Népszabadság - Budapest melléklet, 1992. december
1992-12-01
) _aj. Olvasóink játszva könnyebbé tehetik az ünnepek „hétköznapjait”, a sütést, főzést, takarítást. ír: Játsszon velünk, és a 21 nyereményből egy az Öné lehet. November 17-től négy héten keresztül, minden kedden és pénteken a Budapest-oldalak valamelyikén megjelölünk 3-3 betűt. Keresse az apró hópelyhekkel jelölt betűket. A nyolcadik alkalom után egy 23 betűből álló mondatot kap, ha a jelölt helyekre a megfelelő sorrendben helyezi el azokat. A megfejtést vágja ki és küldje be nekünk. A helyes megfejtést beküldők között különböző háztartási gépeket,mikrohullámú sütő, takarítógép, háztartási robotgép stb.) sorsolunk ki. Beküldési határidő: 1992. december 18. Címünk: Népszabadság 1960 Budapest. A borítékra kérjük, írja rá: BETŰZŐ A sorsolás 1992. december 20-án, 11 órakor lesz az Aranykapu színpadán (a Hősök terénél). A nyertesek névsorát a december 22-i számunkban közöljük. NÉPSZABADSÁG BUDAPEST Budapest Főváros XIX. Kerület Kispest Önkormányzata PÁLYÁZATOT HIRDET lakásügyi iroda - irodavezetői állásának betöltésérePályázati feltételek:állam- és jogtudományi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség - legalább 5 éves, közigazgatásban eltöltött szakmai gyakorlat - magyar állampolgárság - büntetlen előélet A pályázat elnyerésénél előnyt jelent a lakásokkal kapcsolatos gazdálkodási, szervezési gyakorlat. Bér jelenleg: 57 750 Ft. A pályázatot 1992. december 21-ig kell benyújtani. Budapest XIX. ker., Kispest polgármesteréhez (XIX. ker., Városház tér 18.) a legfontosabb személyi adatokkal, képesítést igazoló okmány másolatával, részletes önéletrajzzal, szakmai programmal és erkölcsi bizonyítvánnyal. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad Kertész Csaba alpolgármester a 147-4900-as telefonszámon. Az állás elfoglalásának határideje: 1993. január 1. Budapest Főváros XIX. kerület Kispest Önkormányzata PÁLYÁZATOT HIRDET ügyfélszolgálati iroda - irodavezető állás betöltésére -Pályázati feltételek: - állam- és jogtudományi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség - legalább 5 éves, közigazgatásban eltöltött szakmai gyakorlat - magyar állampolgárság - büntetlen előélet A pályázat elnyerésénél előnyt jelent az ipar kereskedelmi, ügyfélszolgálati gyakorlat. Bér jelenleg: 57 750 Ft. A pályázatot 1992. december 21-ig kell benyújtani. Budapest XIX. ker., Kispest polgármesteréhez (XIX. ker., Városház tér 18.) a legfontosabb személyi adatokkal, képesítést igazoló okmány másolatával, részletes önéletrajzzal, szakmai programmal és erkölcsi bizonyítvánnyal. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad dr. Istvánfy Sándor a 147-3384-es telefonszámon. Az állás elfoglalásának határideje: 1993. január 1. ....... —----------mutata'Y' Budapest Főváros XIX. Kerület Kispest Önkormányzata PÁLYÁZATOT HIRDET szociális szolgáltató iroda - irodavezetői állás betöltésérePályázati feltételek: - egyetemi vagy főiskolai végzettség - legalább 5 éves, közigazgatásban eltöltött szakmai gyakorlat - magyar állampolgárság - büntetlen előélet A pályázat elnyerésénél előnyt jelent a munkaügyi vagy családsegítő központoknál szerzett gyakorlat (új munkahelyteremtés, munkanélküliséggel való foglalkozás, átképzési-képzési gyakorlat stb.) Bér jelenleg: 57 750 Ft. A pályázatot 1992. december 21-ig kell benyújtani. Budapest XIX. ker., Kispest polgármesteréhez (XIX. ker., Városház tér 18.) a legfontosabb személyi adatokkal, képesítést igazoló okmány másolatával, részletes önéletrajzzal, szakmai programmal és erkölcsi bizonyítvánnyal. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad Kertész Csaba a 147-4900-as telefonszámon. Az állás elfoglalásának határideje: 1993. január 1. 