Népszabadság - Budapest melléklet, 1993. január
1993-01-05
IV NOVOTEL-FEJLESZTÉS Lefednék az Alkotás utcát Több mint tíz éve adták át Budán a Novotel szállót, s röviddel később a Budapest Kongresszusi Központot. Tucatnyi terv készült eddig az épületkomplexum fejlesztésére, hiszen a bővítésre van lehetőség és - egyre inkább - igény is. Furcsa kettősség jegyében épült fel a Novotel: a szállóban annak idején kisebb alapterületű fürdőszobákat kellett építeni, és a kongresszusi központban is alulméretezték a termeket, ugyanakkor az épületek infrastruktúrája alkalmas a bővítésre. A tervezők feltételezése szerint, ha a kongresszusi központot bővíteni lehetne, akkor a szálloda kihasználtsága is nőne, a tervek szerint további 200-300 szobát lehetne építeni. Ez azonban mindössze ujjgyakorlatnak tűnik a terv legmerészebb részéhez képest. Az épület megálmodói meglehetősen futurisztikus elképzeléssel álltak elő: a Buda testét szinte kettévágó és a BAH-csomópontnál szinte elviselhetetlenül széles Alkotás utcát a Novotelnél lefednék egy kereskedelmi központtal, és annak tetején kapcsolnák össze a Gellért-hegy, a Sas-hegy és a Farkasvölgy-Farkasrét zöldjét. A Novotellel szemben levő - az előzetes tanulmányok szerint - kis kihasználtságú sportpályán pedig autóparkolót létesítenének, enyhítve a központ és a szálló parkolási gondjait. Ez utóbbi elgondolás nem tűnik túlságosan emberközelinek, ám a tervezők külön hangsúlyozzák, hogy maga a beruházás nagyon is környezetbarát. A kiszemelt terület Buda igen értékes, városképi értelemben is jelentős pontja, így a zóna zöldterület-jellegét feláldozni nem lehet, nem szabad - hangsúlyozzák a Lakóterv tervezői. A tervek gyakorlatilag a szálloda és a kongresszusi központ hiányosságait is korrigálnák, amire nagy szükség is van, hiszen az évtizeddel ezelőtti finanszírozási nehézségek miatt a központ nem felel meg eredeti rendeltetésének. A tervezők nagy fantáziát látnak az épületkomplexum bővítésében, hiszen a szálló és a központ már jól ismert úgy itthon, mint külföldön, a környéken jó a tömegközlekedés, de autóval is jól meg lehet közelíteni, mind Pestről, mint pedig Buda más részeiről. Az utolsó kérdés azonban még mindig nem tisztázott: ki fogja finanszírozni a vállalkozást és a finanszírozó kedvéért min kell változtatniuk a tervezőknek. M. P. IPAROSOK, KERTÉSZEK Ferencváros: Budapest éléstára Ha azt mondom, „belső kerületek” - mindnyájan tudjuk, Pest mely részeiről van szó. Belsőnek azonban csak a mi szemünkben számítanak: kialakulásukkor jócskán kívül estek a városfalon. A pesti városmag alig egy négyzetkilométer területű volt, s a másfél százados török uralom után kereskedő és polgárvárossá vált. Ekkor, a XVII. század végén a régi pesti városfalat még kertek, szántóföldek és majorságok övezték. Külváros alapítását 1699-ben említik először a krónikák. A városi tanács itt, ezen a zsellérek által lakott területen jelölt ki helyet azoknak a jelentkezőknek - főként kisiparosoknak és kereskedőknek - akik kénytelenek voltak elhagyni az egyre szűkebbé váló Belvárost. A három külső kerület, a Ferenc-, József- és Terézváros szinte egy ütemben fejlődött a XVIII. század elején. 1733-ban a külső kerületek első bírójának Pindtner (vagy Pindtner) Mátyás téglavetőmestert választották meg, ám a század végén a beépült részek még mindig kertes jellegűek voltak. A Ferencváros 1792-ben nyerte el mai nevét. Ekkoriban a mai Lónyay, Ráday, Hőgyes Endre utcák voltak lakottak, ám a vidéket sem az 1799-es, sem az 1838-as nagy árvíz nem kímélte. A XIX. században a Vámház körút, az Üllői, Soroksári és Határ utak, valamint a Közraktár utca határolta kerület dunai oldalán iparosok és munkások éltek (emléküket az Ipar és a Mester utca neve őrzi), míg a Mester utcán túl, a szétszórt, falusias, földszintes házakban földművesek, kertészek laktak. A század utolsó harmadában már öt malom működött a kerületben, felépült a Marhavágóhíd, a Közraktárak és - Pecz Samu tervei alapján - a Központi Vásárcsarnok is. Később itt helyezték el a Sertésvágóhidat és a Hűtőházat is, így a Ferencváros a főváros közélelmezési bázisa lett. Dr. Berti Béla «IfDl »Ul.. KvtiU'MIml Szolgíiul KFT Ha nincs ideje, hívjon fel