Népszabadság - Budapest melléklet, 1994. szeptember

1994-09-02

BUDA­PEST NÉPSZABADSÁG Parkolópályán a tolókocsisok A járdalehajtók ügye elkallódott a hivatal útvesztőiben Százötvenezer mozgáskorlátozott ember él Budapesten. Tíz-tize­nöt százalékuk ki sem tud mozdulni otthonról, mivel a magas jár­daszegélyek járhatatlanná teszik számukra a főváros útjait. Le­hajtók építésével „kiszabadíthatnák” őket fogságukból, ez azon­ban költséges beruházás lenne. Egy kft. mégis felajánlotta, hogy megépíti a lehajtókat, ráadásul pénzt sem kér érte. Az önkor­mányzat vezetői ugyanakkor nincsenek meggyőződve arról, hogy az ingyenes rámpaépítéssel valóban jól járna a város. A történet 1991-ben kezdő­dött. Németh Sándor cégtulaj­donos rokkantkocsik forgalma­zását tervezte Magyarországon. Német partnere fogékonynak mutatkozott erre, hiszen a volt szocialista országok új piacot je­lentenének számára. A felisme­rés azonban kiábrándító volt: a magas járdaszegélyek szinte le­hetetlenné teszik a mozgáskor­látozottak önálló közlekedését. Egy rokkantkocsi súlya beteggel együtt két mázsa. Ezt lehetetlen­ség felugratni a 15-20 centimé­teres padkákra. Németh Sándor az önkormányzatoknál érdeklő­dött,­ épülnek-e a közeljövőben lehajtók. A főváros nemleges vá­lasza (erre nincs pénz), nem érte meglepetésként. A lehajtók épí­tése milliárdos beruházás lenne. Egy ilyen beruházás azonban a mozgáskorlátozottakon kívül a kismamákon, a gyerekkocsival közlekedőkön, illetve botra tá­maszkodókon is segítene - talán érdemes lenne mégis valamilyen költségkímélő megoldást keresni - vélte akkor Németh Sándor. S mi más lehetne az új forrás, ha nem a reklám? Első lépésként Demszky Gá­bor főpolgármester véleményét kérték, aki 1991. márciusi kelte­zésű válaszlevelében arról írt, támogatja kezdeményezésüket. Somogyi Tibor közgazdász és Szatura István gépészmérnök bevonásával megkezdődött a munka. Első feladatuk a rámpák megtervezése volt. Hamarosan kiderült, hogy erre nincsenek még hazai előírások, így a nem­zetközi szabványt kellett ma­gyar viszonyokra „átírni”. Az engedélyek beszerzése azonban már nem bizonyult egyszerű fe­ladatnak. Összesen 24 szakható­ság jóváhagyására volt szüksé­gük. A kétségek forrása az a har­minc centiméteres doboz volt, amelyet a lehajtóba süllyeszte­nének. Az Irampanel Kft. tervei szerint a kettős üveglap közé he­lyezett reklámhordozókat alul­ról megvilágítanák. Az összes engedéllyel felvér­tezve koncessziós ajánlatot tet­tek. Vállalták a rámpák megépí­tését, üzemeltetését, a reklám­­hordozók tisztítását, karbantar­tását. Pénzt nem kértek. Ugyan­akkor kizárólagos jogot szeret­nének a Nagy- és Kiskörút, az Andrássy út kereszteződéseinek kiépítésére, s a reklámhelyek ér­tékesítésére. Az illetékesek egy „referen­­­ciahely” építését kérték. A kft. tíz lehajtót készített a vígszínhá­zi csomópontban. A munkálato­kat tavaly novemberben fejezték be, a reklámdobozokat azonban nem helyezték üzembe. Időköz­ben ugyanis megtudták, hogy koncessziós szerződést csak pá­lyázat útján köthet a Fővárosi Önkormányzat. Az ötlet ellopá­sától tartva az Irampanel vakfe­déllel lezárta a dobozokat. Azóta a pályázati kiírásra várnak, ah­hoz viszont közgyűlési határo­zatra lenne szükség. Arról pedig semmi hír, hogy ilyen előterjesz­tés az önkormányzati fórum elé jutott volna. A kft. vezetői közel három év után kezdtek türelmetlenné vál­ni: megtérül-e valaha négymil­liós befektetésük. Maguk a mozgáskorlátozottak úgy vélik, a fővárosnak köteles­sége lenne a lehajtókat megépí­teni, így gondolja Rádai Sándor, a Mozgáskorlátozottak Egyesü­leteinek Országos Szövetsége közlekedési szaktitkára, aki ma­ga is tolókocsival közlekedik. Érthetetlennek találja azt a módszert, ahogyan