Népszabadság - Budapest melléklet, 1993. augusztus
1993-08-03
1993. augusztus 3., kedd Az expoberuházások menetrendje MUNKATÁRSUNKTÓL Elkészült a világkiállítás ütemezési terve. Miként azt táblázatunk is tartalmazza, a leendő expoterület tisztítása és bontása ez év márciusában befejeződött. A szükséges földmunkálatok is elkészülnek az idén, előreláthatólag szeptember végére. Maga a területkialakítás két évig tart majd, ’94 elejétől várhatóan 1996 januárjáig. A parkolók kialakítása a tervek szerint 1996 februárjára fejeződik be. Az úgynevezett adminisztrációs épületeket 1995 júniusától kezdik berendezni. Várhatóan ’95 májusára állnak majd a bemutatóközpontok is. Az ideiglenes nemzeti pavilonoknak a tervek szerint 1995 végére el kell készülniük. Ugyanezen év negyedik negyedévére állniuk kell a „témapavilonoknak”, a magyar pavilonnak és a cégpavilonoknak. Az úgynevezett közszolgáltató és szórakoztató létesítmények 1996 áprilisára, a működtetési intézmények pedig februárra készülnek el - a tervek szerint. Könyvtárszünet őszig A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár augusztus 31-ig zárva tart, azonban a szünidő ellenére is üzemelnek a lakosság számára hasznos szolgáltatásaik. A könyvtár a továbbtanulni szándékozó diákokra gondolva működteti azt a szolgáltatását, amely a magyar tanulók számára közvetíti az amerikai felsőoktatásban való részvétel feltételeit. Amerikai ösztöndíjra pályázhat bárki, akinek jó a tanulmányi eredménye, és megfelelő szinten beszéli a nyelvet. Erre a szolgáltatásra már több mint négyezer diák jelentkezett, sokuk sikeres felvételi vizsgát tett. Ez a szolgáltatás hétfőn, kedden és pénteken 12-4-ig, csütörtökön pedig 3-8-ig üzemel. E. Gy. i LEPQREU^RAKTÁRHÁZ AUGUSZTUSI Leporelló: Nettó dobozár: 240/1 pld. 2000 lap/doboz 1200 3 pld. szürke 600 gar/doboz 1200 3 pld. 800 gar/doboz 2800 382/1 pld. 2000 lap/doboz 1600 2 pld. szürke 1000 gar/doboz 1000 2 pld. carbon 1000 gar/doboz 1200 412/1 pld. szürke 2000 lap/doboz 1000 442/1 pld. zebra 1500 lap/doboz 800 Samsung faxpapír (5 év garanciával) 210mmx50m 380 Ft+áfa Printerasztal (fémszerkezetes) 3800 Ft+áfa f mmi Óriási választék, kedvező ár, kényelmes rakodás! 1076 Budapest VII., Päerfy Sándor u. 34. BUDA PEST. Lágymányoson tartják a határidőt MUNKATÁRSUNKTÓL Mint az elmúlt héten lapunkban már olvashatták, a lágymányosi Duna-híd építése az előzetes terveknek megfelelően folyik. Dr. Dalmy Tibor fővárosi biztos a Közmű című újságnak adott interjút a beruházás hátteréről és a legújabb fejleményekről. A legfrissebb hírek közé tartozik, hogy megindult a híd acélszerkezetének gyártása Mátranovákon, a Ganz Acélszerkezeti Gyár ottani üzemében. A múlt hónap végén a főbiztos és munkatársai úgy találták, hogy minden az eredeti ütemezésnek megfelelően halad, tehát az év végén minden bizonnyal megkezdhetik az elemek beszerelését a pesti oldal felől. Ugyanakkor - s ezt a parton sétálva bárki ellenőrizheti - folyik a mederpillérek építése is. A főbiztos úgy látja, hogy hamarosan a pesti hídfő alapozása is megkezdődhet. Ami a többi munkálatot illeti, már meghirdettek egy versenytárgyalást a pesti oldal kábelmunkáira. Ebben az esetben egy összefüggő, bonyolult műről van szó, helyet kap itt az Elektromos Művek áramellátó rendszere mellett a Posta kábelrendszere is. Amint lezárul a tender, itt is megindulhatnak