Népszabadság - Budapest melléklet, 1992. december

1992-12-01

1992. december 1., kedd NÉPSZABADSÁG BUDAPEST FŐVÁROSI KÖZÉPISKOLÁK Bérfeszültségek és állagromlás A főváros 117 szakképző intézményébe jelenleg több mint 80 ezer tanuló jár. Az elmúlt években - hallatlan erőfeszítések árán - sikerült megőrizni az ország szakképzésének egyharmadát ki­tevő szakképző iskolai hálózat működőképességét. (Munkatársunktól) A Budapest területén lévő nevelési, oktatási intézmények hovatartozásáról a helyi önkor­mányzatokról szóló, illetve a fővárosi törvény rendelkezik. Ezek értelmében a kerületi ön­­kormányzat köteles gondos­kodni - többek között - az óvo­dai ellátásról, az alapfokú ok­tatásról, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvénye­süléséről. A Fővárosi Önkormányzat köteles gondoskodni a kettőnél több kerületet, illetve a fővá­ros területét is meghaladó ellá­tási kötelezettséget szolgáló oktatási, nevelési, művészeti, közgyűjteményi, illetve nemze­ti és etnikai kisebbségek okta­tását biztosító intézmények fenntartásáról. A kerületi ön­­kormányzat adott esetben vi­szont átvállalhatja a fővárostól a kötelezően előírt alapfelada­tokat - így a gimnáziumok fenntartását is, így a képvise­lő-testületek döntései alapján a Budapest területén működő gimnáziumok - kettő kivételé­vel - a kerületi önkormányza­tok fenntartásába tartoznak. A Fővárosi Önkormányzat a szakközépiskolákért, a szak­munkásképző intézmények többségéért, illetve a gyógype­dagógiai intézményekért és a diákotthonokért felel. Ugyan­csak a Főpolgármesteri Hivatal tartja fenn a pedagógusok to­vábbképzését is végző fővárosi gyakorló óvodát, valamint a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumot. Az egyedülálló, pályakezdő pedagógusok életkörülményei­nek javítására a főváros két szállót tart fenn; 244 tanárnak tudnak helyet biztosítani. Az önkormányzati fenntartású in­tézmények pedagógusai ezért havi ezerötszáz forintot fizet­nek. Az idegen nyelvek szabad vá­lasztása 1990-ben igen nehéz helyzetbe hozta az orosz szakos általános és középiskolai taná­rokat. Szakmai és egzisztenciá­lis elbizonytalanodást okozott ez a minden átmenet nélküli, szinte azon nyomban életbe lé­pő intézkedés. Egyes felméré­sek szerint jelenleg mintegy ezerötszáz orosz szakos peda­gógus átképzését kellene egy többéves program keretében megszervezni. Ennek első sza­kasza volt a középfokú állami nyelvvizsgára felkészítő kép­zés, második lépcsőként pedig a kiegészítő képzés keretében megszerezhető nyelvtanári ké­pesítés. A költségeket a kor­mányzat (52 millió forint) és a Fővárosi Önkormányzat (28 millió forint) biztosította. A 21 kerületi önkormányzat, illetve a főváros által fenntartott in­tézményekben 1148 pedagógus átképzése kezdődött meg. 179- en maradtak ki időközben, az átképzés első szakaszát befeje­ző, de nyelvvizsgát még nem tett oktatók száma 163. Közép­fokú nyelvvizsgát 320-an, fel­sőfokút csak tizennyolcan tet­tek. Tanfolyamra még százki­­lencvenöten járnak. 1991-ben és 1992-ben megfe­lelő számú férőhely állt a la­kosság rendelkezésére, tehát a főváros minden tankötelezett számára biztosította a középfo­kú továbbtanulás lehetőségét. Csakhogy a kínálat nem telje­sen esett egybe a lakosság igé­nyeivel. 1991-ben gimnázium­ba mintegy tizenegyezren je­lentkeztek, a felvettek száma 9 ezer 942. Szakközépiskolába 17 ezer 127-en próbáltak bejutni, 11 ezer 847-en kezdhették el tanulmányaikat. Szakmunkás­­képzőbe 1991. április végéig 10 ezer 122-en jelentkeztek, végül 12 ezer 450-en tanultak ebben az iskolatípusban, s hasonló a helyzet a szakiskolákban is, ahová 1129-en jelentkeztek, s végül 1693-an kezdték itt ta­nulmányaikat. Az 1991-es adatok szerint a budapesti pedagógus-átlagbér a következőképp alakult: óvo­dákban 15 ezer 424 forint; álta­lános iskolákban 17 ezer 693 forint; középiskolákban 22 ezer 658 forint. Ezek az