a koncessziós ajánlattal „labdázik” a hivatal. Példaként említette azt a kifo­gást, miszerint a ferde lehajtó­kon lecsúsznának (!) a tolókocsi­val közlekedők. „Ez egyszerűen nevetséges, mi mozgássérültek vagyunk, nem szellemileg visszamaradottak” - mondja sértődötten. (Parkolópályán... folytatás az V. oldalon) Kísérő nélkül nem megy boros­jenő felvétele A renitens polgármesterjelölt Sebes Gábor XII. kerületi polgármester kijelentései nagy vihart kavartak a szabaddemokraták köreiben, amikor a fővárosi tör­vény módosításáról szóló tervezetet bírálta. A javaslatot azonban nem csupán ő kritizálta, hanem tizennyolc másik budapesti pol­gármester is. A vita meghatározta a kerületi SZDSZ-es polgár­­mesterek, Demszky Gábor főpolgármester és Pető Iván pártelnök tanácskozását ugyanúgy, mint a kerületi SZDSZ tagságának összejövetelét. Utóbbin a párt illusztris kerületi tagjai, mint pél­dául Halda Aliz és Bauer Tamás is javasolták, ne Sebes legyen a polgármesterjelölt. Most először új név is felvetődött: Vécsey Pál fővárosi képviselőé. A Hegyvidék jelenlegi első emberét a két ta­nácskozás között kérdeztük a polémiáról. - Személyemmel kapcsolat­ban nem tudok újabb fejlemé­nyekről beszámolni, azonban Pető Iván vállalta, hogy a tör­vénymódosításhoz fűzött kerü­leti javaslatokat „továbbviszi” a hét végi frakcióülésre, illetve ezután a koalíciós egyeztetésre. Van esély tehát arra, hogy a polgármesterek, mindeddig ke­vésbé fontosnak tekintett indít­ványai közül többet vesznek majd figyelembe. - A törvénytervezet legutóbbi változata szerint például már pol­gármesterek is tagjai lehetnének a Fővárosi Közgyűlésnek... - Ez nagyon szép, s értékeljük is az elmozdulást, de nem ez volt a kérésünk. Mindeddig a törvény kizárta azt, hogy polgármester a közgyűlés tagja lehessen. Most elhárult az elvi akadálya ennek. Mi azonban garanciát akartunk kapni a fővárosi jogok kiterjesz­tésével szemben. Nagyon sok olyan kérdésben ugyanis, amely­ben eddig a kerületi önkormány­zatok döntöttek, ezentúl a fővá­ros határoz majd. Ezért kértük azt az ellensúlyozási lehetőséget, hogy a polgármesterek is a köz­gyűlés tagjaivá válhassanak. Le­het, hogy végül technikailag más megoldás születik majd, Pető Iván azonban ígéretet tett a kér­dés rendezésére. Az éves költ­ségvetés meghatározásában en­nek nagy szerepe van, hiszen a törvénytervezet jelenlegi válto­zata szerint a főváros önhatal­múlag dönthetne a kerületek fi­nanszírozásáról. Ezt kifogásol­tuk, ennél több beleszólást sze­retnénk, mint ahogyan más ren­deletek esetében is számon kér­jük a helyi érdekek érvényesíté­sét. (Politikai... folytatás a III. oldalon) Befagyasztották a Művész Színház számláját A Fővárosi Közgyűlés pénzügyi ellenőrző bizottsága (PEB) teg­napi ülésén felkérte a főjegyzőt, vizsgálja meg jogi szakértők be­vonásával, szükséges-e bünte­tőjogi eljárás indítása a Művész Színházban tapasztaltak nyo­mán. A határozat elfogadása­kor arra a revizori jelentésre tá­maszkodott a bizottság, amely­nek megállapítása szerint „az operatív pénzgazdálkodás so­rán erőteljesen kifogásolható a fenntartó szerv megtévesztése, az önkormányzat számlájáról való jogtalan - dologi ki­adásokat szolgáló - pénzlehí­vás”. Az ülésen a revizori ügyosz­tály munkatársa elmondta: A Művész Színház által lehívott összegek sorsa követhető volt, s a főváros - miután észlelte a rendellenességeket - megszün­tette az intézménynek azt a le­hetőségét, hogy az önkormány­zat számlájáról hívhasson le pénzeket. A PEB elnöke, Demeter Ervin a bizottsági ülés szünetében megtartott, rögtönzött sajtótá­jékoztatón mindezt azzal egé­szítette ki, hogy azért fordultak a főjegyzőhöz, mivel az adott területtel foglalkozó fővárosi közgyűlési szerv, a