Népszabadság - Budapest melléklet, 1994. április

1994-04-01

­ L : Mitől lesz hétmillió a hétmillió? Pellengéren a Katona József és a József Attila Színház A Városháza költségvetési és gazdasági, valamint pénzügyi ellen­őrző bizottsága szerdai ülésén számba vette az 1993-as keretüket túllépő fővárosi intézményeket. Mint megállapították, a tíz in­tézmény között két színház is szerepel. A Katona és a József At­tila Színház összesen hétmillióval költött többet, mint amennyit költhetett volna. A pénzügyi bizottság elnöke, Demeter Ervin biztosította az egybegyűlteket, hogy alaposan megvizsgálják, mitől hétmillió a hétmillió. Vécsey Pál, a város költségvetésének egyik felelőse ehhez hozzátette: ha lesz ilyen, valószínűleg támogatni fogják a két színház vezetése elleni fe­gyelmi vizsgálatot. Március 11-i mellékletünkben részletesen foglalkoztunk a fő­város színházainak helyzetével. A Katona gazdasági vezetője, Böszörményi Jenő akkor többek között a következőket nyilat­kozta: hiába a változatlanul ma­gas nézőszám, a színház sehogy sem tud kijönni a pénzéből. A Katona még a kamaraszínpad­dal (Kamra) együtt is a legkiseb­bek közé tartozik, a jegyárakat pedig nem emelhetik, hisz legna­gyobbrészt gyengén fizetett ér­telmiségiekből és a még náluk is szegényebb diákokból élnek. Az 1993-as esztendőt - hat-hét szá­zaléknyi bevételüket is számítva -180 millió forintból küszköd­ték végig, az ideit 150 millióból kell átvészelniük. - Jó lenne - mondta most a városházi hír kapcsán lapunknak Böszörmé­nyi -, ha valóban­ beküldenék hozzájuk a revizorokat, mert ak­kor végre kiderülne, hogy a Ka­tonában sem pezsgős vacsorákra szórja a pénzét társulat, hanem egyszerűen csak meg akar ma­radni, és bizony ez is pénzbe ke­rül. Valóban van egy összeg - 2 millió 404 ezer forint - amivel nem tudnak elszámolni, ám so­kat elárul, ha elmondja, miért nem. Csak pár szóban: a Katona 1991-ben húszmillió forintot, valamint további húszmilliókról szóló ígéretet kapott a tévétől a Kamra Színházban felvett dara­bok ingyenes sugárzásáért cse­rébe. A színház vezetése úgy gondolta, hogy a hirtelen ölükbe hullott pénztől felvidulva tehet­nek egy szép gesztust, s a többi­ek javára lemondhatnak a fővá­rosi támogatás egy részéről - egészen pontosan ötmillió fo­rintról. Le is mondtak róla, ám időközben különféle változások történtek a tévében, amelyek kö­vetkezményeként a Kamra-fel­vételeknek is vége szakadt. Ug­rott tehát a húszmillió, ugrott az ötmillió is, a Katona társulata beesett a két szék közé. Ha úgy gondolják, jöhet a fegyelmi vizs­gálat. A József Attila Színház gazda­sági igazgatója, Csányi Árpádné nem érzi, hogy el kellene merül­nie a részletekben. Amióta a színházak (szerény) támogatás­ból élnek, időnként óhatatlanul túllépik a keretüket. Ez történt velük is, méghozzá ugyancsak 1992 végén: ők is azóta cipelik a terhet. Nem szabálytalanság, nem csalás ez - csupán a szüksé­ges rossz. Csányiné nem érti, hogy miért kell most ezt a két színházat pellengérre állítani és egyébként azt sem, hogy jön ki a hétmillió, ha a Katona is, ők is nagyjából két és fél-két és fél millióval léptek túl a kereten. B. T. A Kamrából nem sugároz a tévé, így nem lesz látható Büchner darabja, a Danton halála sem. Teknős Miklós felvételén Zsámbéki Gábor instruálja az előadás szereplőit BUDA NÉPSZABADSÁG A BIE bízik az expóban Jóváhagyta az 1996. évi budapesti világkiállítás