a mi munkánknak is nagyobb nyilvánosságot biztosít. Meggyőződé­sem, hogy csak ez a hozzáállás, a média függetlenségének maxi­mális tiszteletben tartása teszi lehetővé, hogy a sajtótól - és ezen oldalaktól - kritikusságában is tárgyilagos tájékoztatást várhas­sunk el. De tudnunk kell: a pesti polgár rosszkedvűen ébred. Némi un­dorral tölti magába a méregerős feketét és krákog. Káromkodik, mert az újságos megint elaludt. Begyömöszöli magát a buszba, és ezúttal sem mulasztja el pokolra küldeni a BKV-t. Morogva esik be a munkahelyére, csak a friss kávé illata csalja elő belőle munkaerejének tartalékait. Békülékenyen zsörtölődik. Délben meg az üzemi kosztot szidja, mert drága és pocsék. Alkonyattájt céltalanul ténfereg az utcán, értetlenül és idegenül mered a va­kító kirakatokra, nem érti, honnan van pénze „másoknak”. Ko­szos kapualjakban ácsorog, lehajt egy felest, húzza az időt, nem akaródzik részesednie a kora esti csúcs áldásaiból. Nagy ritkán egy kiskocsma melankóliájába oldja a magáét. Egyszóval: rajong a városért. Önök is az ő kedvét keressék, önöknek is ő legyen a mérce. Sok sikert kívánok mindehhez! ( Demszky Gábor (Budapest főpolgármestere) Közgyűlés: döntöttek a Nagyvásárcsarnokról A Fővárosi Közgyűlés csü­törtöki ülésén hozzászólás nél­kül elutasította a budapesti köztársasági megbízottnak azt az előterjesztését, amelyben Demszky Gábor főpolgármes­ter felelősségre vonását kezde­ményezte. Mint ismert, Szent­­györgyvölgyi Péter indítványát azzal indokolta, hogy észrevé­teleit a főpolgármester nem időben terjeszti a testület elé. Az ülés kezdetén Csiha Judit, az MSZP frakcióvezetője Mol­nár Gyula személyében új kép­viselőt mutatott be, majd Ungár Klára a Fidesz-frakció nevében javaslatot tett arra, hogy de­cemberben a város vezetése, il­letve a közgyűlés bizottságai számoljanak be kétéves tevé­kenységükről. Az ülés elején a jogi és a szociálpolitikai bizott­ság elnöke egyaránt nehezmé­nyezte, hogy a képviselők az előterjesztések szövegét rend­szeresen késve kapják meg. Nem hozott határozatot a közgyűlés a koncessziós játék­­kaszinók üzemeltetéséhez ki­írandó pályázatról. A kon­cesszióról szóló törvény rendel­kezése értelmében az ilyen pá­lyázat kiírásához az érintett önkormányzat egyetértése szükséges. A Fidesz-frakció be­jelentette: mivel erről a kérdés­ről egyszer már határozott a közgyűlés, ez alkalommal nem vesznek részt a szavazásban. Bár a vitához többen hozzá­szóltak, mindössze egyetlen képviselő vette fontolóra az új kaszinóból esetlegesen szárma­zó előnyöket, amire példaként az iparűzési adót említette. Vá­laszában Székely Gábor főpol­gármester-helyettes kifejtette: az ebből származó bevétel nem állna arányban a „közbiztonsá­gi és ellenőrzési kérdések” sú­lyával. Leszögezte: Budapest­nek semmiféle érdeke nem fű­ződik újabb kaszinók működte­téséhez. A képviselők többsége úgy vélte, nem áll rendelkezés­re elég információ az esetleg lé­tesítendő kaszinókról, ezért úgy döntöttek, hogy amennyiben kérdéseikre részletes választ kapnak, később napirendre tűzhetik a pályázat kiírását. A képviselők hozzájárultak, hogy bérleti díj nélkül 99 évre átadjanak egy, az önkormány­zat tulajdonában lévő területet a Lauder Világi Zsidó Alapít­vány Iskola épületének felépí­téséhez. A közgyűlés által elfo­gadott elvek szerint az alapít­vány csak iskola céljára hasz­nosíthatja az ingatlant. A közgyűlés elvi álláspontot alakított ki az önkormányzat tulajdonába került tizennégy közüzemi vállalat jogi státusá­nak rendezésére. Ennek lénye­ge: a vállalatok megkapják a tevékenységükhöz szükséges vagyont. Ezután a képviselők elfogadták a Nagyvásárcsarnok rekonstrukciójáról szóló előter­jesztést. A beruházás lebonyolí­tásával a FŐBER-t , A kivitele­zési tervek elkészítésével a BU­­VÁTI Rt.