kulturális bizottság korábban nem lépett fel a többi intézményben is ta­pasztalt különböző hiányossá­gok ellen. Sz. I. M. Életveszély a tb-székházban MTI-JELENTÉS Az Építésügyi Minőségellenőr­ző Intézet életveszélyesnek nyilvánította, s ezért lezáratta a társadalombiztosítás Fiumei úti épületének auláját - tájé­koztatott Molnár László, a Fő­városi és Pest Megyei Egész­ségbiztosítási Pénztár, és Asz­talos Gézáné, a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatója. A kényszerű intézkedésre azután került sor, hogy a székház köz­ponti aulájának üvegbeton fö­démszerkezetéről kisebb be­tondarabok váltak le. Tanévkezdés iskolaavatóval A napokban a főváros minden iskolájában megkezdődik a tan­év. Az V., a XI. és a XVIII. kerü­letben ezt olyan események tet­ték emlékezetessé, amelyek minden bizonnyal részévé vál­nak a kerületi iskolák történel­mének is. Demszky Gábor fő­polgármester a XVIII. kerületi Karinthy Frigyes kéttannyelvű gimnáziumban nyitotta meg a fővárosi tanévet. (Részletek ün­nepi beszédéből a III. oldalon.) A belvárosi, Szent István téri általános iskola tanulói immár új épületben kezdhetik az 1994/95-ös tanévet. Mihályi Gábor, V. kerületi polgármester szeptember 5-én adja át a telje­sen felújított épületet. A beru­házás 180 millió forintba ke­rült. Az iskolát több mint száz­húsz évvel ezelőtt Hild József tervezte. A Szent István téri iskola nem az egyetlen felújított, vagy átalakított intézmény a kerü­letben. Az V. kerületben ma már minden oktatási intéz­mény a legmodernebb fűtési berendezéssel van felszerelve. Épp ilyen fontos eredménynek mondható a Szemere utcai is­kolák homlokzati felújítása, az Eötvös József Gimnázium tel­jesen villamoshálózata felújí­tása, s végül a Szent István téri általános iskola teljes rekonst­rukciója. A kerület illetékesei szerint régi gondjuk oldódott meg, hiszen a felújított épület­ben immáron tornaterem is várja a diákokat. Az iskola felújításánál gondo­san ügyeltek arra, hogy ne boly­gassák meg az épület eredeti formáját, így is sikerült olyan megoldásokat találni, amelyek modernebbé, kényelmesebbé te­szik a műemlék épületet. Ilyen például az a nyitható-zárható tetőrendszer, amellyel az iskola belső udvarát fedték, ily módon csaknem négyszeresére növelve az épület aulájának területét. A modern kor elvárásainak felel meg a rádió-, és videohálózat bekötése is. Úgy tűnik, az iskolák sorsát a XI. kerületi önkormányzat is szívén viseli. Demszky Gábor, főpolgármester, Sáska Géza, a Fővárosi Önkormányzat okta­tási bizottságának elnöke és Lakos Imre, XI. kerületi alpol­gármester szerdán adta át a fel­újított Fogócska utcai általános iskolát a diákoknak és a neve­lőknek. A Winkler Márta vezetése alatt működő kísérleti iskola speciális oktatási módszerei miatt rövid idő alatt ismertté vált, s talán ez lehet az oka a fe­lújítás meglepő finanszírozási konstrukciójának - tudtuk meg Lakos Imre alpolgármestertől. Az iskola új épülete meg­építésének költségeit ugyanis a kerületi és a fővárosi önkor­mányzat közösen állta. A mint­egy 30 millió forintos beruházás költségének felét a főváros át­vállalta. Ez a konstrukció egye­dülálló, ami Lakos szerint Winkler Márta nevelési struk­túrájának elismerését is jelent­heti. Az iskola nemcsak oktatási szisztémája, hanem berendezé­se, belső kialakítása miatt is különlegessé vált. Az új torna­terem mellett ugyanis speciális bútorzatot is kapott az iskola, amelyet külön a nevelőtestület kérésére, és igényei szerint gyártottak. Hámori L. László A Belváros zöld iskolája * * Az úttördvasút ráfizetéses reklám A gyerekek ma is dolgoznak, a jótékonyság azonban elkel. (írásunk az V. oldalon) SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE

Next