Népszabadság - Budapest melléklet, 1994. október

1994-10-04

Had­hatók-e az önerőből épült közművek? Élesedik a vita a külső kerületek és a főváros között­ ­ Egy éve húzódik az a vita, amely az önerőből épült közműcsator­nák tulajdonjogának kompenzációjáról szól. Az elképzelésekben több megoldás is szerepel. A két legmarkánsabb a lakossági rész­vényvásárlás lehetősége a közművállalatok privatizációja esetén és a beruházást kompenzáló kedvezményes csatornadíj bevezetése. A XVI. kerületi önkormányzat a Külső Kerületek Önkormány­zati Szövetségével már 1994 ele­jén tárgyalásokat kezdett az önerős lakossági beruházásból épült közművek, közcsatornák kompenzációjáról. A javaslatra az a mára tarthatatlanná vált ál­lapot adott okot, hogy a lakossá­gi beruházásokból épült közcsa­tornák tulajdonjoga a fővárosra, illetve a fővárosi tulajdonban lé­vő közművállalatokra szállt. A külső kerületi elképzelés szerint a lakossági beruházásokat kom­penzálni kell. Ez nem a csator­nák tulajdonjogának átruházá­sát jelenti a polgárokra. A tulaj­donosnak folyamatosan karban kell tartani a vezetékeket, ami lakossági pénzforrásokból úgy­szólván lehetetlen. A megoldás tehát az lenne, hogy a közcsatornák fővárosi, il­letve közüzemi tulajdonban ma­radnának, a lakosság pedig anyagi befektetésének mértéké­ben részesedne a befolyt haszon­ból. Treer András XVI. kerületi alpolgármester, a kezdeménye­zés „atyja” szerint a fővárosnak több lehetősége is volna erre. Ja­vaslatát tehát a XVI. kerületi testület elé terjesztette, amely el is fogadta azt, és úgy határozott, hogy felterjesztésben kérik Demszky Gábor főpolgármestert az ehhez szükséges fővárosi ren­delet megalkotására, valamint arra, hogy kezdjen tárgyalásokat az érintett kerületekkel. Treer elmondta, hogy a főváros semmi­féle affinitást nem mutatott a felterjesztéssel kapcsolatban. Haszonics János, a Főpolgár­mesteri Hivatal vállalkozási és vagyonkezelési ügyosztályának vezetője által aláírt levél hét pontban taglalja, miért teljesít­hetetlen a külső kerületek kéré­se. A levél szerint a főváros csak részvényekkel tudja elkép­zelni a kompenzáció megoldá­sát, ez azonban jelenleg az egy­személyes kft. forma esetében nem lehetséges. Haszonics hi­vatkozik arra is, hogy a helyi la­kossági hozzájárulások önkén­tesek és térítésmentesek voltak. A levélről Treer tájékoztatta a XVI. kerületi testületet is. Tá­jékoztatójából kiderül, hogy a válasszal szembeni legfőbb ki­fogása az, hogy a főváros illeté­kesei csupán két ellenérdekelt fél, a Csatornázási Művek és a Fővárosi Közmű Ügyosztály vé­leményét hallgatta meg. Az így született döntés pedig meglehe­tősen egyoldalú. Építs közművet, nem magadnak építed! SZANDELSZKY BÉLA FELVÉTELE Kerületek a kompenzációért Zurányi Ernő XVIII. kerületi alpolgármester elmondta, hogy a testület korábban napirendi pontban foglalkozott a kérdés­sel, és támogatásukról biztosí­tották Treer András, illetve a XVI. kerületiek elképzelését. Zurányi kijelentette: sajnála­tosnak tartja azt, hogy a fővá­ros, illetve a közművállalatok részéről semmiféle szándékot nem tudnak felfedezni a fejlesz­tésre vonatkozóan. A kerületi képviselő-testület rendkívül fontosnak tartja a kompenzáci­ót, hiszen anélkül a közművál­lalatok és közvetve a főváros is olyan bevételekhez jut, amelyek jogtalanul szerzett vagyontár­gyak nyereségéből származnak. Lévay