a kiviteli munkák. Hasonlóképp - de várhatóan kétütemű - versenytárgyaláson döntik el, hogy ki építheti meg a pesti oldal útjait és közműveit. Ugyanakkor tenderen múlik az is, hogy melyik vállalat kapja a parti részen a Soroksári úti híd, a Gubacsi úti aluljáró és ugyanott egy kisméretű gyalogos-aluljáró építésének jogát. Nehezebb a helyzet a budai oldalon, hiszen itt - a főbiztos szerint - a világkiállítással kapcsolatos kívánságok mindezidáig az engedélyezési terv útjában álltak: ez csak most készülhetett el, az Expo ’96 Kft.-vel való tárgyalás után, így hamarosan megindulhat a csatornaépítés a budai oldalon is: elkészül a Hamzsabégi úti záporkiömlő csatorna, és feltöltik a záportározó tavat. A főbiztos reméli, hogy a versenytárgyalások a budai oldalon is elkezdődhetnek még az idén. Sokáig kétséges volt a lágymányosi híd egy-két tartozékának finanszírozása. A kormány és a fővárosi önkormányzat június 2-ai tárgyalása komoly eredményeket hozott: részben megállapodtak abban, hogy a Szerémi úti közvetlen kapcsolatot mintegy 1,2 milliárd forint értékben a kormány a költségvetésből fogja finanszírozni, akárcsak az 1-es villamos bekötésével kapcsolatos költségeket 1,3 milliárd forint értékben. A megállapodás tehát megszületett, de a döntést még az Országgyűlésnek is jóvá kell hagynia. Halad a csarnok felújítása A Belváros című lap rövid interjút közöl Hacker Károly fővárosi biztossal, aki a Nagyvásárcsarnok rekonstrukciós munkálatait felügyeli. Hacker ebben az interjúban leszögezi: a rekonstrukció a tervek szerint, gördülékenyen halad. MUNKATÁRSUNKTÓL Mint arról lapunkban korábban már többször is beszámoltunk, a Nagyvásárcsarnokból 1991. januárjától költöztették ki a kereskedőket a közraktárakba. Akkor írták ki az első pályázatokat a rekonstrukciós munkálatok elvégzésére, s a tetőszerkezet felújítását a Klinker Kft. 1992. december 15-re el is készítette. Hacker Károlyt 1992. június 16-ával nevezték ki fővárosi biztossá. Hacker a Belvárosnak adott interjúban elmondta: ez év első negyedében elkészült a Fővám téri gyalogos átjáró-aluljáró terve, a tér alatt pedig - a pinceszinten - 1600 négyzetméternyi területű ABC-áruház épül. A Pipa utca felőli oldalon üzletsor lesz, s a jó közlekedést - ha megépül az Etele tér**és a Kálvin tér közötti szakasz - a metró garantálja. A rekonstrukció során elkészül a dunai szemétszállító alagút is, a tervek szerint 1994. június 30-ra. A jelenlegi tervek szerint a Nagyvásárcsarnok földszintjén zöldség-gyümölcs piac lesz, a fejépületi galérián - legalábbis a tervezők szerint - célszerű gyorséttermet építeni. A régi galéria - csakúgy mint régen - a virágárusok és a szolgáltató részlegek „birodalma” marad. Kivágták a két öreg fát a Nyugati pályaudvar melletti autóparkolóban. Most már nincs akadálya annak, hogy a Vígszínház sátrat építsen, s ősztől - amíg a színház körúti épületének felújítása tart - az új helyen rendezhesse előadásait, előreláthatólag egy éven át. Eddig azt hittem, erősebben áll a lábán a főváros levegőjébe oxigént juttató két fa, mint az oly sokszor elsiratott, s a kormány által agyontaposott, szegény, csóró magyar kultúrlobbi. Tévedtem. Először csak szövegeltek. Hogy öreg a két fa, meg hogy ültetnek helyette huszonhat csemetét. De ennek a budapesti VI. kerületi önkormányzat még nem dőlt be, s nem engedte a fákat kivágni. Az