Népszabadság - Budapest melléklet, 1993. március

1993-03-02

1993. március 2., kedd NÉPSZABADSÁG BUDAPEST i­k PILLANATKÉP Gyula bácsi Désen volt ál­lomásfőnök. Egészen a tria­noni békekötésig, akkor ugyanis a családi tanács (azaz Gyula bácsi és ük­nagyanyám) úgy döntött - Csonka-Magyarország ugyan nem ország - mégis­csak jobb lenne Pesten, déd­­szüleim közelében. Összepa­koltak hát, s két hónappal később egy vagonban útra keltek bútorostul, porcelá­nostul, ágyneműstül mind­ketten. Hiába, a vasutasok­nak Stephenson óta járnak bizonyos kiváltságok. Végigvonatoztak az orszá­gon, s néhány hét múlva meg­érkeztek Kőbánya Felsőre. Lévén Kőbánya város a vá­rosban, ekkorra már csinos kis vagontelep alakult ki ar­rafelé: Gyula bácsiék beállí­tották saját vagonjukat hu­szadiknak a sorba, s ott él­degéltek a mellékvágányon, míg Kőbánya polgármestere kiutalt nekik egy szobát konyhával a Füzér utcában. * - Tizenegy után rendsze­rint kiküldik őket innen - bökött a háta mögé­­. Oda­benn, a félhomályos nemzet­közi pénztárban hajléktala­nok és átutazók szundikál­tak, nehezen lehetett volna megmondani, az utóbbiak közül hányan lesznek itt még néhány nap múlva is, bizonyítékát adva annak, hogy már az előbbiek közé tartoznak. - És aztán? - kérdeztem, mire E. röviden válaszolt: „vagon”. Mármint kimennek az úgy-ahogy fűtött jegy­pénztárból, s a sínek mellett álló kocsikban térnek nyu­govóra. Pullmann vagy má­sodosztályú nemdohányzó, esetleg valódi teherkocsi, egyre megy. Vagon. A Menhely Alapítvány szociális munkásai minden este teát és szendvicset visz­nek a hajléktalanoknak. Körbejárják a pályaudvaro­kat, a nagyobb metrómegál­lókat, bízva abban - amit egyébként a tapasztalat is iga­zol - hogy egy zsemle és egy pohár tea elég a túléléshez. Van aki kettőről tud, van aki négyről, biztosat senki sem mer állítani, ugyanis nincs hivatalos kimutatás arról, hány hajléktalan fa­gyott meg idén az utcán. A hivatalos rubrikák igen en­gedékenyek, az utcán élők legtöbbje pedig tíz-tizenkét betegségben is szenved, a kór elhatalmasodása csak idő kérdése. Csodát a hiva­talosan kiképzett szociális munkások sem tudnak ten­ni: teát osztanak, zsemlét vagy éppen zoknit visznek, ingyenkonyha-címeket ad­nak meg, a látványosan be­tegeket elküldik a krízisam­bulanciára, terhes anyáknak ágyat teremtenek a hajlék­talan szállón, meggyes pitét sütnek nekik és a többi. Ut­cai szociális munkát végez­nek: leülnek a koldus mellé a földre, hideg éjjeleken fel­keltik a kapualjban meg­fagyni készülő csövest, s bi­zony, kimennek a vagonla­kókhoz is, ha másért nem, hogy ellenőrizzék: mostaná­ban verik-e őket a nemzeti érzelműek.* Éjjel háromkor a Pongrác út még a város többi részé­nél is kihaltabb . „Látta azt az alakot a földön?” - kér­dezte a taxisofőr. A férfi arcra borulva fe­küdt a járdán, kabát nélkül. Egy felhasított nejlonzacskó volt mellette, a rongyokat, papírdarabokat szerteszét szórták belőle. „Vér” - mondtam elvékonyodott hangon, de a taxis addig rá­­zogatta a férfit, míg végre megmozdult. Kérdeztük, hol lakik, de csak ingatta a fejét, majd meghúzódik.Valahol. Ugyan mit kerestek nála, mormolta, aztán útiköltség­re kért pénzt, mondván, vi­déken háza