minket, rendeljen, mi házhoz szállítunk minden irodatechnikával kapcsolatos árut, fénymásolót, számítógépet és tartozékaikat. Pl. 3M floppylemez 890 Ft-tól, leporelló, fénymásolópapír, faxpapír, írógép- és nyomtatószalagok, cartridge 6800 Ft-tól. Kellékanyagok minden típusú fénymásolóhoz. ICel Cím: 1133 Budapest XIII., Kárpát u. 46. Telefon/fax: 140-3526, 138-3014 A JTVX éZMiUptifl Vállalat bőrdíszműipari gyáregysége felsőfokú végzettségű, gyakorlott kereskedelmitermelési osztályvezetőt idegen nyelven tudók előnyben. Jelentkezni lehet személyesen a Budapest XIV., Hermina út 49. sz. alatt, Müller Istvánná személyzeti vezetőnél vagy a 121-7440-es telefonszámon.\ NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1993. január 5., kedd FELTÁRATLAN BARLANGOK Titkok a Várhegy gyomrában Nemrégiben hírül adtuk, hogy különböző okokból átázott a Várhegy, s nem zárható ki az omlás veszélye sem. A probléma megközelítőleg négyezer ott élő embert érint, így a részletekről is megkérdeztük Ligeti Imre I. kerületi polgármestert. A Fővárosi Csatornázási Művek pedig rendelkezésünkre bocsátotta azt az anyagot, melyben feltárták a környék csatornahálózatának helyzetét. Mint Ligeti Imrétől megtudtuk, az önkormányzat szakemberei folyamatosan ellenőrzik a Várhegy állapotát. Felélesztettek egy korábbi finanszírozási módszert, az úgynevezett pinceprogramot, melyből erre a célra tavaly 60 millió forintot kaptak. A polgármester is úgy látja azonban, hogy „beavatkozásra érett a helyzet”. A Várhegynek több évszázada kialakult egy szivárgó rendszere, amely 1945-ben tönkrement. Azóta senki sem foglakozott vele, s ilyenkor a víz maga oldja meg saját problémáit. A bajt tetézi, hogy a közműhálózat is károsodott. A megoldás milliárdos nagyságrendű összeget igényel. Három szinten helyezkednek el üregek a Várhegy belsejében. Legfelül vannak az épített pincék, középen húzódik mintegy ötven barlang, s legalul található a megközelítően tizenkét kilométer hosszú „Nagylabirintus”. Problémák a középső szinttel vannak, ennek csak egy kis részét tárták fel eddig. A feladat az üregek karbantartása lenne, mert ezeknél fellazulás figyelhető meg. Egy-egy barlang feltárása és stabilizálása három-ötmillió forintba kerül. Gondot okoz a felszínen haladó nagy járművek mozgása által keltett hatás is. A Főmterv felkészült szakemberei azonban folyamatos ellenőrzéseket végeznek, s jelenlegi ismereteik szerint nem érzékelhető közvetlen veszély. Az ellenőrzések során megállapították, hogy a csatornahálózat erősen leromlott. A betoncsövek kimosódtak, korrodálódtak, néhány helyen a talajmozgás következtében szétcsúsztak. Végkövetkeztetésként öt csatorna teljes átépítését, négynek pedig úgynevezett „kitakarás nélküli technológiával” való javítását indítványozzák. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy csak a gerinccsatornákat vizsgálták, kizárólag a várfal által határolt területen. Egyáltalán nem terjedt ki a feltárás a házi bekötésekre és a Budavári Palota területén húzódó, ismeretlen nyomvonalú csatornákra. Krajczár Gyula Pusztuló csendsziget Volt egyszer egy sziget, amely fölött kékebb volt az ég, amelyen zöldebb a fű. Ünneplőbe öltözve volt itt - háborítatlanul - a Természet, az Ember. Ma, ha valaki menekülni akar a bűzös városból, és nincs érkezése, mondjuk a Kanáriszigetekre menni, itt köthet ki, a Margitszigeten. Lehangoló látvány a bűzös, koszos és lepusztított aluljáró. A szemétről pedig gondoskodnak a neveletlenek. A gyújtogató garázdáknak „köszönhetően” olykor leég egy-egy szeméthalom, konténer és élő fa. De csak légy nyitott, toleráns, hiszen ezek a veszélyek már-már tipikusak: a lámpadöntés, a padrongálás szinte menetrendszerű. Hogy kikapcsolódj, szórakoztatnak. Jönnek a harsogó banzájok. Fa és gyep látja kárát! Még reménykedhetünk, hogy nem jut erre a sorsra, nem lesz bűn és dúvadak áldozata privátközös kincsünk, a Margit-sziget? Árkos Tivadar (Budapest) c onte£bX ' 1eWeSX__—-------9Va* „ ,n.szere'o - építőgép \S*£**** • . rtács tmrépo’ okat Érde«öSo|tOt-es azonsz^°o. X Vércsék a Belvárosban Minden az Öböl-háborúval kezdődött. A Népszabadság címoldalán megjelent egy madár fotója, alatta a szöveg: „olajos kormorán”. Aznap a szerkesztőségi