összegek -igaz csak minimálisan - meg­haladják az országos átlagot. Azonban az 1992. évi főváro­si költségvetés előkészítésekor végzett felmérés szerint jelen­tős bérfeszültségek tapaszalha­­tók egyes intézményekben. Eszerint tizenöt olyan iskola volt, ahol a pedagógus átlagfi­zetés a szakágazati átlag alatt szerepelt. Ilyen volt például a Szent István Közgazdasági, a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi, valamint a Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola. Az intézményekben az inflációs többletkiadások finanszírozása - a 20-40 százalékos áremelke­dések mellett - csaknem lehe­tetlen. Hiszen az úgynevezett dologi előirányzatok nagy ré­szét lekötik az épületek fenn­tartásával összefüggő állandó kiadások, így például a fűtés, takarítás, karbantartás. Azok az intézmények, amelyek gaz­dálkodásában a költségvetési támogatás dominál és egyéb forrásokra csak elenyésző mér­tékben számíthatnak, előző évi pénzmaradványukat és az élel­mezési többletköltségre kapott ellentételezést használták föl az áremelkedések fedezésére. Ezenkívül sorra kérték a köz­művállalatoktól a lakossági díjszabás alkalmazását, s ha megkapták, az így elért „meg­takarítás” mellett tudták csak fizetni a víz- és csatornadíjak többletköltségeit. Kereskedelmi szakközépiskola - lesz-e pénz jövőre is? SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE BKV: segítene a plusz kétmilliárd (Munkatársunktól) Az Országgyűlés költségveté­si bizottságának szerda esti ülésén több módosító indítvány is szorgalmazta: a Fővárosi Ön­­kormányzat részesüljön kárté­rítésben azért, mert a tervezett változtatások miatt a személyi jövedelemadóból kisebb arány­ban részesedik az ideinél. Az elfogadott módosító indítvány értelmében Budapest kétmil­liárd forintot kapna a tömeg­­közlekedés támogatására. Magát megnevezni nem kívá­nó városházi szakértő a hírt kommentálva rámutatott arra: e kétmilliárd vélhetőleg elegendő­nek bizonyulna arra, hogy a BKV fenntartását, üzemelteté­sét a jövő esztendőben finanszí­­rozzák.­E kétmilliárd hiányában erre vajmi kevés esély volna, hi­szen a Budapesti Közlekedési Vállalat valószínűleg az ország legnagyobb közüzemi vállalata. A jövő évi személyi jövede­lemadó tervezett megosztása (is­meretes, hogy a vagyonpolitikai irányelvek szerint az eddigi 50-50 helyett 30-70 százalékos lenne a kormány és az önkor­mányzatok közötti elosztás) mintegy 11 milliárd forintnyi bevételtől, forrástól fosztaná meg a fővárost. Mint azt Székely Gábor, Budapest gazdasági ügyekért felelős főpolgármester­helyettese korábban lapunknak nyilatkozta: ezen összeg hiányá­ban - vélhetőleg - nem lehet a Fővárosi Önkormányzat és a ke­rületek közötti forrásmegosztást megvalósítani, így a budapesti helyi önkormányzatok nem tud­nak költségvetést tervezni. Enél­­kül pedig - s ezt tények támaszt­ják alá - elmaradhatnak a fővá­ros jövő évre tervezett beruhá­zásai, így könnyen válsághelyzet alakulhat ki. Pénzügyi elemzők rámutat­nak arra: valóban lehetséges, hogy e kétmilliárddal megold­ható a BKV üzemeltetése, de mintegy további kétmilliárd fo­rintra lenne szükség ahhoz, hogy a Fővárosi Önkormányzat és a kerületek megcsinálhassák forrásmegosztásukat. A TALAJ TITKAI Tovább épül az irodaház Megközelítően egy hónapig állt a Rákóczi és az Akácfa ut­ca sarkára tervezett irodaház építése, de a napokban újra megkezdhették a munkát. A kényszerű szünetet az okozta, hogy a mélygarázs építésekor vízbetörés keletkezett, s ez megbolygatta a szomszéd há­zak tartótalaját. A rendkívül kedvező fekvésű telken a Bristol Kft. építtet ha­talmas irodaházat, úgynevezett International Business Centert. Már a laikus szemlélő számára is feltűnik, hogy az egyik szomszé­dos ház tűzfalán hosszú, friss va­kolattal borított repedés húzó­dik. Ugyancsak szokatlan, hogy a telket határoló két épület ha­talmas fagerendákkal van kitá­masztva. Mintha