önkormányzati döntéssel szimpatizáltam, nem tagadom. Fontosabbnak tartottam két fa fejenként hatvan esztendejét, mint egy színház egyetlen évadját. És különben is - mondtam magamban -, mi az, hogy kivágják. Miért sátraznak ott, ahol a fák vannak? A fákat védték a zöldek is. Kár, hogy nincs Magyarországon rendes zöldmozgalom. Ha lenne, nem csupán védték, hanem megvédték volna a két öreg fát. De hát ilyen nálunk a környezetvédelem: gátra menni, gázálarcban demonstrálni, plakátokat festeni minden különösebb eredmény nélkül, fákat védeni általában, például őserdőért jajgatni - az igen, arra megvan a tehetségük. Csak két szerencsétlen budapesti fától nem sikerül távol tartani az erőszakos érdekérvényesítőket. Félreértés ne essék, nem szeretném bántani a Vígszínház te- Favágás kétséges társulatát. De azért felteszem a kérdést: a színészek, a súgók, a zenészek, a díszletmesterek is jónak tartják azt, hogy ki kell vagdalni miattuk a fákat? És a közönség, vajon azt mondja-e, hogy „ugyan már, mi az a két fa? Vágják ki, sátorba akarok menni!” Először csak szövegeltek, hogy huszonhat csemete, meg hogy emezek kidőlnek. És nem számított, amikor valaki úgy érvelt, hogy a csemeték soká nőnek nagyra. Meg hogy kevés az esélye ma egy kis fának a rossz levegőjű városban a túlélésre. Nem számított. Sátrat akartak, favágni akartak, ez számított. Megtették. Miért oda kell a sátor, kérdeztem, miért nem megy a Vígszínház máshová, másik színházba, cirkuszba, Népstadionba, Pataky István Művelődési Központba vagy valamelyik klubba, mit tudom én, egy hajóra a Dunán, vagy bárhová, vidékre, például tájolni arra az egy évre? Vagy miért nem találnak ki valami mást? Annyi hely van Pesten és Budán, mondtam, annyi megoldás létezik, miért éppen oda kell az a rendkívül esztétikus, iszonyúan kulturált, szemet gyönyörködtető sátor. Nem találtak más megoldást. Nem lehetett. Csak azt lehetett, hogy nyissz. Előtte keresni kellett olyan kapcsolatot, amely a favágáshoz vezetett. Az önkormányzattal szemben kellett ezt megtalálni. Önkormányzat egyenlő: a képviselőtestület és az összes VI. kerületi választópolgár. Vígszínház egyenlő, produkcióigazgató plusz Országos Műemlékvédelmi Hivatal. Ennyi az egész. A környezetvédők bírósághoz fordulnak - szegények. Röhejes lesz, ahogy majd arról szónokolnak, mennyire szeretik a fákat, és hogy milyen nagy a kár. A fa maga az élet. A fáért - ha kivágják - semmit sem tehet már a jogállami bíróság. Egy fa nem olyan, mint az, hogy ki mit mondott, ki mit hazudott. Egy fa az egy fa. Két fa meg két fa. Az erdő meg erdő. Akik ma sajátos érdekeikre hivatkozva, hatalmi manőverek közbeiktatásával kivágatnak két fát, azok szellemi örökösei hatvan év múlva - esetleg a Vígszínház újabb felújításakor - minden lelkiismeret-furdalás nélkül kivágatnak huszonhatot is. Tehetetlennek érzem magam. Félek. Ma a Nyugati előtt vágatnak, holnap a házam előtt, s majd sátrakat vernek fel a kertemben. Tehetetlen vagyok. Nem marad más számomra, mint a ráolvasás. Kísértsen a fák szelleme kétszer hatvan évig a Nyugati autóparkolójában, és legyen átkozott minden olyan hely, ahol az ember logikátlanul beavatkozva, saját eszményeit és lehetőségeit irtja! Álljon itt egy idézet a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című, a Vígszínháznak méltán nagy sikert hozó darabból: „A fák is siratják az elveszett