Népszabadság - Budapest melléklet, 1993. február

1993-02-02

1993. február 2., kedd NÉPSZABADSÁG BUDAPEST ­ PILLANATKÉP Barátom, nem is olyan rég - hisz még jól emlékszem,­­ a Duna-parton sétálva azt mondta: ez az igazi boldog­ság. Értetlenül néztem, majd mégis megkérdeztem: micso­da? „Tudni, hogy vannak, akik egy nyelven beszélnek veled.” Egy nyelven? Ezen akkor elgondolkodtam. Hát... Szóval csak úgy, egy nyelven. - De vajon milyen nyel­ven? - kérdeztem. Az Al­­mássy térién? Vagy a Dem­binszky utcaién? Netán azon a nyelven, amelyen egykor érintkeztünk, a mindent tu­­dók nyelvén? Mert volt ilyen nyelv. De ennek nem voltak hangjai, szavai, mondatai. Ez az a nyelv volt, amelyet akkor csak mi értettünk. Az a nyelv, amelynek a „ha” a kemény valóságot jelentette, a „mi” az szigorúan csak minket, a Te pedig semmi mást, csak téged. Mert ez a mi nyelvünk volt. A visszahozhatatlan. Szóval barátom azt mond­ta, nincs is annál nagyobb boldogság, mint tudni azt, hogy egy nyelven beszélnek veled. Okoskodó lélek, kapásból más példákkal huzakodtam elő: vajon Kossuth és Petőfi, Széchenyi és Deák, Ady és Szabó Dezső, József Attila és Illyés egy nyelven beszéltek? És tudom, mert emlékszem, azt is mondtam a barátom­nak, hogy ez a mi átkunk, so­se tudtunk igazán egy nyel­ven beszélni, s ez a magyar­ság legnagyobb bánata. Barátom erre csak egysze­rűen elmosolyodott, nagyon kedvesen tudott mosolyogni, s leültünk a partra, a lép­csőkre. Aztán csak jöttek-mentek, elhaladt előttünk a Szem­üveges, a Szerelmes, a Ré­szeg, meg még talán mások is. Sokáig hallgattunk ott. Barátom tényleg nagyon kedvesen tudott mosolyogni. Ezzel szedte le lábukról min­dig a pesti lányokat. A tős­gyökeres pestieket. A cuppo­­gós szőkét, meg a gyerme­kien felnőtt Adriennt is. Nem feledem, egyszer az egyik - talán épp a rózsaajkú Katalin­­ azt mondta rá: olyan, mint egy angyal. Bé­kés, kedves és tiszta. Szóval ott ültünk és sokáig hallgattunk együtt. Látom ma is: barátom szemüvegén megcsillant a napfény. Aztán jött egy pár, átka­rolva egymást, lassan köze­ledtek. Aztán amikor elmen­tek előttünk - hosszasan néztünk utánuk - barátom rám nézett, s mintha azt mondta volna: „látod, öreg, igazam van, mégiscsak iga­zam van”. Nem tudom, való­ban mondta-e vagy csak én hiszem ezt az egészet, de úgy emlékszem, igen, tényleg ezt mondta. Aztán fölkeltünk, még va­lamit én is válaszoltam, el­váltunk, talán még ittam is, aztán velem szembe jött egy terhes nő, s erre is emlék­szem, rámosolyogtam. Két nappal később tudtam meg. Barátom, aki leginkább csak teát ivott, és aki Kartal­­ról jött föl, hogy meghódítsa a fővárost, Budapestet és szí­nész legyen vagy rendező, de akár még dramaturg is, szóval barátom, akinek - bár erről valószínűleg még csak nem is tudott - legalább öt-hat gye­reke volt valahol, aki a mar­gitszigeti Thermal Szálló rámpáján vette át raklap- és rekeszszám a csodaitalokat, a konyakot és a whiskyt és mindig kicsempészett nekünk valamit, szóval barátom egy­szer csak - egy nappal a tör­téntek után - megállt a járda­szigeten, levette szemüvegét, oldaltáskáját, szépen komóto­san lehelyezte a tábla sarká­ba, sőt még a kabátját is letet­te. Úgy, ahogy szokta, ponto­san, rendesen. Aztán a közelgő villamos elé lépett. Tóth Ákos ÚJ FŐVÁROSI PARKOLÁSI RENDSZER Kerékbilincsek bevezetését fontolgatják (Munkatársunktól) A Fővárosi Közgyűlés legutóbbi ülésén a városatyák Schneller István főpolgármester-helyettes kérésére levették napirendjükről az új budapesti parkolási rendszerre vonatkozó előterjesztést. (Ezzel lapunkban már részletesen foglalkoztunk.) Ez azt jelente­né, hogy visszavonta az eddig is nagy vihart kiváltott tervezetet? - kérdeztük a főpolgármester-helyettest. - Erről szó sincs. Csupán azért javasoltam a téma napi­rendről való levételét, mert nem akartam úgy tárgyaltatni azt a közgyűléssel, hogy egy­két