attól félt volna valaki, hogy egymásra dőlnek. A magyarázatot Halácsy Kál­mánna, a VII. kerületi önkor­mányzat műszaki irodájának vezetője adja meg. Elmondása szerint ők állították le a mun­kát, mivel a mélygarázs résfalá­nak építésekor vízbetörést ta­pasztaltak. Az igazi gondot az okozta, hogy ez olyan bizonyta­lanságot okozott a szomszéd házak talajában, ami „komoly veszélyeket rejtett magában”. Az irodavezető szerint nem történt számottevő értékcsök­kenés a lakásokban, s ezt mára a lakók többsége is belátta. A konkrét károsodásokat - me­lyek zömmel az ajtók és abla­kok elmozdulásából és szorulá­sából állnak - a fővállalkozó francia-magyar vegyes vállalat folyamatosan elvégezte. Az iro­daházra azonban új tervek el­készítését írták elő, s a múlt héten megadták az engedélyt a további építkezésre. A hiba okát Halácsyné egyér­telműen a talajmechanikai szakvélemény hiányosságaiban jelölte meg. Ezt annál is inkább meglepőnek tartotta, mert a készítő, a Földmérő és Talaj­­vizsgáló Vállalat (FTV) nagyon hosszú idő óta híres a megbíz­hatóságáról. Itt azonban olyan helyeken is agyagot jelöltek meg, ahol valójában nem is az volt, s így a tervezés nem a tényleges talajviszonyoknak megfelelően történt. Amennyi­ben így van, a főberuházó min­den ebből származó többlet­­költségét áthárítja az FTV-re. Az építkezés leállításának ez az értelmezése rendkívüli meg­lepetést váltott ki Bolya János­ból, az FTV főmérnökéből. Azontúl, hogy ezt a felvetést munkatársunktól hallotta elő­ször, határozottan leszögezte: az nem is állja meg helyét. Az álta­luk elkészített talajmechanikai szakvélemény ugyanis - véleke­dett - megfelelt a szakmai köve­telményeknek. A gondot inkább az váltotta ki, hogy míg ők egy részletes, differenciáltan leírt talaj mutatóit adták meg a ter­vezőnek, addig az egy homogén agyagos talajt vett figyelembe. Hibáztatásukat annál is inkább furcsállotta a főmérnök, mert a vízbetörés után végzett tizenegy kontrollfúrás megerősítette az eredeti szakvéleményt. A hibás tehát még kerestetik. Krajczár Gyula MŰEMLÉKVÉDELEM: Szabályok béklyójában, pénz nélkül Ha a történeti városok, városnegyedek rekonstrukciója az ed­digiekhez hasonló ütemben halad, akkor mintegy háromszázöt­ven év elég is lesz az ország összes műemléki jelentőségű terüle­teinek rendbe hozatalához. Magyarországon megközelí­tőleg tizenegyezer különböző besorolású műemlék van, ebből közel kétezer található a fővá­rosban, ám ennek mintegy ötö­dénél azonnali beavatkozásra lenne szükség: ha ez elmarad, a pusztulás megállíthatatlan. Építészeti örökségünk jelentős része meglehetősen rossz álla­potban van: az épületek felújí­tása, folyamatos karbantartása rengeteg pénzt emészt fel. Illet­ve emésztene, ha lenne. Sem az államnak, sem az önkormány­zatoknak, szövetkezeteknek, egyházaknak, de a magánsze­mélyeknek sincs pénzük a mű­emlékek rendbe hozatalára. Tavaly, a pápalátogatás kö­zeledtével a költségvetés vala­mivel nagyobb összegű támo­gatást adott a műemléki fel­ügyelőségnek felújításokra, idén azonban még egymilliárd forint sem jutott erre a célra. Az anyagi gondok legfőképp az önkormányzati tulajdonban lévő népi emlékeket, kastélyo­kat, kúriákat és - természetesen - a műemlék lakóházakat sodor­ják a pusztulás határára. A tör­vény értelmében az önkormány­zatok feladata lenne rendbe hozni a tulajdonukban lévő mű­emlékeket, erre azonban szinte egyiküknek sincs pénze. A mű­emlékvédelmi hivatal ugyan megbírságolhatja a kerületeket, de nincs az a szankció, amitől vakolat frissülne, tető javulna. Elegendő pénze pedig a hivatal­nak sincs, így előleget sem tud adni az önkormányzatoknak. Ám mindez nemcsak pénz­kérdés: számolni kell azzal is, hogy - mint a világon minde­nütt - a műemlékvédelmi érde­keket érintő bármilyen munka­­elvégzése előtt be kell szerezni a műemlékvédelmi hatóság en­gedélyét. Az építészeti örökség részeire (ideértve