-t bízták meg. él . Budapest mindig mással beszél (Munkatársunktól) Budapesten ez idő tájt majd’ hatszázezer főállomás műkö­dik. A szám azonban csak ak­kor mond valamit, ha azt is tudjuk: 285 ezer 889-en to­vábbra is türelmesen várnak távbeszélővonalra. A már működő állomásoknak csak töredéke, azaz 5,9 százalé­ka tartozik valóban modern, minden igényt kielégítő, úgyne­vezett TPV-központokhoz. A vonalak 46,5 százaléka cross­barközponthoz csatlakozik, s a maradék, majd 48 százalék még mindig elavult Rotary 7 A/2 típusú központokba fut be.­­Egyelőre a közterületeken lévő nyilvános állomások száma is elmarad a kívánatostól, mind­össze 7 ezer 429 van belőlük. Bozóky István, a Matáv Bu­dapesti Távbeszélő Igazgatósá­gának fejlesztési igazgatóhe­lyettese számolt be lapunknak a jövőre vonatkozó fejlesztési ter­vekről. Ezek egyik nagy cso­portjába a Matáv részvételével, de részvénytársasági formában létrejövő központok tartoznak. Ilyen a X., XVII. és XVIII. kerü­letben már megalakult Első Pesti Telefontársaság, ahol 1993-ban három főközpontot kapcsolnak be a rendszerbe. Hasonló társaságot szerveznek a XV., XVI. kerületben és a IV. kerület északi részén a Műszer­­technika részvételével, s az I., II. és XII. kerületben, ahol a Mic­rosystem készül a beruházásra. A XXIX. kerületben 1994-re ígér telefont a Matáv, itt „önerős fej­lesztésére ” nyílt lehetőség. Várhatóan tízezer új vonalat kapcsolnak be a hálózatba. Ugyanennyi új állomást lehet majd beszerelni a XIV. kerület­ben, ahol a jövő év végére ígérik a telefont. 36 ezer új vonal be­kapcsolását teszi lehetővé jövő­re a IX. kerületi István TPV- központ és kihelyezett részlege­inek befejezése: ebből hatezer a Ferenc központ, négyezer pedig a Lágymányosi központ terüle­tén működik majd. Április óta üzemel húszezer vonallal az új Belvárosi központ, amely jövő év elején várhatóan ugyanekko­ra kapacitást ad a József, az Óbuda, a Lipót és a Teréz köz­pontnak. A Matáv nagyléptékű tervei között szerepel az elavult Erzsébet központ kiváltása is 1994-re. Ha mindez megvalósul, 1996-ra már fél évre csökken a várakozási idő. A telefonra türelmesen várók között utcahosszal vezetnek a magánszemélyek: jelenleg 213 ezer 505 lakás szerepel a listán, ezt követi 71 ezer 683 közület és 701 kérelem nyilvános tele­fon létesítésére. A közületek igényeinek kielégítésére a Ma­táv nemrégiben nagyszabású projectbe fogott: a részvénytár­saság vállalta, hogy amennyi­ben egy összegben, előre befi­zetnek 90 ezer forintot, legké­sőbb 1993 végéig telefont kap­nak. A vállalat addig is kama­tot fizet a pénz után. Az ajánlat minden bizonnyal vonzó volt, ezt mutatja az is, hogy 6 ezer 409 vonalért már fizettek is a reménybeli tulajdonosok. A kormány­- a köztársasági megbízott javaslatára - a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet tulajdonába adta a patinás Gellért Szállót, amelyet a főváros vezetése privatizálni szeretett volna HAMAROSAN A KABINET ELŐTT Elkészül-e az 1998-as világkiállításra az új metró? A Dél-Buda-Rákospalota (DBR) metróvonal megvalósítá­sáról a kormányzati szervek és a főváros már többször is hatá­roztak. A metróvonal létreho­zása mintegy húsz éve beszéd­téma a fővárosban. Tehát az igencsak hosszas „előkészítő munka” után a Fő­városi Közgyűlés elfogadta azt az előterjesztést, mely szerint a Kálvin tér-Etele tér közötti szakasz legyen a DBR-metró­­vonal megvalósítására kiírandó nemzetközi versenytárgyalási felhívás alapja. A városatyák elhatározták továbbá, hogy a beruházást zártkörű verseny­­tárgyalással, hitelfeltétellel kell megvalósítani. A közgyűlési döntés egyúttal azt is előírta, hogy a teljes Madárhegy (Gaz­­dagréti-Rákospalota-vonalat a testületnek még az idén jóvá kell hagynia. Ezután a tende­­reztetési eljárás előkészítésén dolgoztak - nem kevés ideig - az illetékesek. A beruházást mindenekelőtt az teszi kivételesen sürgetővé - túl az esetleges világkiállítási „hasznosításán” -, hogy némi­képp mentesítené a már meglé­vő, s igencsak leterhelt két metróvonalat. Ráadásul a