úgynevezett spe­ciális szabályzatát a BIE, a világkiállítások Párizsban székelő irodája. A terjedelmes dokumentum a külföldi részvétel feltétele­it tartalmazza, így a többi között részletesen kitér az építészeti, biztosítási, kereskedelmi, egészségügyi és vámelőírásokra. A vi­lágkiállítások történetében először fordult elő, hogy a szigorú pá­rizsi testület változtatás nélkül elfogadott egy szabályzatgyűjte­ményt. Az expo speciális szabályzatát az elfogadás után minden BIE-tagország megkapja, s a júniusi közgyűlés hagyja majd jóvá. Egyre kevesebben járnak a fővárosban középiskolába A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi felméréssorozata sze­rint a fővárosi általános iskolákban - csakúgy, mint az elmúlt tíz évben - tovább javultak az oktatás tárgyi feltételei. Ez egyéb­ként összefüggésben van azzal, hogy jóval kevesebb a diák Buda­pesten, mint akárcsak egy pár évvel korábban. MUNKATÁRSUNKTÓL 1993-ban a fővárosi általános iskolákban az oktatás tárgyi feltételei - az 1980-as évek ele­je óta tartó tendenciának meg­felelően - tovább javultak, s ebben közrejátszott az is, hogy jelentősen csökkent a tanulók létszáma - derül ki a KSH leg­utóbbi felméréssorozatából. Az 1993-1994-es tanév elején Budapesten 391 általános isko­lában 159,5 ezren, az egy évvel korábbinál 4,6 százalékkal ke­vesebben tanultak. Az előző tanév kezdete óta összességében nyolccal gyarapodott az általá­nos iskolák száma. Ez a növeke­dés azonban szinte teljes egé­szében az egyházi, illetve az alapítványi iskolák körének bő­vüléséből származik - számuk az előző tanév elejéhez képest héttel, 25-re növekedett. (11 is­kolának egyház, 14-nek pedig alapítvány a fenntartója.) Az általános iskolák osztály­­termi célra használt helyiségei­nek száma 37-tel, 7125-re nö­vekedett. Ezen belül azonban a váltakozva használt osztályter­mek és szükségtermek száma és aránya számottevően csökkent. Az egy osztályteremre jutó ta­nulók száma 24-ről 22-re mér­séklődött. A néhány évvel ez­előtt még jellemző zsúfoltság általában már teljesen meg­szűnt, ma már a kerületeket il­letően sincs említésre méltó kü­lönbség e tekintetben. (Folytatás a III. oldalon.) Személyi kérdések a városatyák előtt Új épületet kapna a Fővárosi Levéltár A főváros lakosságának egyelőre mégsem kell számolnia a szemét­­szállítási díjak bevezetésével. Schneller István főpolgármester-he­lyettes a Fővárosi Közgyűlés tegnapi ülésén visszavonta erre irá­nyuló előterjesztését. A városatyák tárgyaltak a tavalyi év költség­­vetési pénzmaradványáról, valamint azokról a tervezett beruházá­sokról, amelyekhez a központi költségvetésből igényelnének támo­gatást. Döntött a közgyűlés három vállalat vezetői posztjáról is. A Fővárosi Önkormányzat ta­valyi bevétele 72 milliárd forint, míg kiadása 74,5 milliárd forint volt. A közgyűlés mostani vitá­jában arról folyt az eszmecsere, hogyan lehetett 2,5 milliárd fo­rintos a hiány, amikor a tervek szerint a várható hiány finanszí­rozására 6,2 milliárd forint hi­telt vettek fel. Kisebb vitát váltott ki az 1995. évi, úgynevezett címzett támo­gatások megszerzésére irányuló előterjesztés. A tervek között a Fővárosi Levéltár új épülete, a Fővárosi Állat- és Növénykert egyes részeinek felújítása és a Fővárosi Operett Színház felújí­tása szerepel. A levéltári épület összköltsége 1 milliárd 624 mil­lió, az állatkerti felújítás 604 millió 500 ezer, a Fővárosi Ope­rett Színház felújítása 2 milliárd 275 millió forint lenne. A köz­gyűlés elképzelései szerint a fő­város 650 millió forinttal járulna hozzá a levéltári építkezéshez, míg a másik két beruházás telje­sen központi forrásokból történ­ne. Igazi vita arról alakult ki, hogy már az idei elképzelésekre sem biztos, hogy megkapják a kért összegeket. 