bizottság még nem vitatta meg az előterjesztést. - Úgy tudom, már most is nagy a tiltakozás az új parkolási rendszer ellen... - Ez valóban így van. A mi­' nap kaptam egy levelet az Au­­tók­ubtól, amelyben azt írják: ez a lépés újabb elviselhetetlen terheket róna az autóstársada­lomra. De könyörgöm, most az egyszer végre ne a várost igazít­suk az autósokhoz, hanem a gépkocsival rendelkezők alkal­mazkodjanak Budapest érde­keihez. Márpedig a fővárosnak elemi érdeke, hogy a jelenlegi zűrzavaros, a rendszer jegyeit csak csírájában hordozó parko­lási rendet végre egységesítsük. Ezt nem hinném, hogy hosszab­ban kellene magyaráznom: elég csak körülnézni a Belvárosban, és mindjárt kiderül, miért is van erre szükség... A másik ok: ir­reálisan alacsony parkolási dí­jakat szedtünk eddig. A margit­szigeti Thermal Szálló előtt pél­dául az egész napos parkolási díj eddig csupán 20 forint volt. Ez pedig nevetségesen alacsony. - És mire fordítják a megemelt parkolási díjakat? - Terveink szerint a besze­dett pénzt a parkolás helyzeté­nek megoldására fordítjuk, s mint minden nyugati nagyvá­rosban, az így befolyt összeget föld alatti parkolók építésére költjük.­­ Ehhez azonban nagy szükség lenne arra, hogy megegyezzenek a kerületekkel. - Valóban, hiszen a fővárosi törvény értelmében a budapesti főútvonalak a Főpolgármesteri Hivatal, a mellékútvonalak pe­dig a kerületi önkormányzatok kezelésében vannak. De én hi­szek az ésszerű megállapodá­sokban, s úgy hiszem, ezeknek nem lesz valós akadálya. - Miként oldják meg a védett te­rületeken lakók parkolását? Nekik is díjat kell fizetniük? - Elképzeléseink szerint az aldott területen élők a nekik ki­adott bérlet ellenében - egy adott időszakban - ingyen par­kolhatnak az övezetben. Ter­mészetesen más a helyzet azok­kal, akik bejárnak, ott dolgoz­nak vagy csak valami dolguk akad arrafelé; ezekben az ese­tekben differenciált díjakat számítunk. - Milyen ellenőrzési, büntetési rendszert alakítanak ki? - A legvégső eset a jövőben is az elszállítás lesz. Tervezzük azonban - szintén a nyugati példákon okulva - az úgyneve­zett kerékbilincsek bevezetését is. Ennek az a lényege, hogy a kerekekre olyan szerkezetet le­het szerelni, amely megakadá­lyozza, hogy a vezető elindul­hasson kocsijával. A bilincset csak egy kulccsal lehet kinyit­ni, mégpedig azzal, amely a parkolóőrnél lesz... A jelenlegi elképzelések szerint a kerékbi­lincsek használatát fokozato­san vezetnénk be, először a Nagykörúton. - Csakhogy igen sokba kerülhet­nek ezek a szerszámok... - Számítások szerint úgy 150-200 millió forintba, viszont áruk - használatukkor - igen hamar megtérülne. - Továbbra is parkolóórák lesz­nek? - A parkolóórák használatát a jövőben szeretnénk megszün­tetni. Elképzeléseink szerint a szélvédőkre erősíthető - a ka­parós sorsjegyek mintájára ké­szült - kártyák jelölnék a par­kolási időt, és más ehhez ha­sonlóan szükséges tudnivaló­kat. A legfőbb gondunk azonban a jogszabályi rendezetlenség. El szeretnénk érni ugyanis, hogy a jelenlegi közterület-fel­ügyelők hatósági jogkörrel is rendelkezhessenek, s ezáltal létrehozhassuk a parkolási igazgatóságunkat. Ez oldaná meg a felügyelet kérdését. - És mindezekért „cserébe” ga­rantálják-e a jövőben a parkoló ko­csik „biztonságát”? - Természetesen, ez is a ter­vek között szerepel. Minden­képpen számítok egyébként a közvélemény és - az Autóklub szavaival élve - az „autóstársa­dalom” nyomására, de meg kellene végre érteni: rendet kell teremtenünk e téren. Megy a kocsi vándorútra... BOROS JENŐ FELVÉTELE Sokan megbuknak a taxisvizsgán Naponta 500-an vehetik át új taxiengedélyüket a Fővárosi Közlekedési Főfelügyelettől - mondta el Tót István, Főfelü­gyelet főigazgatója hétfőn az MTI kérdésére. Mint ismeretes, hétfőtől lehet átvenni az illetékes felügyele­teknél az új engedélyeket, és a hozzá tartozó sárga rendszám­­táblákat, amelyek