értekezleten szóvá tettem, hogy a képen látható madár nem kormorán, így szereztek tudomást kollégáim egyik bolondériámról, a madarászásról. Azóta meg-megújuló élcelődés céltáblája a hobbim. Persze, ha tudnák, hogy a profikhoz képest én csak afféle kocamadarász vagyok, talán nem piszkálnának. De nem tudják, s így újabb baj szakadt a nyakamba: megkértek, írjak valamit a budapesti mellékletbe a főváros madarairól. Szó ami szó, volt már hálásabb témám is. Mert milyen madarak élnek Budapesten, ha szigorúan csak a nagyvárosi részekre, s nem a peremkerületek kertjeire vagy a budai hegyekre gondolunk? Milyenek? Szürkék, feketék, nem túlságosan látványosak. Itt van például a veréb. A soproni egyetemen Kárpáti tanár úr (azóta a Fertő tavi Nemzeti Park igazgatója) az „s” betűt ugyan kicsit furcsán ejtve, de találóan így jellemezte: „Ez az aranyoszkisz madár a veréb. Arról lehet megiszmerni, hogy pont olyan, mint egy veréb.” A tanár úr tudta, hogy a verebet felesleges magyarázni, úgyis ismeri mindenki. Vagy nézzük a balkáni gerlét. A szürke madár sötét gyűrűvel a nyakán már úgy hozzátartozik a városhoz, hogy aligha akad, aki ne ismerné. Rászáll az ablakpárkányunkra, mínusz akárhány fokban is hallani búgó hangját, üres virágcserépben fészket rak, s közben drótot, műanyag fonalat, papírt használ az építkezéshez. Egyszóval igazi városi madár lett, pedig nem volt mindig az. Kis-Ázsiából indult, hazánkban a harmincas években tűnt fel először. Viharos gyorsasággal terjedt el Európában, Angliába, Svédországba is eljutott. Karrierjét rendkívüli alkalmazkodóképességének köszönheti. Az utóbbi években ugyan mintha csökkenne az állománya, de még így is gyakori látvány akár a Belvárosban is. Azután ki ne ismerné a sárga csőrű feketerigót? Igaz, csak a hímje fekete, a tojó rozsdabarna színű. Parkokban, kertekben, bokrok ágain, sövényekben fészkel. Fiókái elhagyják a fészket, még mielőtt repülni tudnának, így aztán sok nem éri meg a felnőtt rigókort, hanem a városi macskák gyomrában fejezi be rövid életét. Mivel azonban évente két-három alkalommal is költ, számának megcsappanásától nem kell tartani. A laikus könnyen összetévesztheti a feketerigót a városban ugyancsak gyakori csókával, bár ez utóbbi termetre valamivel nagyobb, a csőre fekete, a tarkója ezüst színű. A csóka templomtornyokban, padlásokon, sőt kéményekben is fészkel, ez utóbbi szokásával nem kevés bosszúságot okozva a kéményseprőknek. Aki a varjúfélék családjának ezen városiasodon tagjáról többet szeretne tudni, olvassa el a neves osztrák tudós, Konrad Lorenz magyarul „Salamon király gyűrűje” címmel megjelent munkáját. Aki rászánja magát, a csókák szokásai mellett sok állati furcsaságról is tudomást szerezhet a kedélyes tudós könyvéből. Van a Belvárosnak egy másik, a magas épületek üregeiben, repedésekben, cserepek rejtekében fészkelő madara, a sarlósfecske. A repülésnek kevés hozzá fogható művésze van. Aki gyönyörködni szeretne a röptében, nézzen fel, ha nyáridőben röviden ismétlődő, sivító hangot hall a magasból. Előbbutóbb meglátja a rendszerint csapatostul cikázó, valóban röpülő sarlóra emlékeztető madarakat, amint rovarokra vadászva, villámgyors irányváltoztatásokkal manővereznek. Annyira hozzászoktak a Belvároshoz, hogy a Vörösmarty tér, de a forgalmas Kossuth Lajos utca fölött is láthatók. Nem lenne ildomos megfeledkezni a sirályokról sem, hiszen - különösen télen - legalább annyira hozzátartoznak a Dunához, mint a Duna Budapesthez. Télidőben rendszerint északi vendégek is érkeznek, a nálunk fészkelő sirályok pedig délebbre húzódva várják a tavaszt. És végül, bármilyen hihetetlen, belvárosi madár lett a vörösvércse is. Ugyancsak kedveli a tornyokat, megközelíthetetlen párkányokat. Jó két éve már annak, hogy a Budapesti Katonai Bíróságon akadt dolgom. A Fő utcai épület egyik belső udvarra néző ablakán át váratlan látványosság ötlött a szemembe. Egy magasan lévő szellőzőablakban három vörösvércsefióka gubbasztott egymás mellett. Másnap fotóriporterünknek sikerült megörökítenie a szülők egyikét. Azt hiszem, a börtönnél védettebb helyet keresve sem találhatott volna a fészekrakáshoz. Freész Károly SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE