Népszabadság - Budapest melléklet, 1994. szeptember

1994-09-30

EXI­ NÉPSZABADSÁG BUDAPEST A „holnapi polgár” mai emléke Az építészet története oktatha­tó és elsajátítható épületek be­határolt mennyiségének krono­logikus rendszere, amelyben helyet kapnak a technikai vagy formai újításaik miatt föltűnő épületek, ám kimaradnak azok, amelyek nem illeszthetőek effé­le sorba, mégis érdekesek vala­miért. Ilyen a Hungária körút egyik épülete, amelyet ugyan nem építészeti megformálásá­nak módja emel ki a többiek so­rából, hanem jelképszerűsége. A város központját újabb meg újabb gyűrűkkel közrefogó hol­napi körutak holnapi polgársá­gának emléke ez a ház. Máris emlék, pedig alig háromeszten­dős csupán. Fölidéz egy keveset abból a korból, amikor nagy­apáink nagyapjai hozzáláttak, hogy elöregedett negyedek, földszintes házak helyén átlát­ható, szervezett és nagyvonalú­ságra törő rendet teremtettek. Sugárutakat, egymásra merőle­ges utcákat rajzoltak vastag la­pokra, amelyek nyomán néhány évtized alatt egy új nagyváros körvonalai alakultak ki. Valami ilyesmi zajlik le napjainkban is kissé künnebb a Váci, a Buda­örsi, a Fehérvári utak, valamint a Hungária körút környékén. Nem akkora lendülettel, mint egy évszázada, kevesebb pénz­ből, mint amennyivel a kiegye­zés utáni Magyarország rendel­kezett, mégis máris látható je­lekkel. Akik jártak a miénkhez hasonló szerkezetű városokban, Párizsban, Bécsben tudhatják milyen, amikor a város már a határtáblától városszerű arcot ölt, nem falvakon át érhetni el a belváros kitüntetett körzetét. Itt, a holnap külső körútján Patik úr a kovácsmester házat épített magának. Nem terebé­lyes, kiskerttel körülölelt csa­ládit, mondjuk, Sasadon, ha­nem városlakó polgár módjára rendes, körútra néző négyeme­leteset. Lepusztult, jövőtlensé­­get sugalló környezetében látta meg a holnap reményét, s ak­kor merésznek tűnhető elgon­dolását hamarosan az élet iga­zolta. Mikorra háza tető alá került a gyalázatos állapotú Hungária körút is megújult im­máron készen állva, hogy az eddigi ipari épületek, szegé­nyes lakóházak helyett iroda- és lakóházak egymásnak fe­szült sora kísérje. A kovácsmester tehát első­ként lépett, telket vásárolt, hogy kényelmes otthont te­remtsen családjának. Kigon­dolta a ház arányait, beosztá­sát, majd Kósa Attila szemé­lyében tervezőt is fogadott magának. A tulajdonos papír­ra vetette elképzeléseit, az épí­tész pedig hozzáadta műszaki tudását, meg mindazt, amit az építéssel kapcsolatos rendele­tek megkövetelnek. Végül minden­­képpen alakult, aho­gyan azt a kovácsmester előre elképzelte. Háza zöld lett, a harmadik emelet fölötti tető­szint kétoldalát apró tornyok fogják közre. A tengelybe állí­tott bejárat fölött robosztus konzolokkal megtartott erké­lyek sorakoznak. A kapukeret vájatolt féloszlopai felfutnak a homlokzaton az erkélyek kö­zött. Hófehér girlandok kere­tezte ablakok mellett tükröző zárt erkélysorok képviselik a huszadik századot e szubjektív eklektikában. Ottjártamkor a kovácsmester két erős karját mutatta, amellyel a ház büsz­keségeit, az erkélyek mellvéd­rácsát, lépcsőkorlátokat, kan­delábereket, ablakrácsokat készítette. Igaz, nem minden mérhető a kortárs építészet értékrendjé­vel, s talán nincs is mindig szükség erre. Lehet, hogy a ko­vácsmester háza nem ugyana­zon az oldalon szerepel majd a Budapest építészetét összefog­laló monográfiákban, mint te­szem azt Zalavári Lajosné, s, ha mondjuk, valamely intézmény épületeként nem hordozá egy mai