1994-re a Ma­dách Színház felújítására igé­nyeltek 1 milliárd 544 millió fo­rintot (406 milliót a főváros ad­na), a Művész Színház felújítá­sára pedig 820 millió forintot (a saját hozzájárulás 305 millió fo­rint). Az előterjesztők úgy vélik, hogy amennyiben az idei évben nem kapják meg a kért pénz­­mennyiséget, jövőre ez a két be­ruházás kerüljön az élre. A vitán túl a szavazási eredmények is megmutatták, hogy az utóbbi kérdésekben erősen megoszlik a testület álláspontja. Olyannyira, hgoy a Művész Színház preferált helyét nem is szavazták meg, an­nak ellenére, hogy Marschall Miklós főpolgármester-helyettes bejelentette, értesülése szerint a parlament előzetesen már jóvá­hagyott 45 millió forintot erre a célra. Három önkormányzati válla­lat vezetői posztjára kiírt pályá­zatot is megtárgyalt a közgyűlés. A Vidám Park élére három je­lentkező közül Tari Juliannát, az eddigi igazgatót nevezték ki újból. Ugyancsak probléma­­mentesen zajlott le a Gázművek vezérigazgatói posztjának betöl­tése. A közgyűlés megköszönte az eddigi igazgatónak, Zongor Gábornak több évtizedes műkö­dését, sőt Pro urbe-díjra is java­solták. Az új vezérigazgató Va­­sanits Dezső lett. Furcsa helyzet alakult ki a Csatornázási Művek vezetői posztja kapcsán. A pá­lyázatra tízen adták be a jelent­kezésüket, a Tulajdonosi Bizott­ság azonban azt javasolta, hogy tekintsék a pályázatot érvényte­lennek. A testület ezt elfogadta, s megbízta Demszky Gábor fő­polgármestert, hogy szeptember 30-ig terjesszen elő új javaslatot. A vezérigazgatói feladatokat ad­dig is Vörös Ferenc látja el. K. Gy. Változások a Művész Színházban Színházi berkekben úgy tudják, hamarosan változás áll be a Művész Színház vezetésében. Törőcsik Mari igazgató a követke­ző premier, A nagybácsi álma című Dosztojevszkij-adaptáció bemutatója után kívánja bejelenteni, hogy a direkció triumvirá­tusa megbomlik. A jelenleg művészeti igazgató Schwajda Györ­gyöt azontúl csupán egy írásbeli szerződés kötné a társulathoz. A művészeti vezető Taub Jánost viszont megerősíti tisztében. A hírek szerint a vezetés Iglódi Istvánnal egészülne ki. Tanácsadói minőségben felbukkant Maár Gyula neve is. T. A. Még gyalogoskedd is lehet A Budapesti Közlekedési Szö­vetség a főváros közlekedési fejlesztéseit segítő tanácsadó szervezet. Az alábbiakban egy, a szövetség tagjai által felvetett problémáról idézzük Fleischer Tamás véleményét. A város központjában nap mint nap kialakuló torlódások, a járművek bezsúfolódása a ha­gyományos-­­közlekedéstervezői szemlélet csődjét bizonyítják. A helyzet odáig jutott, hogy az ut­cákban több forgalmi sáv már nem fér el, ugyanakkor egyes, nagy forgalmú utakon - például a Rákóczi út és a Kossuth Lajos utca járdáin már a gyalogosok is alig férnek el. A korábban mesterségesen keskenyített jár­dák szűknek bizonyulnak, a szélükön elhelyezett palánk pe­dig tulajdonképpen a járdáról lesodródó gyalogosoktól védi a járműforgalmat. A kétszer két forgalmi sávval újjáépített, majd a villamos levétele után kétszer háromsávossá bővített