van, csak nem tud hazamenni. A kocsiba visszaülve a ta­xis mérgesen dohogott. „Be kéne ezeket vagonírozni egytől egyig” - mondta. N. Kósa Judit A világörökség Budapest és a kormány felelőssége - állítja Kard Aladár képviselő Időről időre fellángolnak a viták nemzeti értéket képviselő épületeink, épületegyütteseink hasznosítását illetően. A leg­újabban kialakult nézeteltérések tárgya a Vár, szűkebben a Ha­lászbástya. A probléma felvetője Kard Aladár, a Fővárosi Köz­gyűlés és az I. kerületi önkormányzat képviselője. A másik érin­tett, Ligeti Imre kerületi polgármester ebben a polémiában nem kíván részt venni. A közeljövőben azonban összefoglalja lapunk­nak, hogyan kezeli az önkormányzat a Vár komplex problémá­ját. Kard Aladár szerint kiárusít­ják a világörökséget. Ez azt je­lenti - így a képviselő -, hogy közigazgatási szempontból nincs kialakítva a jelentőségé­hez méltó helye, ami mind a vé­delmét, mind a fejlesztését biz­tosítaná. A jelenlegi fővárosi törvény alapján a Vár az I. ke­rület része, s ott olyan partiku­láris érdekek érvényesülnek, melyek hatására lassanként tönkremegy. Már a Halászbás­tyát is eladták - jelentette ki. Ismeretei szerint eredetileg egy vendéglátó-ipari szerződéssel indult az egész ügy. A Magenta Kft. jogot szerzett arra, hogy működtessen a Halászbástya belsejében egy éttermet. Ez el­len különösebb kifogása nem lehetett senkinek, hiszen na­gyon jó helyen van, jó a kilátás, és senkit nem zavar. A baj - vé­lekedett a képviselő - ott kez­dődött, hogy ez a kft. a kerület hathatós közreműködésével el­foglalta a Halászbástya északi részének teljes területét. Sőt minden engedély nélkül pénz­váltó helynek rendezte be az egyik bástyarészt. Ezt Kard Aladár tavaly - rendőrségi úton - meg tudta akadályozni, a „change” feliratot levetette. Ezt követően komolyan megfe­nyegették. Az idén azonban egy olyan szerződésmódosítás történt - Kard szerint teljesen törvényel­lenesen -, amelynek alapján már jogszerűen működik az üz­let. Az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy a Mátyás-temp­lom másik oldalán két szabá­lyos, engedéllyel ellátott­­ pénzváltó működik, így sokak szerint a harmadikra nincs is szükség. Kard feltette a kérdést, ha kihoznák a tízezer forintos bankót, s nemzeti szimbóluma­ink közül pont a Halászbástya kerülne rá, a „change”-felirat­­tal együtt lesz rajta, vagy az archívumokban keresünk egy olyan képet, amelyen még nem láthatók angol nyelvű szöve­gek. A képviselő adatai­ szerint a Vár turistaforgalma évente húszmillió látogató körül van. Ezért szerinte a Vár attraktív, műemléki jellegét mindenkép­pen meg kell őrizni. Az termé­szetes - mondja -, hogy minden vállalkozó ott szeretne butikot, kocsmát, ahol ott van a turista. De nem szabadna úgy járni, ahogy Szentendre, hiszen nem a butik miatt megy oda ,a turis­ta. A szórakoztató és a kiszol­gáló negyednek a Vár körül kell lennie. Kard alapvetően szükséges­nek látja, hogy a nemzeti ha­gyományok méltóságának meg­őrzése érdekében a világörök­séget kiemeljék a jelenlegi köz­­igazgatási keretek közül. Máris megkezdődtek a tárgyalások a főváros és a műemlékvédelmi hivatal között, a képviselő pe­dig minden hazai és nemzetkö­zi