Levente, Kispest pol­gármestere kifejtette azon véle­ményét, mely szerint a főváros azért próbál kitérni a lakosság részvényszerzés lehetősége elől, mert meglehetősen kínos lenne, ha a kerületi önkormányzatok, sőt a lakosság mint részvényes beleláthatna a közművek gaz­dálkodásába. Lévay elmondta: többször folytattak konzultációt egyéb kerületekkel e kérdésben. Ezek eredménye az az általános vélemény lett, hogy erkölcsileg és jogilag is elfogadhatatlan a közművállalatok vagyonszerzé­se. A főváros ugyanis az önerős beruházások keretében épült csatornák tulajdonba vételével ingyenesen jutottak olyan va­gyontárgyakhoz, amelyek jogi­­lag a lakosságot illetnék meg. Hasonló véleményen van Per­laki Jenő XX. kerületi polgár­­mester is, aki szerint a kompen­záció lenne a leggazságosabb intézkedés a tulajdonjog tisztá­zására. Perlaki úgy véli, a fővá­ros a folyamatos hátrálással és centralizációs törekvéseivel egy­re távolabb kerül a lakosságól. Ezt bizonyítja az is, hogy az új önkormányzati törvény értelmé­ben a Fővárosi Közgyűlésbe csak listás képviselők delegál­­hatók. Ez pedig annyit jelent, hogy a képviselők intézkedéseit „megeszik” a nagypolitikai és pártérdekek, azaz nem szület­hetnek érdemben a lakosság ér­dekeit szolgáló döntések. Perla­ki annak ellenére, hogy szemé­lyesen, illetve a kerületi képvise­lő-testület útján is támogatja a kompenzációs elképzelést, nem bízik abban, hogy a főváros megváltoztatja szándékát. Hámori L. László A csatornákon nincs haszon _______MUNKATÁRSUNKTÓL_______ Hogy mi lesz a közművezetékek sorsa, ki kapja­ marja majd az önerőből épített csatornákat, víz- és gázvezetéket, nem tudni, az azonban biztos, hogy a köz­művállalatok egyáltalán nin­csenek elragadtatva tulajdono­si-fenntartói jogaiktól. Az ér­vényben lévő törvény ugyanis kimondja: a vállalatok kötele­sek nullértéken számon tartani a lakosság által lefektetett köz­műveket, azok fenntartására, karbantartására és javítására tehát úgyszólván egy fillért sem kapnak. A Fővárosi Csatornázási Mű­vek összesen 4000 kilométernyi vezetékért felel, ebből 300-400 kilométernyire tehető a lakossá­­g összefogással épített hálózat hossza - mondja Vörös Ferenc, a vállalat vezérigazgatója. A pol­gárok építőkedve nőtt: 1990 óta évenként nagyjából 100 kilomé­ternyi új csatorna készül. Az építkezések színtere természete­sen a külváros, a peremkerületek széle, a listavezető a XVI. és a XVII. kerület - itt ugyanis már régóta működnek az úgynevezett főgyűjtőcsatornák, könnyebb bekötni az újonnan fektetett ve­zetékeket. Mindez tulajdonkép­pen rendben is lenne, a derítő­gödrök kora lejárt, csak hát tényleg agyrém, hogy az ember holtig törleszti, amit egyszer már keményen megfizettettek vele. A lakóknak egyetlen vigaszuk le­het: otthonuk jóval többet ér csa­tornával, mint pöcegödörrel. - Valójában tehát senkinek se jó ez így - összegez Vörös Fe­renc -,­se a fenntartóknak, se a lakosságnak. Az FCSM két hó­napon belül piacra dobja a cég átalakítással kapcsolatos elvá­rásainak összefoglalóját, amelynek alapján bárki megír­hatja majd, hogyan képzeli el a jövőt. Mindazonáltal - teszi hozzá a vezérigazgató - a csa­tornahálózat nem az az eszköz, amit a dolgok jelenlegi állása szerint bárki is haszonnal mű­ködtethetne. A 68 milliárd fo­rint értékű vezetékrendszer mindössze 4,5 milliárdot hoz évente, s ez bizony jóval alatta