városlakó személyes jegyeit, talán nem is tűnne fel. Így azon­ban, a Hungária körút újpol­gárságának arcával az utca felé nézi a ház jelenkor építészeté­nek olyan szegmense, amelyre érdemes figyelni. Bojár Iván András A kovácsmester maga készítette az erkélyrácsokat, a kandelábereket SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE Banán­klub „szerelemből”, az egykori MSZMP-székházból Nem hittem, hogy öt órára ké­szen lesznek. Négykor ugyanis még minden a feje tetején állt: mosták a padlót, a büfében fúr­ták a falat, a fotókiállítás fel­függesztett képeiről vagdosták le a felesleges damilt. De látha­tóan senkit sem zavart, hogy egy óra múlva Török András helyettes államtitkárnak meg kellene nyitnia a felújított kul­­túrcentrumot és a felújítás tisz­teletére szervezett Banán-fesz­tivált. Nyugodtak voltak (bár kissé fáradtak), a szervezőket, Derdák Andrást és Csetneki Gábort is előkerítették nekem, akikkel kevésbé zajos, ellenben rendezetlen helyen - az udvaron - ültünk le beszélgetni. A történet: az egykori III. ke­rületi MSZMP-székházat négy évvel ezelőtt a helyi fideszesek kapták meg. Az épület már ak­kor meglehetősen leromlott ál­lapotban volt: a pincében állt a víz, a falak rogyadoztak. Az ak­kor tizennyolc-tizenkilenc éves fiatalok úgy döntöttek, hogy Banán­klub néven kulturális centrumot hoznak létre, és kon­certeket, színházi előadásokat, fotókiállításokat szerveznek az óbudai fiatalságnak. A dolog bejött, a hely népszerű lett. Közben egy Clermont-Ferrand nevű francia városkával is fel­vették a kapcsolatot, többször meghívták az ottani konzerva­tórium diákjait koncertezni, majd társbérlőnek fogadták Csetneki Gábor Szárnyak szín­házát, Halász G. Péter TAN. GR. A. M. nevű mozgásszínhá­zát, valamint Uray György szí­nitanodáját. A nagy változás idén ta­vasszal következett be, amikor is a helyi önkormányzat szerző­dést kötött az időközben kultu­rális egyesületté szerveződött fiatalokkal. A megállapodás szerint az önkormányzat évente egy meghatározott összeggel tá­mogatja a klub - azaz mostan­tól már a Csillaghegyi Kulturá­lis Központ - működését, az egyesület pedig cserében kultu­rális alapellátást végez a kerü­letben. Az idei évre megítélt hétmillió forintból végre az épületet is felújíthatták, és az egyesület tagjai három társuk­nak - egy titkárnőnek, egy tech­nikusnak és Csetneki Gábor szervezőnek - állandó fizetést is megszavazhattak. A többiek persze (többségükben huszon­éves fiatalok), Derdák András elnökkel az élen „szerelemből” dolgoznak. Végül is készen lettek, igaz, csak később. A vendégeket azonban egyáltalán nem zavar­ta a csúszás, beszélgettek, is­merkedtek egymással és a fel­újított házzal. Közben Török András is befutott, Derdák András és Halász G. Péter pe­dig egy rögtönzött sajtótájé­koztatót tartott az épület és az egyesület történetéről. Aztán a helyettes államtitkár úr szintén egy improvizatív elemekkel tarkított megnyitóbeszédet mondott (a lényege az volt, hogy az épületben nincs két egyforma szék - tényleg...), majd Robert Cressin amatőr fotóművész kiállításának meg­nyitásával megkezdődött a hét végi Banán-fesztivál. Csetneki Gábor, az egyesület szervezője a terveikről beszélt. Októbertől kezdve négy hóna­pon keresztül egy-egy őselem (víz, föld, tűz, levegő) jegyében rendeznek programokat. Októ­ber a víz hónapja lesz, amikor is a kiállítások, a koncertek, a színházi előadások, a vetített filmek témájukban, illetve han­gulatukban ehhez az őselemhez kapcsolódnak