fórumot fel akar használni arra, hogy mentsék meg a világörökséget. Úgy látja, hogy az I. kerület sajátságos képződ­mény, az egyetlen egységben megmaradt része a Vár. A töb­bi, a Víziváros fele, a Kriszti­naváros fele, a Gellért-hegy ki­sebbik része túlnyomórészt a Várra épül, de­­ így Kard Ala­dár­­ jelen pillanatban kizsák­mányolja a Várat, rablógazdál­kodást folytat­ott. Ez ellen csak úgy lehet garanciákat teremte­ni, ha a kormány és a főváros együtt hoz létre egy olyan szer­vet, amely közösen képviseli a társadalmi célokat. Krajczár Gyula Ismét a leválási elképzelésekről (Munkatársunktól) Lapunkban már többször is foglalkoztunk az­zal, hogy egyes fővárosi kerületek fontolgatják a különválás gondolatát. Elképzelésük szerint az egykoron erőszakkal Budapesthez csatolt városrészek­­ a jövőben önálló közigazgatási egységet alkotnának Kis- Budapesten kívül. Most mérik fel vajon mekko­ra realitása van e gondolatnak. A tervek szerint a leváló kerületek önálló elő­várost alkotnának, közös közigazgatással intéz­nék ügyeiket. - Ezt az elképzelést az indokolja - állítják a kezdeményezők -, hogy a jelenlegi fővárosi ve­zetők, vélhetőleg azért, mert a kormány erre kényszeríti őket - méltánytalanok a forrásmeg­osztás terén a kerületekhez. Alighanem ez az oka annak, hogy a kerületek és a főváros közötti forrásmegosztási alku egyre nagyobb kompro­misszumokat követel valamennyi érdekelttől. Egyes előrejelzések szerint elképzelhető, hogy jövőre nem tudnak megegyezni e kérdésben. Ez pedig azzal járna, hogy sem a kerületek, sem pedig a főváros nem tudna éves költségvetést készíteni. A másik ok: egyes kerületek úgy érzik, hogy nem eléggé érdekeltek bevételeik növelésében. Az így szerzett összegeket ugyanis a megosztás során közös kalapba teszik. Emiatt egyes kerületek nem részesednek kellőképp saját bevételeikből. Információink szerint a leválás gondolatával legalább tíz kerület foglalkozik. Lapunk úgy ér­tesült, hogy akad olyan kerület, amely már szak­értőt is felkért arra, dolgozza ki a válás straté­giáját, sőt már idei költségvetésébe is beiktatta az esetleges különválás költségeit. Új bíróságot avattak Budaörsön Hétfőn az ország legkorszerűbb bírósági épületét avatták fel Budaörsön. Az új városi bíróság illetékességi területe tíz főváros környéki településre terjed ki: három városra (Budaörs, Érd, Százhalombatta) és hét községre (Biatorbágy, Diósd, Hercegha­lom, Pusztazámor, Sóskút, Tárnok, Törökbálint). Balsai István igazságügy-miniszter a tegnapi ünnepségen elmon­dta: a 3500 négyzetméter területű létesítmény 330 millió forintba került. A bíróságnak 61 dolgozója lesz, de egyelőre csak 41 állást töltöttek be. Mint megtudtuk, a bírák körében nagy az érdeklődés a buda­örsi bíróság iránt. Még akkor is, ha a Budakörnyéki Bíróság (Thököly út) tevékenységének, illetékességi területének egy ré­szét „megöröklő” budaörsi bírák várhatóan nem panaszkodhat­nak majd munkahiányra: évi mintegy háromezer peres és kétezer nem peres üggyel számolnak. Engedélyezett a 70! Március elsejével ötven kilo­­méter/óra a lakott területen en­gedélyezett sebesség. Mint ar­ról lapunkban már beszámol­tunk, egy szakértői bizottság javaslatot tett arra, hogy