az egyedi vé­delem mindhárom kategóriá­ját, a műemlék, a műemlék jel­legű és a városképi jelentőségű épületeket) építési engedélyt is a műemlékvédelmi hatóság ad ki. Ilyen engedély, illetve hoz­zájárulás birtokában lehet csak átalakítani a védett in­gatlan bármely szeletét, legyen szó melléképületről, kertről, kerítésről, avagy támfalról. Engedély szükséges a műemlék funkciójának megváltoztatásá­hoz is (így épülhet lakás he­lyett iroda, ruhaüzlet helyett fagylaltozó stb.). A felügyelő­ség hozzájárulása nélkül az ál­lami és az önkormányzati tu­lajdonú műemlékeket termé­szetesen eladni sem lehet. M. R. A. Ferencváros: díjemelés? A távhőszolgáltatás legma­gasabb hatósági díj-megállapí­tási jogkörével a Fővárosi Köz­gyűlés rendelkezik. A IX. kerü­leti IKV azt javasolja: a kerüle­ti lakások fűtési díját 53,4 szá­zalékkal emelje. Az előterjesztés - amelyet e hét csütörtökön tárgyal Budapest közgyűlése­­ így hangzik: „korábban a laká­sok esetében nem számolták fel az amortizációt a díjak­ban, így az előző fűtési idény 170 ezer 800 forintos amorti­zációs költsége most várható­an 1 millió 604 ezer forint lesz. A hőenergia-költség 4 millió 228 ezer forintról­­ a megemelkedett energiaárak­kal kalkulálva - 5 millió 154 ezer forintra emelkedik majd.” A tervezet értelmében laká­sonként a fűtés és a melegvíz díja légköbméterenként 97 fo­rintba kerül majd évente. ­ Rekordár: 24,50 lesz a vízdíj? Közgyűlés előtt az áremelések A Fővárosi Közgyűlés e heti ülésén teszi meg javaslatait a jövő évi víz- és csatornadíjak­ra. A beterjesztett változatok­ból kettő különböző mértékű áremeléseket tartalmaz. A kulcskérdés: a közműfejlesztés forrásai beépüljenek-e a díjba. Jelenleg a KHVM Közgazda­­­sági és Privatizációs Főosztálya hivatott a víz- és csatornadíjak megállapítására. Az önkor­mányzatok hatáskörébe csak az ártörvény módosítása után ke­rülhet, amely legkorábban csak a jövő év júliusában válhat va­lósággá. Mivel Budapesten már megtörtént a szolgáltatási va­gyon átadása, így a közgyűlés javaslatát a KHVM-nek figye­lembe kell vennie. Valószínűleg nem hatja meg a budapestieket az az áremelés szükségességének illusztrálását szolgáló érv, hogy az egész or­szágban messze a fővárosban a legalacsonyabb a víz- és a csa­tornadíj. Az átlagos 51 forint 44 filléres köbméterenkénti árral szemben a budapestiek csak 23 forintot fizetnek, ami az előbbi­nek mindössze a 45 százaléka. A városatyáknak figyelembe kell venniük, hogy a jövő évi fejlesztésekre az önkormányzat már céltámogatási pályázato­kat nyújtott be, s - ebből kö­vetkezően - a ráeső hányadra kötelezettséget is vállalt. A dí­jakba esetlegesen foglalt fej­lesztési forráshányad ezt a költségvetési területet tudná tehermentesíteni. A főváros vízközműrendsze­rének mintegy 30 százaléka „íródott nullára” napjainkra. Ha ez az eddigi ütemben foly­tatódik, az könnyen megoldha­tatlan feladat elé állíthatja az önkormányzatot. Amennyiben jelentősebben késnének a víz­bázisterületek védelmi beruhá­zásai, visszafordíthatatlan fo­lyamatok indulnának el. Meg­van tehát a helyük a fejlesztés­re szánt összegeknek. A most tárgyalásra bocsátan­dó javaslat mindkét díj meg­állapításának három variációját tartalmazza. Ezek szerint vagy 22 százalékos, vagy 13 százalé­kos fejlesztési díjhányadot építe­nének be az árba, s az így lenne 24 forint 50 fillér, illetve 22,10. A harmadik változat - ahogy a csa­tornadíjnál is - az, hogy nem tar­talmaz ilyen tételt az ár, s így 19 forint 20 fillér. A csatorna eseté­ben 43 és 28 százalékos lehetősé­get terjesztenek elő, ami így 23, illetve 18 forintot jelentene köb­méterenként. Nulla százalék ese­tén a díj 13 forint. A közgyűlés városgazdálko­dási bizottsága előzetesen meg­vitatta az előterjesztést, s az ivóvíz-szolgáltatásban a 22 fo­rint 10 filléres, míg a szenny­vízkezelésben a 23 forintos díj bevezetését javasolja. K. GY.

Next