Népszabadság - Budapest melléklet, 1994. június

1994-06-03

Évről évre növekszik a helyi adókból származó bevétel Nem jelent újdonságot, hogy a budapesti önkormányzatok - így a fővárosi is - nem igazán dúskálnak a pénzben. A megoldást legin­kább a helyi adókból befolyó összegek jelenthetik, ez azonban függ az adóalanyok hozzáállásától - tudtuk meg Deli Lajostól, a Fővárosi Önkormányzat adóügyosztályának vezetőjétől. Az adóbevételek mértéke fo­lyamatosan növekszik, ám még ez sem jelenti azt, hogy a kerü­letek a rájuk eső részből azt fi­nanszírozhatnak amire éppen kedvük támad. Deli Lajos ügyosztályvezető a helyi ipar­űzési adókról beszélve elmond­ta, nincsenek konkrét adataik a kerületekhez befolyt pénz meg­oszlásáról. Az ügyosztályvezető keserűen jegyezte meg, hogy azért nem állnak rendelkezé­sükre ezek az adatok, mert egy­szerűen nincs közvetlen kap­csolat a kerületek és a főváros között. Talán ez lehet az oka a jelenlegi áldatlan állapotoknak is - tette hozzá Deli. Az általános értékekről azért annyit tudni lehet, hogy az 1991-ben bevezetett adónem, csak az idén április végéig közel négymilliárd forintos bevételt jelentett a fővárosnak, s ez az összeg az év végéig nyilvánva­lóan jóval magasabb lesz. Az iparűzési adóból befolyt bevé­telek mennyisége mindenesetre - párhuzamosan a vállalkozók számával - évről évre növek­szik. Míg 1991-ben a teljes be­vétel alig haladta meg az egy­­milliárd forintot, csak ez az adónem 1992-ben már mintegy hétmillárd, a tavalyi évben pe­dig 13 milliárd forintot hozott az főváros konyhájára. Deli sze­rint az összeg jóval magasabb lehetne, mert bár az adómorál az utóbbi időben növekedni lát­szik, még mindig nem elfogad­ható. Deli csak tájékoztatásul tette hozzá, hogy az iparűzési adó alapja a mindenkori nettó árbevétel, amelyet az alvállal­kozói díj és az árubeszerzés költségének mértéke korrigál. Az adóügyosztály folyamatosan ellenőrzi a nagyobb összegeket visszaigénylő vállalkozásokat, s az idén eddig elvégzett 138 vizs­gálat során közel 150 millió fo­rintnyi összeget tartottak vissza, mivel egyes cégeknél könyvelési hibákat találtak. A pénz sorsáról szólva Deli elmondta, hogy az adóbevételek szétosztásra kerülnek a kerüle­tek és a főváros között. A kerü­leti önkormányzatok 44 száza­­­­lékot kapnak, míg a főváros a maradék 56 százalékkal lesz gazdagabb. Tavaly például összesen hárommilliárd forint­tal kaptak többet a kerületek, mint 1992-ben. A bevételek nö­vekedése mindazonáltal nagy­ban függ a piaci hatásoktól és a vállalkozók számától. - emelte ki Deli Lajos ügyosztályvezető. Az önkormányzatok ezen kí­vül július elsejétől újabb adófaj­ta bevezetésével biztosítják a költségvetés megfelelő fedezetét. Ez pedig az idegenforgalmi adó, amely ettől az időponttól a fővá­ros hatáskörébe kerül. Ennek bevételeit is szétosztják, ám még az iparűzési adónál is nagyobb hányad jut a fővárosnak, amely 60 százalékot jelent. Ebből a 60 százalékból, egy idén ősszel lét­rehozandó idegenforgalmi ala­pot kívánnak finanszírozni. Hámori L. László Barsiné felkészül a távozásra Újabb három nemzet zászlaját vonták fel a lágymányosi világ­­kiállítási területen lévő Zászlók Terén. Ezzel immár 24-re növe­kedett az 1996-os rendezvényen már biztosan részt vevő orszá­gok száma. A három új jelent­kező: Kazahsztán, a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság és Litvánia. Barsiné Pataky Etelka, a vi­lágkiállítás főbiztosa köszöntő­beszédében elmondta: az expo olyan alkalom, amely tovább tudja erősíteni az országok kö­zötti kapcsolatokat. A közös megjelenéssel a részt vevő or­szágok hatékonyabban tudnak bemutatkozni