Népszabadság - Budapest melléklet, 1993. március
1993-03-02
* 4 Jubilál a Macskák Március 25-én tartja a Madách Színház a Macskák tízéves jubileumi előadását. A magyar színháztörténeti eseménynek számító jubileumi díszelőadáson a fináléban fellép Haumann Péter és Almási Éva is. A két eredeti főszereplőn kívül a Macskák jubileumi előadásán Tust Dunai Tamás és Hirtling István, Grizabellát Bajza Viktória és Bencze Ilona alakítja. A Macskák az első színdarab, amely folyamatosan ilyen hosszú időt élt meg ugyanabban a színházban - állandó telt házzal - magyar színpadon. A T. S. Eliot műből komponált Andrew Lloyd Webber-musicalt Szirtes Tamás rendezésében és Seregi László koreográfiájával 1983-ban mutatta be a Madách Színház. 1993. március 2., kedd NÉPSZABADSÁGBUDAPEST Még mindig bizonytalan az iskola sorsa Újabb nehézségek a Deák téren A tavalyi ígéretes megegyezés ellenére a jelek szerint ismételten nehéz helyzetbe került a Deák téri iskola. Az evangélikus egyház tulajdonában lévő épületből ki kell költöznie, s egyelőre még nem látható, hol lesz a végleges helye. A felvetődő problémákról s az esetleges megoldásokról Sáska Géza, a Fővárosi Közgyűlés oktatási bizottságának elnöke tájékoztatta lapunkat. A Deák téri iskola épülete mindig is az evangélikus egyház tulajdonában volt. Ez úgy történhetett meg, hogy csak az államosítások legutolsó szakaszában került sor az evangélikus egyházra, s ezt az épületet elmulasztották államosítani. Ennek következtében nem is tartozik az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény hatálya alá. Az evangélikus egyház most szeretné birtokba venni a saját tulajdonát. Ennek - Sáska Géza szerint - tulajdonképpen ellent is lehetne állni, de a kialakult politikai helyzetben a Deák téri iskola épületéből a benne működő intézménynek ki kell mennie. Jelenleg ez ellen tiltakoznak a tanárok, tiltakoznak a diákok, tiltakoznak a szülők és tiltakoznak mindazok, akik valaha ebbe az iskolába jártak. Egy évvel ezelőtt a feszültségek csitulni látszottak. Sikerült megegyezést létrehozni az összes érintett fél - az egyház, az iskola, a fővárosi, az V. és a VIII. kerületi önkormányzat és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) között. Az iskola ígéretet kapott, hogy 1993 szeptemberére beköltözhet a volt Széchenyi Gimnázium VIII. kerületi épületébe, amely a Népliget mellett található. Annak idején a tisztviselőtelep céljaira építették, s ma nem iskolának használják. A bajok ott kezdődtek, hogy az azóta lemondott VIII. kerületi polgármester ígéretéről kiderült: nincs fedezete. Ezzel az épülettel ugyanis nem az önkormányzat rendelkezik, hanem az MKM. A Természettudományi Múzeum laboratóriumai és raktárai vannak benne. Az V. kerületi önkormányzat attól tartott, hogy ezek után a probléma megoldása teljesen rá hárul, míg a VIII. kerület kihátrálni látszik ebből az ügyből. A fővárosnak pedig egyedül nincs kellő ereje a gond megoldásához. Létezik egy terv - mondja Sáska -, mely szerint a közelben, a IX. kerületi Lónyay utcában egy lakóépületet lehetne átalakítani iskolává. Ebben a Ferencváros is érdekelt, és érdeklődést is mutat erre. Mivel körfolyosós épületről van szó, benne átriumot lehetne létrehozni. Szükség lenne az V. kerület szerepvállalására is, amihez Sáska Géza szerint minden bizonnyal némi szemléletváltozás is kell. Egy másik kerület területén kellene ugyanis egy iskolát finanszírozniuk, s ma ez még nehezen befogadható gyakorlat. Az első szakaszban 200 millió forintra lenne szükség. Ez csak az egyik lehetőség, bár ma ezt favorizálja a fővárosi önkormányzat. A másik lehetőség, hogy bármelyik önkormányzat - a demográfiai hullámvölgyet kihasználva - két iskolát összevon, s egy így megürülő épületbe menne át ez az intézmény. Ez nyilvánvalóan magával hozná mindazokat a konfliktusokat, amelyek két iskola, két tantestület elegyítéséből fakadhatnak. K. Gy. BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE Lengyel filmhét Krzysztof Zanussi, világhírű lengyel filmrendező alkotásaiból indított sorozatot a budapesti Lengyel Kultúra, márciusban. A program első, hétfői vetítésén a Közjáték című, 1969-ben készült filmjét tűzték műsorra. (A vetítéseket hétfőn, illetőleg csütörtökön, 18 órai kezdettel tartják a Nagymező utcában.) A nyitóhét második bemutatója a Konstans című, 1980-as Zanussi-mű. A nyugodt nap éve (1985) címmel forgatott alkotását március második hétfőjén, a Védőszíneket pedig 11-én tekinthetik meg az érdeklődők. A Szerződés című (1980) munkáját 18-án tűzi műsorra a kulturális központ. A negyedik héten az Illumináció (1973), végül pedig a Spirál (1978) lesz látható. (MTI) Városvédő konferencia a környezetért A Budapesti Városvédő Egyesület már eddig sok rendezvénnyel hívta fel magára a figyelmet. Az egyesület - amelyet Ráday Mihály, Radó Dezső, dr. Del Medico Imre neve fémjelez - több más, az önkormányzatokat segítő csoporttal együtt hamarosan megrendezi a Környezetvédelem a városrészekben című konferenciát. Az egyesület szervezetei eddig is részt vettek minden kerületi-fővárosi elképzelés megvitatásában. - A kerületi önkormányzatok a döntéshozatalnál egyre gyakrabban figyelembe vették véleményünket - mondta a BVE egyik kerületi szervezetének munkatársa -, ám a civil szerveződéseket még mindig nem veszik igazán komolyan. Persze a budapesti szervezeteknek már vannak eredményei, egyes kerületekben azonban hiába hallatják hangjukat, nem figyelnek rájuk. A BVE egyes tagszervezetei igyekeznek tagjaiknak, szimpatizánsaiknak mindazt megadni, amit csak egy lokálpatrióta kívánhat. Csak néhány példa a márciusi programokból: az I. kerületi csoport hamarosan megtárgyalja a Várlejtő rendezési terveit. Nem kétséges, hogy a csoport állásfoglalása különös figyelmet fordít majd a zöldterületek megóvására. Az Óbuda- Újlak csoport a városrész történetét bemutató előadást tervez, a Rákosfalvai csoport helytörténeti kiállítást rendez. A BVE megalakulása óta folyamatosan készülnek a főváros egyes részeit bemutató kiadványok, ezekből is egyre több van, és a tagok nagy örömére sok is fogy belőlük. A BVE tagszervezetei úgy vélik: mindig lesz létjogosultságuk az övékéhez hasonló szervezeteknek, amelyek megismertetik a városlakókat lakhelyük történetével, és - elsősorban most ezt tartják fontosnak - lehetővé teszik a kerületek polgárainak, hogy az őket érintő döntésekbe beleszóljanak. A Környezetvédelem a városrészekben című konferenciára is alaposan felkészült az egyesület. A meghívott előadók között kerületi polgármesterek, belügyminisztériumi szakemberek, neves városvédők, várostervezők is vannak. Persze nemcsak építészeti, városvédelmi-szakmai kérdésekről lesz szó. M. P. m AZ AB-AEGON ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ RT. pályázatot hirdet gépjárműkár-szakértői állás betöltésére Pályázati feltételek: • szakirányú végzettség • legalább 5 évi szakmai gyakorlat • erkölcsi bizonyítvány A pályázók négyhetes tanfolyam elvégzése után a vizsga eredményétől függően kerülnek alkalmazásra. A pályázatot az ÁB-AEGON Általános Biztosító Rt. Gépjárműkár-rendezési Főosztályra kell beküldeni. (Cím: 1091 Budapest, Üllői út 1.) Határidő: 1993. március 19. A NEMZETKÖZI CSALÁDTAG Expo: „Visszaszámlálás a káoszban” Az osztrák építkezési vállalkozók szerint a magyarok ugyan mesterei az improvizálásnak, a világkiállítási előkészületekkel azonban lemaradásban vannak. Ezt Stefan Schatz írta Visszaszámlálás a káoszban című cikkében, mely a budapesti expo-előkészületekkel foglalkozik, s az osztrák Cash-Flow legfrissebb számában jelent meg. Schatz szerint Ausztriában - főként az építkezési vállalkozók körében - meglehetősen nagy az érdeklődés a világkiállítással kapcsolatos beruházások iránt. A legnagyobb figyelmet az a 11 épülettömb vívta ki magának, melynek építését a