majd. A két amatőr színházi társu­laton és a színitanodán kívül az idei tanévtől az épületben egy zenés színészképző stúdió is megkezdi munkáját Vas­ Zoltán Iván vezetésével. Az előcsarnokból, színházte­remből és kávézóból álló épület egyre zsúfoltabb lett, a kisgye­rektől a nyugdíjasig ott nyüzs­­gött egész Csillaghegy, sőt Bu­dapest. A nagyteremben már az esti koncert előkészületei foly­tak, feszített tempóban dolgoz­tak a technikusok. Derdák András, az egyesület elnöke elmondta, hogy elsősor­ban fiataloknak szervezik prog­ramjaikat, de az idősebbeket is szívesen látják. Továbbra is fenn kívánják tartani a „francia kapcsolatot”, terveik között szerepel fotókiállítások, kon­certek, színházi előadások meg­rendezése. Természetesen nem­csak a csillaghegyi fiatalokat, hanem az egész város ifjúságát szeretnék elcsalni a Banán­klubba. Ja, a név marad, a Csil­laghegyi Kulturális Központ ugyanis túl hosszú, és különben is ezen a néven ismerik már őket... Udvardi Judit 1994. szeptember 30., péntek Hundertwasser vagy valaki más? Hundertwasser osztrák képző­művészt kérte fel Demszky Gá­bor főpolgármester arra, hogy vegyen részt az új Fővárosi Le­véltár külső arculatának meg­formálásában. Kerényi József építész e lépést a Figyelő hasáb­jain bírálta. Szerinte nem eszté­tikai, hanem jogi problémáról van szó, arról ugyanis: „van-e joga bármilyen rangú köztiszt­viselőnek - legyen akár minisz­terelnök, akár polgármester -, hogy közpénzből épülő nagyér­tékű középület tervezésére saját egyéni belátása, ízlése szerint bárkinek” adjon megbízást. Kerényi megjegyzi, hogy ter­vezés esetén ezt jogszabály nem tiltja, felhívja azonban a figyel­met arra, hogy valódi demokrá­ciában a tervezés jogát nyilvá­nos pályázatokon lehet elnyerni. Schneller István főpolgármes­ter-helyettes a Népszabadság­nak reagálva kifejtette: egyetért azzal, hogy a közcélú közpénzen történő építkezések esetében a megbízás odaítélésének pályázat útján kell történnie. Álláspontja szerint nagyon indokolt esetben (például ha egy híres személyi­ség nem venne részt nyilvános pályázaton) kivételt lehet tenni. A Budapesten megannyi város­képet meghatározó középület épül, (hotel, iroda, kereskedelmi központ), amelyeknél a kivá­lasztást nem mindig pályázati úton valósul meg. A Fővárosi Le­véltárról elmondta, hogy itt va­lóban rendhagyó esetről van szó, mivel az építkezést tervező ma­gyar kollektíva a feladatot nem pályázaton nyerte el. Ennek oka az állami támogatást elnyerésé­ért meggyorsított eljárás, amely­nek során a megbízást a Buváti építészei kapták. Schneller hang­súlyozta, hogy Hundertwasser nem az épület megtervezésére kapott megbízást, hanem a ki­alakításban való részvételre, s a magyar építészek vállalták a ve­le való együttműködést. Sz. I. M. Nem üzlet az MUNKATÁRSUNKTÓL A Budapesti Őszi Fesztivál programjairól néhány napja számoltunk be. Most Sárdi Mi­hályt, a rendezvénysorozat egyik kezdeményezőjét, a szer­vezést irányító Szabad Tér Színház produkciós igazgatóját a fesztivál pénzügyi hátteréről faggattuk. Sárdi elöljáróban le­szögezte, hogy korántsem nye­reségorientált, inkább nonpro­fit vállalkozásról van szó. El­mondta: a fővárosi önkormány­zat 15, a Szabad Tér Színház nyolcmillió forinttal járult hoz­zá a fesztiválhoz, ám ebből az összegből a két és fél hetes, mintegy kétszáz programmal tarkított eseménysorozatot nem tudták volna finanszírozni. Sárdi kijelentését már csak az is alátámasztja, hogy egyetlen da­rab színpadra