a világnak. A fő­biztos kedvező jelnek véli, hogy 710 nappal a ’96-os expo kapui­nak megnyitása előtt már 24 zászló loboghat a Zászlók Te­rén. Barsiné Pataky Etelka számít arra, hogy a hamarosan felálló új kormány más vezetőt nevez ki a Világkiállítási Programiro­da élére - mondta el az MTI ér­deklődésére. Az expoiroda ve­zetője azonban hangsúlyozta: a két éve megkezdett folyamat­nak a jelenlegi mederben kell tovább haladnia. A jelenlegi projekt menedzselhető, kivite­lezhető és finanszírozható. Két évvel az expo megnyitása előtt már nem szabad komolyabb korrekciókon gondolkodni. A világkiállítások megrendezésé­nek kialakult „speciális techno­lógiája” van, s az a száz-egyné­­hány ember, aki ma a megvaló­sítással foglalkozik, ezt jól is­meri, s alkalmas az ebből adódó feladatok végrehajtására. Arra a kérdésre, hogy elmúlt-e a ve­szélye annak, hogy a világkiál­lítást esetleg mégsem rendeznék meg, a főbiztos kifejtette: a vá­lasz nem az ő kompetenciája, ám mindenképpen jónak tarta­ná, ha az új kormány mihama­rabb nyilatkozna erről. Hiányos pénzgazdálkodás A fővárosi közgyűlés jogi és közigazgatási bizottsága leg­utóbbi ülésén tárgyalta a főpol­gármesteri hivatal pénzgazdál­kodásával, illetve az egyes ügyosztályok kötelezettségvál­lalásaival kapcsolatos előter­jesztést. A közigazgatási albi­zottság jelentésében számos hiá­nyosságra mutatott rá, melynek nyomán a jogi bizottság javasol­ta a polgárjogi szerződések megkötésének, a kötelezettség­vállalásoknak, az utalványozás­nak az újraszabályozását. Az albizottság megállapítá­sait Borbély Gyula aljegyző vi­tatta. A jelentés szerint ugyanis a szóban forgó tevékenységeket nem, vagy nem kielégítően sza­bályozták. Az aljegyző viszont utalt arra, hogy a szabályozás­ról egy főpolgármesteri intézke­dés gondoskodik, az ellenőrzés pedig az illetékes főpolgármes­ter-helyettes dolga. Borbély elismerte viszont, hogy a gya­korlatban számos esetben hiá­nyosságok tapasztalhatóak, s a főjegyző ezért fel is hívta az ügyosztályvezetők figyelmét arra, hogy tartsák be az előírá­sokat. Somogyi János, a közigazga­tási albizottság vezetője felhív­ta a figyelmet: a szerződések ál­talában nem találhatók meg a főkönyvelőségen, jóllehet ott történik a kötelezettségvállalá­sok nyomán a kifizetés. Az egyes ügyosztályokon viszont a szerződéseket őrzik, ám itt a teljesítésről nincsenek doku­mentumok. Láng László, a kabinetiroda munkatársa szintén azt kérte: készítsenek iránymutatást a szerződések megkötéséről, hogy a szabályoknak a jövőben ele­get tudjanak tenni. Paragrafusok között bujkáló építészek Kivételesen külföldiek is tervezhetnek Az elmúlt napokban vált köztu­domásúvá, hogy Hundertwasser, a világhírű osztrák festő-építész részt vesz a Fővárosi Levéltár új épületének megtervezésében. A művész a levéltár külső kialakí­tásához, az arculattervhez ad öt­leteket. A Buváti Rt. munkatár­sai egyébként már megrajzolták az épületet. A Városháza vezeté­se pedig úgy gondolta, hogy egy viszonylag félreeső helyen, az Árpád híd pesti hídfője közelé­ben, a Vizafogó-lakótelepen te­ret adnak az eddigiektől eltérő, a tömbházak egyhangúságát oldó kifejezésmódnak is. Budapest egyre több pontján találkozhat a járókelő európai építészek műveivel. A finn nagy­­követséget a Gellérthegyen és a Hotel Heliát a Népfürdő utcában egyaránt az északi országból ér­kezett alkotók álmodták meg. Sokkal feltűnőbb helyen látható viszont az Institut Francais. A tervező Georges Maurios 1984- ben nyerte meg a pályázatot, ám a budai rakparton álló Francia Intézet felépítéséig két lakóháza készült el Párizsban. A Blaha Lujza téri - sokat