lombokat. Mit tehetsz te most, ha neked ez maradt?” A bemutató előadásra jó húsz éve került sor. De akkor még voltak fák. Rab László NÉPSZABADSÁG JTI * PILLANATKÉP Reggel arra ébredt, hogy a gyerekek az ágya mellett éneklik a „Serkenj fel, kegyes nép”-et. A tízéves Adrienn egy csokor kardvirágot szorongatott, a hatéves Lacika kezében pedig harmatos rózsákat látott - pont olyanokat, mint a szomszéd kertjében előző este. Az ingóbingónál lopva lepillantott a pizsamás gyerekek lábára: sáros volt mind a négy. Jézusom gondolta, mikor tanulják meg végre, hogy papucsban mászkáljanak a ház körül. Megpuszilta a gyerekeket, vázába tette a virágokat, aztán kiment a konyhába. „Csókolom, anyuka” - köszönt az anyósának, aki pongyolában sürgölődött a tűzhely körül. A hajdan még nászajándékul kapott főzőből sistergve, bugyogva dőlt a kávé, aztán megérezte az odaégő kenyérszeletek füstjét. Nem mert a pirítóhoz ugrani. „Gondoltam, ma, a születésnapodon én csinálom a reggelit” - mondta az anyósa vidám hangon, és kitöltötte a gyerekek kakaóját. „Istenem, add, hogy estére ne süssön tortát negyven gyertyával” - imádkozott csöndesen. □ A buszon a hátsó ablaknál állt meg. A táskáját bepréselte az üveg és a kapaszkodó közé, rákönyökölt a maszatos csőre, és bámult kifelé. Ezt szerette a legjobban: felülről belenézni a buszt kerülgető kocsikba. Lesni a vezetés közben telefonálókat, integetni a gyerekeknek, megszemlélni a nők ruháját, fixírozni a jóképű pasasokat. Ahogy eloszlott az induló busz keltette benzinköd, egy piros sportkocsit vett észre. A benne ülő férfi egyenesen visszavigyorgott rá, s talán még intett is, mielőtt merészen megelőzte volna a kínosan lihegő buszt. „Legalább egy tízessel fiatalabb volt nálam” - gondolta születésnapi hangulatban, és hátat fordított az ablaknak. A kolléganők szerencsére nem tudták, ízlelgette, hogyan gratulálnának, s ő széles mosollyal felelhetné: „a legszebb férfikor”. Lenne nagy derültség. Az édesanyja persze telefonált, aztán felhívta a nővére is, „na, most öt évig megint nem utállak” - mondta. A legjobb barátnője - hajdani padtárs - nem jelentkezett. Az íróasztal fölötti ventilátort bámulva azon gondolkodott, feledékenység ez, vagy tapintat. □ Hazaérve a férje aktatáskáját látta meg először. „Azért ez tényleg kedves tőle” - sóhajtott, és végre kezdte jól érezni magát, hiszen mégiscsak születésnapja van. Bekukkantott a szobába. A férje feltett lábakkal ült a fotelban, körülötte az elutazása óta felgyűlt újságok halmai. Két nappal előbb befejezték a kísérleteket, minek maradt volna vidéken - magyarázta, miközben egy hatalmas szabászollóval kivágta a fontosnak minősített írásokat. „Elfelejtette” - gondolta vacsora közben. A tányérján ide-oda tologatta a csirkebőrt, sört töltött, megitta, fél füllel hallgatta, ahogy a férje a gyerekeknek mesél az állatkertről, ahol dolgozott. Aztán elmosogatott, szórakozottan lögybölte a zsíros vízben a porcelánt. „Te el szoktad olvasni a horoszkópokat?” - kérdezte később a férje mellé guggolva, és kivett egy lapot a kusza újsághalomból. A férfi csak a fejét ingatta. „Az enyémben az áll, hogy gyertyás vacsora vár rám a héten” - folytatta kuncogva, és jelentőségteljesen nézett. A férfi az orrára csúsztatott szemüveg fölött pillantott le rá, kezében megállt az olló, úgy kérdezte: „Te jó ég, csak nem lesz áramszünet?” N. Kósa Judit