Erzsébet híd „kényszerfejlesz­tési helyzetbe hozta” a BAH- csomóponttól a Keleti pályaud­varig az egész útvonalat. A hat­vanas-hetvenes években ezek a fejlesztések lebonyolódtak, aluljárók, felüljárók, támfalak és hídfők épültek, aminek kö­szönhetően a limitet húsz-har­­mincszorosan túllépő ólom­szennyezést „kedvező” körül­mények között a Belvárosba le­het juttatni. Nem vitás, hogy a forgalmi körülmények további javítása sehová nem vezet. A tanulságo­kat azonban mégis tudatosítani kell, mert hasonló, nagyvonalú elképzelések léteznek például a Bartók Béla út fejlesztésére. Eddig jobbára az úttesten közlekedők minél színvonala­sabb kiszolgálása motiválta a közlekedési mérnököket, ugyanakkor ma már a gyalogo­sok igényeit sem lehet figyel­men kívül hagyni. Többek kö­zött épp a Rákóczi úton és a Kossuth Lajos utcában érdemes elgondolkodni a járda kapaci­tásának növelésén, ami nyil­vánvalóan a járda szélességé­nek megnövelését jelentené. A járda ugyanis már régtől nem­csak a gyalogosoké: velük együtt „versenyeznek” a he­lyért a parkoló és rakodó autók, az alkalmi árusok és a minden­féle bódék. A közlekedés tervezői között régóta ismert egy javaslat, amely a Belvárosban a hét egy napján kitiltaná a teljes gépko­csiforgalmat (pl. „gyalogos­kedd”). A tilalom természetesen nem vonatkozna a mentőkre, tűzoltókra és a rendőrökre, ám a taxikon már érdemes gondol­kodni. Elképzelhető, hogy a til­tott zónában azok is csak húsz kilométeres sebességgel halad­hatnának. A „gyalogoskedd” nyilvánvaló környezetkímélő hatása mellett lehetővé tenné például a Belváros heti nagyta­karítását is. ­ Ha a lakásra igény van, el kell adni A Belváros lélekszámát tekintve Budapest második legkisebb kerü­lete, ötvenezer lakosa van. De itt van a főváros életét meghatározó központ, területén vezetnek keresztül a legfontosabb utak. Ez az idegenforgalom egyik fő célpontja, a világörökség része. Naponta legalább negyedmillió ember fordul meg itt. Mindnyájukat kellene hogy szolgálja a kerület meglehetősen elhasználódott infrastruktú­rája. Az V. kerületi önkormányzat működésének tapasztalatairól beszélgetett munkatársunkkal Mihályi Gábor polgármester. - Az 1990-es választások után felemás helyzetben kezd­ték meg munkájukat az önkor­mányzatok - kezdte a polgár­­mester. - A tanácsi rendszert örököltük meg, nem volt még fővárosi törvény, senkinek sem volt tapasztalata arról, hogyan dolgozzék a szabadon válasz­tott, többpárti képviselő-testü­let. Nem volt világos, milyen ha­táskörökkel rendelkezik a pol­gármester és a jegyző. Ma is so­kan nagy úrnak tartják a pol­gármestert, pedig szinte minden fontosabb döntést a képviselők ülésén hoznak. Ráadásul megle­hetősen rossz kondícióban vet­tük át a kerületet. - Milyen értelemben? - Az önkormányzat gazdál­kodását és a történelmi Belváros fizikai-infrastrukturális állapo­tát tekintve egyaránt. 1991-ben voltunk a mélyponton. Mostan­ra viszont sikerült stabilizálni a helyzetet. Kialakítottuk a mű­ködéshez szükséges belső egyensúlyt, az önkormányzat­nak nincsenek likviditási gond­jai. Megfelelően karbantartjuk, felújítjuk és fejleszteni tudjuk az intézményrendszerünket. Ta­valy szeptember óta százszáza­lékosan eleget teszünk a közal­kalmazotti törvényben előírtak­nak, nincs egyetlen perünk sem a tanárokkal, akik esetleg nem kapták volna meg a megfelelő besorolásukat. (Ha a lakásra... folytatás a TV. oldalon)

Next