vitatott - iro­daház viszont Xavier Gonzalez és Kruppa István közös munká­ja. A befektetőknek itt nyilván fontos szempontja volt, hogy az általuk ismert francia tervezőt is bevonják a munkába. (Paragra­fusok... folytatás az V. oldalon) A nagy vitákat kavaró Blaha Lujza téri épület is egy magyar és egy francia tervező közös műve SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE Nyereséges a Fővárosi Gázművek Nyereséggel zárta az elmúlt évet a Fővárosi Gázművek Rt. - álla­pítható meg a társaság mérlegé­ből. A gázművek, amely 1992- bem nullszaldós volt, 1993-ban 28,5 millió forint adózás előtti nyereséget ért el - adta hírül az MTI. A Főváros Gázművek Rt. net­tó árbevétele 1993-ban megha­ladta a 3,4 milliárd forintot. Forgóeszközei az előző évi 5,6 milliárd forintról 6,4 milliárd forintra nőttek. A társaság alap­tőkéje 30,7 milliárd forint, ez nem változott. Tőketartaléka 1,1 milliárd forintot tett ki. A gázművek 1993-ban 1,03 milliárd forintot költött beruhá­zásra, ez kevesebb, mint a meg­előző évben, amikor 1,3 milliár­­dot fordítottak ugyanilyen célra. A társaságnak 501 millió forint értékű, beruházásra és fejlesz­tésre felvett, hosszú lejáratú hi­telkötelezettsége van, ugyanak­kor vevői 4,3 milliárd forinttal tartoznak a gázműveknek. Elköltözik az Állami Nyomda MUNKATÁRSUNKTÓL Az Állami Nyomda hamarosan otthagyja várbéli székhelyét, és (az onnan nézve a távoli) Kőbá­nyára költözik. Éppenséggel fordítva hinnénk, de a vállalat igazgatója örül a döntésnek: el­lentétben a Kapisztrán utcával, a Halom utcában minden a ke­zük ügyébe esik majd, módjuk lesz a technológiai fejlesztésre, röviden, valószínűleg sokkal jobban fogják érezni magukat. Bizony nem túl kényelmes a Kapisztrán utcában dolgozni - mondja az Állami Nyomda igazgatója, Gyergyák György. Már a hely adottságai miatt sem: rajtuk kívül, közel s távol nincs más, ipari tevékenységgel foglalkozó intézmény, a kör­nyék cégei egészen másra ren­dezkedtek be. Másodszor, iga­zából maga az épületcsoport sem felel meg az igényeiknek. Ezekben a házakban egykor laktak, rengeteg a holttér, falak állnak, ahol nem kéne, s nem állnak, ahol kéne. Nem férnek el, ingóságaik egy részét egé­szen másutt kénytelenek tárol­ni (Törökbálinton), ráadásul sokuknak munka közben na­ponta többször is át kell vág­niuk az úttesten - minthogy a nyomda másik fele a túloldalra szorult. Lehet, hogy a Halom utca 5. számú épület belül nem tízezer, csupán hatezer négy­zetméter, de mert eredetileg is üzemnek tervezték (a Szer­számgépipari Műveké volt) összehasonlíthatatlanul jobban elférnek majd. Száz szónak is egy a vége, júliusban elkezde­nek hurcolkodni, s reményeik szerint az ősszel már ott foly­tatják a munkát. Gyergyák el­árulta: a vállalat tulajdonában levő épületeket dobra verik, a költözködéshez és a berendez­kedéshez szükséges összeget - mintegy 150 millió forintot - ebből a pénzből fizetik majd. Az áttelepülés egyben techno­lógiai fejlesztést is jelent, né­hány korszerűbb gépet, az ok­mányvédelemhez szükséges technikát stb. Marad azonban a kérdés: mi lesz a Kapisztrán utcai épület­­csoport sorsa, ki veszi meg, ki hasznosítja ezután? A várbéli utcákon ezzel kapcsolatban számtalan változat elhangzott már. A mi információnk szerint - amelyre Gyergyák is rábólin­tott - a háza(ka)t a kerületi ön­­kormányzat veszi át, többek között azért, mert a Krisztina körúti épületet hamarosan vissza kell adnia eredeti tulaj­donosának - egy apácarendnek. Sajnos az önkormányzattól sem megerősítést sem cáfolatot nem kaptunk a hírre. Vígh Béla pol­gármestertől egyelőre csak annyit sikerült megtudnunk, hogy már javában