fővá­ros harmadik fő forgalmi irá­nya (150 ezer utas naponta) Észak-Zuglóból, illetve Rákos­palotáról indul a városközpont felé. Ekkora utasmennyiséget - a gazdasági és természeti kör­nyezet súlyos károsodása nél­kül - már nem lehet a jövőben a felszínen szállítani. A DBR- vonal elengedhetetlen szüksé­gességét a ma még rendezetlen Kosztolányi Dezső tér és Mó­ricz Zsigmond körtér, illetve a Bartók Béla út jelentős forgal­mi túlterheltsége, valamint a Szabadság híd igen rossz mű­szaki állapota is alátámasztja. Az előzetes egyeztetések so­rán nyilvánvalóvá vált: a metró nagymértékben segítené a leen­dő budapesti expo megvalósí­tását, ezért célszerű és szüksé­ges lenne 1996 első negyedévé­nek végére legalább a Kálvin tér-Móricz Zsigmond körtér közötti szakaszt megépíteni. „A tervezett ütemezéssel kapcsolatban csakis a becslé­sekre támaszkodhatunk” - ál­lítják a téma szakértői, akik úgy vélik: minden bizonytalan­­sági tényező ellenére még meg­valósítható az expo időpontjáig a Kálvin tér-Móricz Zsigmond tér közötti szakasz. A teljes Kálvin tér-Etele tér közötti vo­nalszakasz üzembe helyezése azonban legkorábban csak 1997 végén lehetséges. A jelenlegi számítások alap­ján a Kálvin tér-Etele tér kö­zötti vonalszakasz megépítése összesen 52 milliárd 200 millió forintba kerül, áfa nélkül. A központi és az önkormányzati költségvetésben jó ideje meglé­vő hiány miatt szükséges, hogy a beruházási költségeket - leg­alábbis azok jelentős részét -nemzetközi hitelből finanszí­rozzák. Már-már nyilvánvalóvá válik - a tenderkiírási feltéte­lek alapján -, hogy a forrás­hiány nagyobb hányadát a pá­lyázók által biztosított hitel­ajánlatok biztosítanák. Ennek ellenére azonban célszerűnek látszik, a kormányzati szervek néhány nemzetközi pénzinté­zettel még a tenderkiírás előtt felvegyék a kapcsolatot. A jelenlegi finanszírozási el­képzelések szerint a hitelt a Fővárosi Önkormányzat veszi fel. A kormány garantálja a hi­tel visszafizetését, a tőke tör­lesztését a költségvetés vállalja, a kamatokat pedig a főváros fi­zeti vissza. A beruházást - kül­földi vállalkozók esetén - átla­gosan mintegy 10 százalékos vám, 2 százalékos vámkezelési díj, továbbá 3 százalékos sta­tisztikai illeték terheli. Elemzők számításai szerint a körülbelül öt kilométer hosszú kétvágányú pálya, hét állomás és a szükséges járműtelep meg­építésének kamat- és beruhá­zási terhe - 2007-ig - összesen mintegy 106-117 milliárd forint lenne. A metróberuházás mint­egy ötezer munkahelyet terem­tene. A nemzetközi tendert Demszky Gábor főpolgármes­ter és Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter közösen írja ki. Szakértők ki­emelten fontos alapelvként sze­retnék rögzíteni e tenderben, hogy a beruházásból minél na­gyobb részt vállalhassanak a magyar vállalatok. A pályázó­nak ajánlatot kell tennie a ma­gyar beszállítás mértékére, az építésben 50, technológiai be­rendezésben pedig 30 százalé­kos minimális részvétellel. Az állami kötelezettségválla­lás - tekintettel arra, hogy a költségvetési törvényben előírt mértéket meghaladja - or­szággyűlési jóváhagyást igé­nyel. A jelenlegi tervezet szerint a leendő metróállomások a kö­­vetkezőek lennének: Kelenföldi pályaudvar, Tétényi út, Kosz­tolányi Dezső tér, Móricz Zsig­mond körtér, Szent Gellért tér, Fővám tér, Kálvin tér. A jár­műtelep az Etele téren lenne. A vonal szállítóképessége - teljes kiépítésekor - csúcsidőben 19 ezer 200 utas lenne. Az átlagos utazási sebesség 32 kilomé­­ter/óra, az állomásperonok hossza 120 méter. A beruházás megkezdésének tervezett időpontja 1993 máso­dik negyedéve, az első szakasz üzembe helyezése 1996. március 30-a, a teljes első szakasz üzem­be helyezése 1997. december 31. A közeli napokban a Gazda­sági Kabinet elé kerülő, a met­róvonalra vonatkozó határozati javaslatokat Siklós Csaba, Demszky Gábor, valamint Kupa Mihály pénzügyminiszter közö­sen terjesztik a testület elé.

Next