a fő­város mely útjain célszerű a KRESZ-ben előírtnál maga­sabb sebességet engedélyezni. A maximum 70 kilométeres sebesség engedélyezéséhez csak olyan útvonalak esetében járul­tak hozzá, ahol az nem veszé­lyezteti a közlekedők biztonsá­gát. A nagy forgalmú kereszte­ződések, a jelzőlámpa nélküli gyalogos-átkelőhelyek vagy a kevésbé belátható útcsatlako­zások előtt azonban ezeken az utakon is ötven kilométerre csökken az engedélyezett se­besség. Március elsejétől az alábbi fővárosi utakon engedé­lyezett személygépkocsik és motorkerékpárok számára a 70 kilométeres sebesség: Budai alsó rakpart, Külső- Váci út, Kerepesi út, Szabad­föld út, Soroksári út, Róbert Károly krt. - Hungária krt., Szentmihályi út, az M5-ös főút (a Határ úttól a városhatárig), Csévéző u., Haraszti u. és Sza­badkikötő főút. *­­ Működik-e a Józsefváros? (Munkatársunktól) A józsefvárosi önkormányzat hosszú ideig működött polgár­­mester nélkül. Ám a közelmúlt­ban a kerületi frakcióknak si­került megállapodniuk Csécsei Béla (SZDSZ) személyében. Őt kérdeztük arról, működik-e je­lenleg a VIII. kerületi önkor­mányzat? - Természetesen működik, s jól működik. Szeretném hang­súlyozni: eddig is működőképes volt az önkormányzati testület.­ - Mi volt megválasztása után az első teendője? - Mindenekelőtt megköszön­tem támogatóimnak a segítsé­get, illete felhívtam azok fi­gyelmét,, akik ellenem szavaz­tak: a konkrét ügyekben ne folytassunk személyeskedő vi­tákat, inkább próbáljuk a kö­zösen keresni a megoldásokat. - Minek tulajdonítja azt, hogy hosszú időn keresztül patthelyzet alakult ki e kérdésben? - Nagyon váratlan volt az előző, polgármester, Koppány Zoltán lemondása. Tudtuk per­sze, hogy vannak gondok, de ezek megoldhatónak látszot­tak, így a képviselő-testület - Koppány lemondása után - nem készült fel az utódlás kér­désére. Egyik jelölt sem tudott elegendő szövetségest találni. A Józsefvárosban ugyanis az a sajátságos helyzet alakult ki, hogy a négy nagyobb frakció közül legalább három támoga­tása szükséges a polgármester­ré választáshoz.­­ - Milyen helyzetben vette át az önkormányzat vezetését? - A folyó ügyek a korábbi menetrend szerint haladtak. Az más kérdés, hogy szerintem ez az ügyrend változtatásra szo­rul, fegyelmezettebben kell dolgozni a jövőben, s a hatás­köröket precízebben kell elvá­lasztani egymástól. - Mi az a minimális célkitűzés, amelynek elérésével­­az önkormány­zati választások idején már elége­dett lenne? - A minimális programom csakis a közhangulat, illetve az életszínvonal érezhető emelése lehet. A főváros első rendű védvonalainak összhossza mintegy 83,6 kilométer. A másodrendű védvonalak, amelyek az ártéri területen helyezkednek el, 12, 8 kilométer hosszúak. Az első rendű védvonalak közel 60 százaléka felel meg a kiépített­ségre vonatkozó előírásoknak. A főváros közelmúltban elkészült általános rendezési terve szerint Budapest ármentesítő rendszerének leggyengébb sza­kasza a Pünkösdfürdő utca és az Aranyhegyi patak közötti ideiglenes védvonal. A mögötte elterülő - hozzávetőlegesen 400 hektárnyi - családi házas lakóterületnek nem nyújt meg­felelő árvízvédelmi biztonságot. A terv szerint ki kell építeni a meglévő védmű