tárgyalnak a ki, mikor, hová megy? - kér­désről, ám további részletekkel csak két hét múlva szolgálhat­nak. Túllépte-e hatáskörét a polgármester? Vita a Királyhágó téri ingatlanról Kitört ablakok, repedező hom­lokzat, aládúcolt falak. A Ki­rályhágó (korábban Joliot-Cu­­rie) tér 6-7. számú házból már régebben - 90 millió forintért - kiköltöztették a lakókat. A je­lenleg üresen álló, életveszélyes­sé nyilvánított épület bontásra vár. Úgy tűnik, a hónapok óta megfeneklett tárgyalások most mégis eredményre vezetnek. Ér­tesüléseink szerint a Pannónia Befektetési Alapkezelő Rt. a ko­rábban megnyert pályázatot kö­vetően kötött szerződés alapján - a romos épület lebontása után - nemcsak a szóban forgó ingat­lant, hanem egyidejűleg a Hu­nor Holdingtól megszerzendő Németvölgyi út 26. szám alatti telket is beépítené. A szóban forgó lakóház egyébként a századforduló után épült. Gyengén végezték az ala­pozást, a második világháború­ban bombatalálatot kapott, ám a kegyelemdöfést a szomszédos ingatlanon, a Királyhágó tér 8-9. alatt felépült irodaház adta meg: a szakértők egy része a talajvízszint jelentős ingadozá­sa, a közlekedés okozta rezgések s nem utolsósorban a szomszé­dos építkezés miatt azonnali bontást javasolt - ismerteti az előzményeket Kalmár Károly, a XII. kerületi önkormányzat va­gyongazdálkodási és vagyon­hasznosítási bizottságának el­nöke. Más vélemények szerint a szak­értők megállapításai nem tá­masztják alá egyértelműen azt a tényt, hogy az önkormányzati épület életveszélyessé válásában a szomszédos építkezés szerepet játszott volna. Az önkormányzat pályázatot írt ki az ingatlan értékesítésére, 1991-ben pedig részletes rende­zési tervet (RRT) fogadott el. E szerint a Királyhágó tér 6-7. számú lakóházat, a szomszédos irodaházat és a Németvölgyi út 26. szám alatti területet egy in­gatlanná egyesítenék, amelyen újabb irodaház, esetleg szálloda épülhet. Lakossági nyomásra azonban­­ két, egymással szemben álló egyesület is alakult a környéken - változtattak az eredeti elkép­zelésen. A helybeliek megnyug­tatására az RRT-ben előírták, hogy parkosítani kell a közelben lévő közterületeket, gépkocsijai­kat pedig mélygarázsban köte­lesek a beruházók elhelyezni. Az önkormányzat ezután a legjobbnak mutatkozó ajánlat­tevővel kötött szerződést, a Hu­nor Holdinggal. Ez azt jelentet­te, hogy 160 millió forintot kap a kerület, a vállalkozó pedig le­bontja a Királyhágó téri lakóhá­zat. A Hunor azonban nem fize­tett időben. Ezután a polgármester egy másik vállalkozóval, a Pannó­nia Befektetési Alapkezelő Részvénytársasággal kötött szerződést tavaly decemberben. (Túllépte-e... folytatás a IV. ol­dalon) Lehet, hogy menniük kell az oktatóknak Alig csillapodtak az indulatok a fővárosi önkormányzat három pedagógusszállóján, s már más­fél hónap után, a Gyáli úti szál­lón a hangulat ismét igen fe­szült. A napokban kézhez ka­pott hivatalos tájékoztatás sze­rint a tanév végeztével a lakók mintegy felének, több mint száz pedagógusnak, végleg vagy bi­zonytalan időre el kellene hagy­nia lakhelyét. Mivel vidékről feljött tanárokról van szó, min­dez egyúttal munkahelyük el­vesztését is jelentheti. Az előz­mények: január elsejétől min­den előzetes tájékoztatás nélkül a pedagógusszállókon élő majd félezer ember térítési díját a há­romszorosára emelték. Ötezer forintot kellett fizetni egy ágy­bérletért. A példátlan és minden indok­lás nélküli intézkedés sokkha­tást gyakorolt. Néhány tucat­nyian pánikszerűen kiköltöztek, ám a többség megmakacsolta magát. Nagy részük megtagadta a felemelt térítési díj befizetését. (Lehet... folytatás a IV. oldalon)

Next