pesti Duna-parton, az expóval szembeni 20 hektárra terveznek. A szerző úgy tudja, hogy ez a beruházás 5 és 10 milliárd schilling közé tehető, s a cikkben megszólaltatott Ernst Nussbaumer, a Strabag cég vezérigazgatója szerint elnyeréséért ringbe szállnak a legjelentősebb vállalkozók: maga a Strabag, a Porr, az Universale, a Stuag, a Bau- Holding, a Macolan és az Ast und Swietelsky. Várható olasz és francia cégek próbálkozása is. Az írás nem tartja sokra a magyarok esélyeit, legfeljebb az osztrák cégek magyar leányvállalataiét. Felveti azonban azoknak az ellenérzéseknek a létezését, melyek szerinte a budapestiekben alakultak ki az erőteljes külföldi terjeszkedéssel szemben. Fontosnak tartja a szerző, hogy a magyarok levonták a sevillai expo tanulságait, s tisztázták az utóhasznosítást. Felteszi azonban a kérdést, hogy valóban lesz-e kellő vonzereje a kisebb méretű kiállításnak. Főképpen az idő szorítása miatt az egészet kockázatos vállalkozásnak nevezi. Leginkább a tenderkiírások késedelmességét nehezményezi, de nem mulasztja el azt sem megjegyezni, hogy múlóban van az expóval kapcsolatos politikai konszenzus is. Olyan lesz, amilyet megérdemlünk? Mint arról már beszámoltunk, a Fővárosi Közgyűlés legutóbbi ülése közben tartott sajtótájékoztatón Kristóf László, a főváros expobiztosa kijelentette: az Antall-kabinet igen nagyot hibázott akkor, amikor a korábbi vezetéstől úgy vette át az expo gondolatát, hogy a lehetőségeket nem vizsgálta felül. További - nem elhanyagolható - gondként említette a finanszírozási nehézségeket is. Barsiné Pataky Etelka címzetes államtitkár, a világkiállítás biztosa korántsem volt ennyire borúlátó, hiszen e sajtótájékoztatóján, illetve az azt megelőző napokban az osztrák Die Pressének a következőt nyilatkozta: „az expo finanszírozásával nem lesz gond.” Mindkét fél azt hajtogatja, szükség van a rendszeres párbeszédre, máskülönben veszélybe kerülhet az expo. Csakhogy legalábbis a kívülállóknak úgy tűnik - leginkább elbeszélnek egymás mellett. Példa erre az Etele tér-Kálvin tér között építendő metró esete is. Emlékezetes, hogy Barsinéék mennyire erőszakosan verték át mindenkin ezt az elképzelést, amely napjainkban már tényként fogadtatott el. A közelmúltban viszont az illetékes főpolgármester-helyettes, Schneller István lapunkban kifejtette: az úgynevezett expometró „komolytalan elképzelés”. Vajon változik-e ettől valami? Nem valószínű, mint ahogy az sem, hogy a metró kijelölt szakasza valóban elkészül a világkiállításig. Demszky Gábor főpolgármester szerint az expo megrendezése azért kerülhet veszélybe, mert a kormány még nem tudta eldönteni, mit is csináljon: támogassa-e a fővárost, és ezzel óhatatlanul sikeressé tegye a liberális városvezetést, avagy hozza nehéz helyzetbe, s emiatt Budapest vezetői ne készülhessenek fel az 1996-os világkiállításra? Ezen talán - még ha a Demszky-dilemma igaz is - túl kellene lépni. A világkiállítás ugyanis már nem a politika függvénye. Sokkal inkább azon múlik, van-e, lesz-e rá elegendő pénz. Ez pedig - a legszerényebb becslések szerint is - egymilliárd dollár körül várható. Jelenleg pedig senki nem rendelkezik információkkal arról - valószínűleg a programiroda sem -, mekkora összeg van a világkiállításra. S ugyanúgy az sem nyilvánvaló, vajon miből épülnek majd meg a szállodák, a kongresszusi központok, az éttermek, a játszóterek, vajon miből lehet felújítani a fővárosi parkokat, a Margitszigetet, a játszótereket. Hiszen - s erre már mindenkinek rá kellene jönnie - a világkiállítás nem csupán az expoterületből áll majd. Hanem Budapest egészéből. S ez már nem lehet politikai kérdés. Ha Budapest nem készülhet föl a világkiállításra, akkor itt nem lesz expo. Vagy csak olyan lesz, amilyet megérdemlünk. Olyan tulipános ládikás. ! tartó Vállalat tájékoztatása szerint az 1993. évi lomtalanítási időpontok a következőképp alakulnak a ben. budapesti kerületek-I. ker.: március 8-10. II. kér.: szeptember 6-15. III. kér.: május 10-19. IV. kér. március 17-24. V. kér.: február 27. VI. kér.: szeptember 4. VII. kér.: április 24. VIII. kér.: május 4-8. IX. kér.: szeptember 25-29. X. kér.: április 26-30. XI. kér.: október 4-15. XII. kér.: április 14-22. XvI. kér.: március 1-6. XIV. kér.: március 29.