állítása megköze­líti az önkormányzati támoga­tás összegét. Mindebből követ­kezik, hogy szponzorok után kellett nézniük, bár a fővárosi kulturális pályázatokon is el­nyertek további pénzeket. A külső támogatók közül a Malévet és a British Airwayst említette a produkciós igazga­tó, ám hozzátette, hogy rendkí­vüli segítséget nyújtottak az előadásoknak, bemutatóknak, őszi fesztivál koncerteknek helyszínt adó in­tézmények. Nélkülük nem jöt­tek volna ki a szűkre szabott költségvetésből. Sárdi - többek között - a Petőfi Csarnokkal és a Merlin Színházzal kialakított együttműködést emelte ki. Az utóbbiban például hetekig szinte jelképes összegért pró­bálhattak az operabemutatóra készülő művészek. A Fesztivál­­zenekar fellépését sem tudták volna kifizetni a rendelkezé­sükre álló pénzből, így az együttessel kötött megállapo­dás szerint a jegybevételből fe­dezték a költségeket, s a zené­szek fellépését. A Fesztiválzenekar nyitókon­certje kivételesnek számított, mivel a rendezvénysorozat szer­vezői nem várnak túlzottan ma­gas jegybevételre. Ezt elsősor­ban a programban szereplő mo­dern zeneművek, kiállítások ke­vésbé kommersz jellege magya­rázza. Összesen egyébként fél­millió forintos nagyságrendű bevételre számítanak ebből a forrásból, amit kiegészíthet a fesztivál idején tartott kirako­dóvásárból befolyó összeg. Ez utóbbiról Sárdi Mihály azon­ban elárulta, hogy nem kérhet­nek túl magas helypénzt, mivel a színvonalas portékákat áruló kereskedők nem tudnák kifizet­ni a díjat. Hetvenöt éves a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum. A képünkön látható műalkotás a Ráth György Múzeumban tekinthető meg. Geszti Pétertől Várszegi Asztrikig Ferenc-napi búcsú: háromnapos népünnepély a Ferencvárosban MUNKATÁRSUNKTÓL Idén igazi népünnepéllyé sze­retné tenni a hagyományos Fe­renc-napi búcsút a ferencvárosi önkormányzat. Ötvenezer ér­deklődőre számítanak a Bakáts téri szabadtéri színpad előtt és a többi helyszínen. A háromnapos „ingyenbuli” ma este hat órakor kezdődik a Bakáts téren dr. Gegesy Ferenc polgármester megnyitójával. Aztán Parádi Gyula plébános tart rövid előadást a búcsúk ha­gyományáról. Fél hétkor kezdő­dik a Ferencvárosi Strauss Ze­nekar koncertje, este nyolctól pedig utcabál lesz, a zenét a Lépcsőház zenekar szolgáltatja. A búcsú második napja diák­nap lesz. Szombat délelőtt fél tízkor kezdődik a program a Bakáts téri színpadon, a műsor­vezető Geszti Péter lesz. Össze­sen 12 különböző műsorszámot nézhet meg a közönség: lesz egyebek között Hócipő-kabaré (10.45), Ando Drom-koncert (13.30) , Levi’s divatbemutató (19.30) , Közép-Európa Tánc­színház (20.00), Sziámi-koncert (20.30) . A Bakáts téri templomban szombat este fél hatkor litánia és mise lesz, és az Orchestra Fe­­mina tart hangversenyt. Vasárnap lesz a családi nap a Ferenc-napi búcsúban. Reggel kilenckor mise a Bakáts téri templomban. Tíz órakor kerék­páros bemutató. Tizenegykor szentelik fel a nagymise kereté­ben a Bakáts téri templom új orgonáját. A misét Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát celebrálja. Délután fellépnek még Sepsi­­szentgyörgy, Királyhelmec és Kanizsa néptáncegyüttesei (14.00), valamint Gryllus Vil­mos gyermekműsorral (15.00), Halász Judit és az Albatross ze­nekar (16.00). Este hatkor a Fub­ia’s Fall játszik, majd Bródy János kon­certje lesz, amelynek díszven­dége Demszky Gábor főpolgár­mester. Tolcsvay László és a NOcoMMent koncertje zárja vasárnap este nyolckor a há­romnapos búcsút.

Next