1992. december 1., kedd NÉPSZABADSÁG BUDAPEST A címre pillantva gyermekeim megkérdezték: mi az, apa, te már kertészkedsz is? Eltekintve attól, hogy - Örkénnyel szólva - én már annyi mindenhez nem értek, hogy az szinte sokoldalúság, mégsem kívánok jogvégzettként a kerti díszekről elmélkedni. Szólnék, de csak várospolgári minőségemben. Számomra e szó mást jelent. Budapesten nőttem fel, s sokat villamosoztam. Talán utazni nemcsak azt jelentette, hogy felültünk a villamosra, hanem a szabadság élményét, a veszély vállalását, a szabályok kijátszásának lehetőségét és persze spórolást is. Aki ugyanis vállalta, hogy a tuján, azaz a villamos hátsó ütközőjén utazik, az megtakaríthatta az utazásra kapott pénzecskét. S már ez is viszonylag szabadabbá tette, moziba mehetett, bambit ihatott vagy stikában cigit vehetett rajta. De miért kellett ehhez a hátsó ütközőn utazni? - kérdezhetné egy mai rutinos bliccelő. Először is azért, mert elöl a vezető észrevette volna az ott ülőket, másodszor pedig azért, mert a villamoson kalauz kérte kíméletlenül a jegy árát. A tujánál ácsorogni, indulásnál hirtelen felszállni könnyű volt, s ha a kalauz észrevett is minket, mire a következő megállónál leszállt, már rég elhagytuk a lassító járművet. Elképzelhető, hogy újra megtanuljuk ezt a szót. Úgy tudom, hogy a BKV és a fővár Tula ros vezetői ismét fontolgatják a kalauzrendszer visszaállítását. Az ötlet már az idei utazási díjtételek emelésénél is szóba került, mondván, a jegyek eladásából származó bevételek elmaradása (vö. bliccelés) jelentős hiányt jelent a vállalat és a város költségvetésében. Ami pedig a jelenlegi ellenőri rendszert illeti, lassan „többe kerül a leves, mint a hús”, s az állampolgári fizetési fegyelem javulására sem számíthatunk egy ideig. Biztos vagyok abban, hogy a város jövő évi költségvetési vitájakor ismét összecsaphatnak az érvek és ellenérvek azon, kell-e emelni és ha igen, mennyivel a tömegközlekedési jegyek árát. Afelől sincs kétségem, hogy a vitától függetlenül újra emelkednek majd a jegyárak - s ez nem az infláció függvénye. Már a tavalyi döntésnél is látható volt, hogy a város tulajdonképpen „kényszerpályára kerülve” döntött, s úgy érzem, azóta sem került le róla. A kormányzat azon ígérete, hogy esetleg hozzájárul a tömegközlekedés költségeihez, arra ösztönözte a helyi önkormányzatokat, hogy minél nagyobb százalékban emeljék a helyi közlekedés díjait - hiszen annál nagyobb lesz a központi támogatás mértéke is. Az egyébként önmagában logikus, fiskális gondolkodás nem változott, s a város vezetői sem tudtak ennél jobbat kiötleni. Bár akkor is sejtették, és most is tudják, hogy a BKV költségvetési gondjait és a tömegközlekedési szolgáltatások „robbantását” nem lehet a jegyek árának emelésével megoldani, mégis erre kényszerülnek. Ám az is nyilvánvaló: az árak messze nem fedezik a szolgáltatások tényleges költségeit, a szükséges mértékű emelésre pedig a jövedelemszintek miatt képtelenség vállalkozni. Mégis lesz emelés. Az elégedetlenséget majd „le lehet vezetni” azzal, hogy leváltják a vállalat vezetőjét, mintha ő tehetne minderről. Pedig egy új vezető kinevezése előtt jó lenne tisztázni a városházán, mi az elvárás egy tömegközlekedési vállalat vezetőjével szemben: nyereséges vállalkozást hozzon-e létre, vagy netán nonprofit alapon közszolgáltatást nyújtson. Jelenleg ez még nem teljesen tisztázott, de az újabb költségvetés már megvitatásra vár - ezért valószínű az újabb áremelés. Amihez valóban jól illeszkedik a kalauzrendszer felélesztése. Mi, polgárok pedig szintén összedugjuk a fejünket, s kitanuljuk a bliccelés alapfogásait. Ami engem illet - bár nem vagyok oly fiatal és tudatlan, hogy ezt veszélyérzet nélkül megtehessem - ismét a tuját választom. Szegvári Péter Mire telik 4,5 milliárdból? (Munkatársunktól) Budapest legnagyobb kerülete, a XI., majd 4,5 milliárd - a költségvetésben tervezett - forinttal gazdálkodik az idén. Az összeg sorsáról számolt be a kerületi lap hasábjain Bojta László, az önkormányzat költségvetési bizottságának elnöke. A mintegy 4 milliárd 385 millió forint kisebbik hányada, egymilliárd forint származott adókból, ezt az összeget a Fővárosi Önkormányzat határozta meg. Az állam 1,7 milliárddal támogatta a kerületet, s ettől alig maradtak el az önkormányzat saját - tervezett - bevételei, 1,685 milliárd forint. Ez utóbbi tétel két fő forrásból, lakásértékesítésből (526 millió forint) és telekeladásból (520 millió forint) származott. A költségvetési bizottság elnöke állítja, hogy ez utóbbi lehetőség nélkül szinte moccanni sem tudtak volna, hiszen az állami támogatás éppen csak az iskolák, óvodák, hivatalok működtetésére elég. A főváros által biztosított egymilliárdból fejlesztési és felújítási költségeiket fedezik. A többi kiadás listáján két, egyformán nagy tétel ötlik szembe: az önkormányzat egyaránt 288 milliót költött a tulajdonában lévő lakások üzemeltetésére és a tavaly felvett hitel visszafizetésére. 