nélkül már­cius elsejétől nem végezhetnek személyszállítást a vállalkozók. Az engedély megszerzésének feltétele többek között, hogy a gépjármű megfeleljen egy, a korábbinál szigorúbb műszaki vizsgán. Ezen, a gépkocsi mű­szaki állapotán kívül a külső és belső esztétikai megjelenést is figyelembe veszik. A főigazgató ismertette: a fő­városban regisztrált 13 800 ta­xis közül, eddig 5300-an jelent­keztek műszaki vizsgára. A több mint 4000 megjelentből, 3500 jármű felelt meg hétfőig a vizsgán. Amennyiben szükséges lesz, a felügyelet két műszak­ban és a hét végén is vizsgáz­tat, illetve kiadja az engedélye­ket. Ehhez a törvény értelmé­ben, minden, jelenleg is enge­déllyel taxizó vállalkozó hozzá­juthat, ha megfelel a feltételek­nek. (MTI) Várhegy: több a pénz Időről időre kelnek szárnyra hírek arról, milyen állapotban van a Várhegy. Lapunk is több­ször foglalkozott a problémá­val­­ a legilletékesebbeket megszólítva. Mivel azonban nem csillapodik az elképesztő jóslatok burjánzása (mint pél­dául legutóbb az, hogy a Má­tyás-templom belecsúszik a Dunába), az I. kerület vezetése, a Fővárosi Csatornázási Művek és a Fővárosi Mélyépítő Terve­ző Rt. vezetői úgy döntöttek, a héten a nyilvánosság elé tárják az egész problémakörben fel­halmozódott eddigi tudásukat. Ami már ma is tudható, az az, hogy 1993-ban a korábbinál 25 százalékkal több pénz áll ren­delkezésre a Várhegy belsejének feltárására és karbantartására. A központi költségvetés 75, az önkormányzat 10, míg a Csator­názási Művek 20 millió forintot biztosít. Az összegeket három, párhuzamosan folyó munkálat­sorozatra fordítják. Folytatják a még nem ismert üregek feltárá­sát, a csatornahálózat nemrégi­ben elkészült részletes vizsgála­ta alapján végzik a karbantar­tásokat és felújításokat, vala­mint megkezdik a várfalak és egyéb támfalak megerősítését. K. Gy. I * Mint korábban híről adtuk, egy pusztán ötvenkilós csecsemőnek adott életet az állatkert már igen koros nőstény vízilova. Az ifjú nagyon szépen fejlődik, s az édesanyja is rendkívül elégedett. TEKŐS MIKLÓS FELVÉTELE ______________________________________________________| Budapest: mérséklődő bűnözés ( Munkatársunktól) Budapesten megállt a bűnö­zés növekedése, a nem hivatalos statisztika szerint tavaly nyolc­ezerrel kevesebb bűncselek­mény jutott a rendőrség tudo­mására, mint egy évvel koráb­ban. A csökkenés 5,6 százalé­kos. Idén január 31-vel bezárólag 126 902 bűncselekményt re­gisztrált a budapesti rendőrség. Az ismeretlen tettes ellen el­rendelt nyomozások száma több mint 114 ezer volt, ebből mintegy 37 ezret sikerült me­goldani. A nyomozáseredmé­nyességi mutató 40 százalékos, az ismeretlen elkövetővel szem­ben folytatott eljárások felderí­tési mutatója 32,8 százalék. Tavaly 52 emberölés történt Budapesten, s a nyomozás el­rendelésekor 19 tettes volt is­meretlen. A 19 elkövetőből ti­zenkettőt sikerült elfogni. A statisztika ezen túlmenően 20 emberölési kísérletről és több mint 1700 szándékos testi sér­tésről számol be. Több mint ötezer közlekedési bűncselekményben folytattak eljárást. Az ittas járművezeté­sek száma 3938. Az „államigazgatás, igazság­szolgáltatás és a közélet tiszta­sága elleni bűncselekmény” ka­tegóriájában 994 ügyet rögzít az összesítés. Ezen belül a vesz­tegetések száma emelkedett a leginkább, tavaly 137 eset ju­tott a rendőrség tudomására. A közrend elleni bűncselek­mények száma közelíti a tízez­ret. Az adatok tanúsága szerint tavaly rendkívül divatossá lett az­­okirat-hamisítás és az ok­irattal való visszaélés, az ilyen esetek száma kevés híján 8200 volt. Az emelkedés több mint 130 százalékos. A bűnügyek listáját szokás szerint a vagyon elleni cselek­mények vezetik, ezek részese­dése az összbűnözésben 83,7 százalék. A lopások és betöré­ses lopások száma 82 205 volt. A gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekmények (lopás, elvi­tel, feltörés stb.) száma megha­ladja a 43 ezret. A betörések közel 40 százalé­ka volt lakásbetörés. A rablá­sok kétharmadát közterületen követték el, ezek száma 821 volt. Az erőszakos, garázda jel­legű bűncselekmények aránya az összbűnözésen belül mint­egy négy százalék, az esetek száma közelíti az ötezret. A BRFK nyomozói tavaly 32 ezer gyanúsítottal szemben folytattak eljárást, s valamivel kevesebb mint húszezer ügyet küldtek meg az ügyészségnek vádemelési javaslattal. Válságkezelés a ( Munkatársunktól) A Népjóléti Minisztérium és a VIII. kerületi önkormányzat képviselői mai megbeszélésük során várhatóan eldöntik, ho­gyan részesedjen a Józsefváros a minisztérium egy éve folyó válságkezelő programjából. Mint Kovács Ibolya miniszté­riumi főosztályvezető lapunk­nak elmondta, elsőként Ózdon, majd 15-20 más településen is igyekeztek segíteni azoknak, akik egyedül nem tudtak meg­birkózni reménytelenül felgyűlt közüzemi díjhátralékukkal. A főosztályvezető hangsúlyozta: itt nem a „krónikus” díjhátralé­kosoknak, hanem olyan polgá­roknak segítenek, akik megvál­tozott körülményeik miatt nem tudják fizetni a lakbért­, a gáz­számlát és a többit. A konstruk­ció formája a városok vállalko­zó készségétől függ: a miniszte­ Józsefvárosban m­ám rendszerint a hátralékos összeg 40 százalékával járul hozzá a törlesztéshez, 25-30 százalékot elengednek a szol­gáltató vállalatok (általában le­írják a tartozást), 20 százalékot az érintettnek kell befizetnie, míg a maradékot az önkor­mányzat vállalja magára. Ezzel az akcióval a meglévő díjhátra­léknak mintegy egyharmadát lehet felszámolni - egy család megsegítésére a tapasztalatok szerint 15-20 ezer forint jut. Kovács Ibolya elmondta: ne­héz volt eldönteni, melyik bu­dapesti kerület részesedjen az akcióból. A meggyőző mutató­számok mellett elsősorban azért esett a Józsefvárosra a választásuk, mert ez a kerület tavaly már hárommillió forint­tal segítette önerőből a hátralé­kosokat, és sok hajléktalanin­tézmény is működik itt. Bár a hírek arról szóltak, hogy a vI. kerületben kiegyensúlyozottan folyt a munka polgármester nélkül is, a köztársasági megbízott felhívta a figyelmet a törvénysértő állapotra. Az érintett pártok megegyezése most minden valószínűség szerint elvágja a gordiuszi csomót. Ha minden a megállapodásnak megfelelően alakul, ma polgármesterré választják az SZDSZ-es Csécsei Bélát. A három alpolgármesteri poszt közül egy-egy jut a Fidesznek, az MDF-nek és az SZDSZ-nek. Egyéb ügyekben is meg­állapodás született, amelyet írásba foglaltak. Kiderül, ez mennyit ér. Hajléktalantragédia? Elszenesedett holttestre buk­kantak vasárnap hajnalban Bu­dán a tűzoltók. A riasztás négy órakor futott be az ügyeletre. A bejelentés szerint a II. kerületi Mária-he­­gyen egy hétvégi ház gyulladt, ki. A pontos helyszínt azonban nem sikerült meghatározni, a telefonáló mindössze annyit mondott: a hidegkúti repülőtér­ről már látszanak a lángok. Mint az a helyszínen kiderült, a „hétvégi ház” valójában egy hulladékfából épített kunyhó volt. Teljes terjedelmében égett, mire a tűzoltók megtalálták. A gazos területen a tűzoltóautóval nem sikerült megközelíteni a kunyhót, ezért kézi fecskendők­kel megkezdték az oltást. Köz­ben összeszereltek egy hosszabb vezetéket, s a nagynyomású víz­sugárral sikerült megszüntetni a lángokat. Az oltás mintegy fél­órát vett igénybe. A füstölgő romok között összeégett tetemre bukkantak. Az áldozatról sem nemét, sem korát nem sikerült megállapíta­ni. Az egyetlen biztos informá­ció az volt, hogy az illető alapo­san begyújtott a kalyiba szén­­tüzelésű kályhájába. A tüzet ugyanis feltehetően a kályha túlhevülése okozta. Az áldozat ismeretlen, papír­jai - ha voltak - a tűzben meg­semmisültek. Feltevések szerint éppúgy lehetett a kunyhó gaz­dája, mint egy a hideg elől me­nedéket kereső hajléktalan.

Next