-április 8. XV. kér.: május 26.-június 3. XVI. kér.: június 28.-július 9. XVII. kér.:június 16-23. XVIII. kér július 19-28. XIX. ker.: július 12-15. XX. kér.: augusztus 23. XXI. ker.: június 7-11. XXII. kér.: szeptember 20-24. Ez már kutyapest Miről álmodik Budapesten a parkfenntartó kertész, legyen az vezető vagy beosztott dolgozó? Kutyamentes játszóterekről, kutyaürülék-mentes parkokról. Mivel kezdi napját a kertészeti dolgozó? Összetakarítja a kutyák előző napi „hagyatékát”. Hogy miért kell összeszednie? Bár sok laikus állítja, hogy remek trágya, jót tesz a növényeknek, de ez tévedés. Kiég a pázsit, elpusztulnak a különös gonddal nevelt fenyők és örökzöldek s az újonnan ültetett fiatal fasori fák is. Hiszen nézzünk csak végig például az Üllői úton! Mivel a közelben nincs park, a kutyatulajdonosok a fák számára kialakított, cserjével beültetett kazettákba terelik kutyáikat. Közegészségügyi szempontból - ne feledjük, fertőzések terjesztője is a kutyaürülék - már-már tarthatatlan a jelenlegi állapot. Mi a megoldás? Tegyünk ki tiltó táblákat a játszóterekre és a díszparkokba? 1992-ben a Belváros egyik kerületének parkjaiban 60 tiltó táblát helyeztek el. Az eredmény: a táblákat kihuzigálták, bedobták a bokrokba, vagy egyszerűen csak befújták fekete festékkel. Vagy szólítsuk fel a kertészeket a még gyakoribb takarításra? Igazuk van-e az ebtulajdonosoknak, amikor azt mondják: „maguk azért vannak, hogy takarítsanak a kutyáink után”? Vajon nincs emögött nagyfokú nemtörődömség, önzés? Nem hiányzik-e a másik ember tisztelete, munkájuk megbecsülése? Még egy tipikus válasz,amely gyakran hangzik el a kutyatulajdonosok szájából, ha a parkban dolgozó vagy pihenő polgár szólni merészel: „megfizetem az adómat, jut abból pénz a takarításra”! Vajon valóban erre kell költeni a főváros adóbevételének akár jelentéktelen részét is? Ebben a helyzetben, amikor a főváros kezelésében lévő parkok fenntartására fordítható összeg 30 százalékkal kevesebb, mint az elmúlt évben, aligha. Mi a teendő tehát? Egészen bizonyosan lehet eredményeket elérni pusztán a meggyőzés eszközével is, bár ez a kertészeknek az utóbbi években nemigen sikerült. A hivatalosan kijelölt kutyafuttatók sem hozták meg a várt megoldást: a Belvárosban például a Lánchíd északi oldalán lévő park a kijelölt kutyafuttató, mégis az egész kerületben itt találjuk a legkevesebb kutyát. Tehát a többszöri jóindulatú, de erélyes figyelmeztetés után a büntetés eszközéhez kell nyúlni. A tőlünk nyugatabbra lévő országokban is gondot okozott, hogy a városi emberek nagy számban tartanak kutyákat. Ezekben az országokban mindenhol létezik ebrendelet (nálunk is van, csak elavult), amely a tulajdonosok jogait és kötelességeit írja elő a közterületeken. Ez a rendelet azonban nemcsak létezik, hanem a rendőrség a közterület-felügyelőkkel karöltve azt be is tartatja. A kutyákat nem tiltja ki minden parkból - a játszóterekről minden esetben -, de a tulajdonos kötelessége az ürülék eltávolítása. Ha a gazdi nem teljesíti feladatát, a büntetésen túl a park takarításának költségeit is meg kell fizetnie. Talán az ilyen szankciók lehetnének a fejlődés elindítói. Persze megértem én a gazdikat: a kutya kedves, ragaszkodó társ, sok ember magányát enyhíti a gondoskodás. De ne hagyjuk, hogy a kutyák vezessenek bennünket pórázon! Akkor talán szebbek lesznek a parkok, kevesebb lesz a kipusztult fenyő, összeugrált, kitaposott virágágy, és - a kertészekkel együtt - a parkot látogatók is jobb közérzettel léphetnek be a városi zöldterületekre. T. E.