folytatása­ként az árvízvédelmi rendszert úgy, hogy a Duna jobb parti szabályozási vonalára támaszkodva az üdülőövezetbe illesz­kedjen és a városrész zöldövezeti rendszerének lényeges ele­mévé váljon. Az új gát koronáján kerékpárutat is ki lehet alakítani, amely észak felé kapcsolódhat a 11-es út kerékpár­útj­ához. Szakértők szerint az Árpád híd és a Déli összekötő vasúti híd közötti partszakasz megerősítése csak távlatban szükséges. Még a temetkezés is drágul A Fővárosi Temetkezési Intézet értesíti ügyfeleit, hogy 1993. február 26-tól a temetési segélyt a tb. nem finanszírozza. Ezért kénytelenek a temetési díjat 4000 forinttal felemelni. A temetési segély ezen időponttól - a vonatkozó törvények szerint - a kerü­leti polgármesteri hivataloknál utólag igényelhető. ­ Veszélyes lehet az áradás (Munkatársunktól) Semmi sem zárja ki, hogy megismétlődjön az 1991 augusztusában bekövetkezett dunai árvíz - hívta fel figyel­münket a Főpolgármesteri Hi­vatal illetékese, Kiss Zoltán. Az emlékezetes árvíz során Budapesten a Duna - több he­lyütt is áttörve a gátat - el­árasztotta a római-parti üdülő­ket. Az illetékesek még abban az évben betonfallal erősítették meg az átszakadt gátakat - s azután gyakorlatilag nem tör­tént semmi. Illetve csak annyi, hogy a Főpolgármesteri Hiva­tal illetékes ügyosztálya 1992 tavaszán tervezői pályázatot írt ki a római-parti - mintegy 3,3 kilométernyi hosszúságú - ár­­vízvédelmi vonal kialakítására. A pályázatot az Uvaterv nyerte el, amely kidolgoztatta az ár­­vízvédelmi töltés engedélyezési tervét. Ezt jelenleg több illeté­kes szervvel is egyeztetik. Gon­dot okoz az is, hogy a III. kerü­leti önkormányzat jelenleg ké­szítteti a római-part részletes rendezési tervét, s­ csak ennek elkészülte után lehetséges a vízjogi egyeztetés. Tehát vannak tervek - vi­szont nincsen pénz. Szerény becslések szerint az árvízvédelmi töltés megvalósí­tása hozzávetőlegesen három­­négymilliárd forintba kerülne. Csakhogy Budapest idei - a múlt héten elfogadott - költ­ségvetésében e célra egy fillért sem tudtak elkülöníteni, így a szakértők szerint semmi sem zárja ki azt, hogy egy újabb magas vízállás esetén megis­métlődjön a ’91-es árvíz. Újra megrendezik a Tavaszi Fesztivált A Budapesti Tavaszi Feszti­vál (március 12-28.) keretében az alábbi színházi és filmprog­ramok várják a művészetek iránt érdeklődőket: Kanadai filmhét a Szindbád moziban, s videoművészeti bemutatók az Örökmozgóban. Strindberg: Haláltánc című művének be­mutatója a Merlin Színházban. Március 13-14.-én Nádas Pé­ter: Temetés című darabja az Arany János Színház Kamara­termében Ruszt József rende­zésében. Kiállítások: március 18-21. a 3. Kortárs Képzőmű­vészeti Kiállítás és Vásár a Bu­dapesti Nemzetközi Vásárköz­pontban és a Közgazdasági Egyetem Aulájában. Woodland indiánok képkiállítása a Nép­rajzi Múzeumban, s az­ elmúlt évtized új szerzeményeiből álló tárlat a Magyar Nemzeti Galé­riában. Zenei különlegességek: a Fővárosi Önkormányzat Dísztermében Mozart: Szökte­­tés a szer újból (rendező: Gothár Péter). A Francia Intézetben kortárs zenei koncertek, vala­mint balett és táncszínházi programok, dzsesszkoncertek, hangversenyek és folklórprog­ramok.

Next