153 milliót fizettek ki szociális segély formájában, 150-et az utcák, parkok rendben tartására és különböző rendezési tervek kidolgozására, s újabb 139 millióból működtettek egyes önkormányzati intézményeket. 32 millióval támogattak alapítványokat, egyházakat és a közbiztonságra ügyelő rendőri szervezeteket. 15 milliót kapott a kerület tisztaságát őrző felügyelő szervezet és 21 milliót a vagyonfelügyelet. 11,5 millióból kulturális, 35 millióból oktatásfejlesztési alapot hoztak létre. 4,5 millióval támogatták a Don Bosco-iskolát, kétmillióból élsportolókat jutalmaztak, négymillióval segítették az iparosokat. 7,5 milliót emésztett fel a Lágymányosi-öböl kitakarítása, 12,5 millió volt a képviselők rendelkezési kerete és 6 milliót áldoztak a munkanélkülieknek kereseti lehetőséget jelentő közhasznú munkára. • A kerület gondjain cseppet sem enyhít, hogy 150 millió forinttal ők is áldozatai lettek az Ybl Bank bukásának. Ez ugyan nem jelent pillanatnyi finanszírozási gondot, ám pótbevételekről így is gondoskodni kell. Az is világos, hogy ebben az évben egy fillért sem tudnak félretenni a lakásvásárlásokból származó bevételekből, hiszen ezt az összeget is a működésre kell fordítani. Az ügyben mindenesetre körültekintő vizsgálatot folytatnak: egyelőre úgy tűnik, az önkormányzat egyes tisztségviselői túllépték hatáskörüket - igaz, a szabályozás sem volt megfelelő. Dánok Budapesten Kierkegaard-kabaré Mozart Don Giovannijának koncertváltozatával nyílt meg tegnap este a Kiscelli Romtemplomban a dán kulturális hét, mely a meghökkentő „Kierkegaard Budapesten” címet viseli. December 1. és 5. között hazai és külföldi szakemberek Kierkegaard munkásságát elemző beszélgetéseit („dialógusait”) hallhatják az érdeklődők a város legkülönbözőbb pontjain. Hozzáértők társalognak itt a filozófusról, a pszichológia és a teológia szemszögéből. Ezzel némiképp felesel az elseje és harmadika között látható Kierkegaard-kabaré. A hét során - mindezeken kívül - lesz színházi bemutató (Nagy András: A csábító naplója), több kiállítás (Daniel Liebskind, Pasqualetti Zsófia és mások műveiből), míg az északi szerzők darabjait Sven Birch zongoraművész ismerteti meg a komolyzene értőivel. Banán, majd kókusz, ananász is volt a piacon nemzeti eladósodásunk idején. Gránátalma soha. Hát még gránitalma! Sosem ettünk gránitalmát. A tudatlanság gránitalmája lehetne annak a neve, amibe most, hogy szabad lett, a nép mohón beleharap. A Gellért téren állhatott egy ilyen, nyolc-tíz méter magas gránitalma. Azért gondolom azt, mert néhány hete félig lerágott almacsutkára emlékeztető kőkemény valami tornyosult ott, eszembe juttatván a fent említett gyümölcsöt. Gránithéja, melyre a történelem érlelő heve dicsőséges rovátkákat égetett, s melyeket ínséges időkben a sors intő üzeneteként olvasgatának az arra járók, most lehámoztatott és szanaszét hevert. Talányosan toronylott ott ez a csutka: kész? ennyi? vagy még rágható? nem tört, törik-e bele a fogunk? Mondják, rosszmájú vagyok, tudhatnám, nem gránit volt az, hanem márvány. Jó, legyen, engedek, mert valóban, elképzelhető, hogy a világszerte ismert Michelangelo nevű szobrász vendégeskedik most nálunk, aki Dávid-szobrot farag nekünk a Gellért téren ottfeledkezett Márványgóliátból. Ám mások ismét azt mondják, nincs itt szó sem Gránitalmáról, sem Márványgóliátról. Ami a Gellért téren állt, az úgynevezett hősi obeliszk. Az obeliszk tulajdonképpen olyasvalami, mondják, mely által a hősiesség maradandóan megragadható. Oké, lehet, hogy így van, így szakszerű az értelmezés, ám, ha meggondolom, ez veszélyes fordulat, mert a hősiességnek nincsenek határai, s ha a dolgok arányosak maradnak, akkor az emberiség legeslegnagyobb hőstettének esetleg már akkora obeliszk jár, mely úgy áll ki a földgolyóból, mint egy kalapács... helyesebben egy gongütő nyele, amit aztán meglátván és megragadván, a Teremtőnek kedve szottyanhat egy, az emberiség, netán az egész világ végét jelentő ünnepélyes gongütésre. Magam részéről szívesebben maradok az almacsutkánál. Dozvald János Hősi csutka Nemrégiben nyílt meg a Váci utcában az új föld alatti bevásárlóközpont III