marad a kielégítőnek nevezhető 10 százaléknak. Amennyiben privatizációról beszélünk, Vö­rös Ferenc szerint valószínűleg csak a koncessziós megoldás jö­het szóba. Lupis-ügy a Terézvárosban „...a munkaköri kötelezettség vétkes megszegésén túl bűncse­lekmény elkövetésének alapos gyanúját is megalapozza az iratanyag” - olvashatjuk dr. Barkó Endre képviselő állás­­foglalásában, amit a VI. kerüle­ti képviselő-testület felkérésére készített el. Mint arról lapunk­ban korábban már hírt adtunk, dr. Kloknicer Imre képviselő fe­gyelmi eljárás megindítását kezdeményezte a dr. Seiler Ti­bor polgármester ellen. A testü­let az előterjesztést ugyan nem fogadta el, de felkért három képviselőt a rendelkezésre álló iratanyag átvizsgálására. A ti­zenöt napos határidőre egy ál­lásfoglalás született, a másik kettő várhatóan az október 11-i testületi ülésre készül el. A több százmillió forintos pénzügyi szabálytalanságra az 1993. évi zárszámadás készíté­sekor derült fény. Az önkor­mányzat pénzügyi ellenőrző bi­zottsága célvizsgálatot kért, amit a kerület jegyzőnője ren­delt el. Az ellenőrzés során megállapították: az önkor­mányzat 217 millió forint ér­tékben vásárolt értékpapírt. Ebből 150 millió forint állam­­kötvény, amit a brókerház - az időközben csődbe ment - Ybl Bankban helyezett el. (Lupis... folytatás a III. oldalon) Marad a „Ganz-gyár” Óbudán A polgármester nem akar újabb háborút Lezárult a vita: nem épül bevá­sárlóközpont a Szentendrei úti Ganz-gyár helyén. Az idestova fél esztendeje húzódó hercehur­ca után Óbuda­ Békásmegyer képviselő-testülete csütörtökön végül úgy határozott, hogy el­utasítja a terület részletes ren­dezési tervére vonatkozó előter­jesztést. MUNKATÁRSUNKTÓL Bevezetés: van egy hatalmas birtok a Szentendrei úton, raj­ta gyártom. Kellene velük kez­deni valamit. A bonyodalom kezdete: Livio Rossi tálján ke­reskedő, kinek bútorboltjai vannak Pesten, szemet vet a birtokra. Az elöljáróságtól né­mi biztatást kap, megveszi a birtokot, s nagy tervezgetésbe fog. A terv a szomszédság fülé­be jut, amely javait s nyugal­mát féltvén harcba száll a ke­reskedő ellen, kezdődik a ki­bontakozás. Ütközet ütközetet követ, a talján csatát csatára veszt, alkut köt, ellentámad, gazdag sarcot ígér. Hiába, mert jön a történet tetőpontja. Az elöljáróságon pálcát törnek, Rossi elhull, a szomszédság győzedelmeskedik. Befejezés: van egy birtok a Szentendrei úton, rajta egy rom. Kellene velük kezdeni valamit. Tarlós István, Óbuda és Bé­kásmegyer polgármestere tar­tózkodott a képviselő-testületi szavazástól. Hogy miért nem kívánt állást foglalni, munka­társunknak ezzel indokolta: a bevásárlóközpont terve iránt mindvégig vegyes érzelmekkel viseltetett, a Tutto Mobili el­képzelése legalább annyira vonzotta, mint taszította. Örült volna, ha rendbe tették volna a lerobbant gyárat és a telket, a komplexum méreteit azonban kezdettől fogva túlzónak talál­ta. Tiszta sor - tette hozzá -, hogy a telekkel és a romokkal mielőbb kezdeni kell valamit. Lehetséges, hogy az ÁVÜ-nél, amely az ingatlant árulja, már megjelentek az új érdeklődők - mondja -, az önkormányzatot azonban Rossin kívül ezzel a szándékkal egyelőre senki más nem kereste meg. Egy szó, mint száz, nem tudni, mikor születik meg a terület új, részletes ren­dezési terve. Egy azonban biz­tos: Tarlós nem szeretne újabb háborút. Livio Rossit, a Tutto Mobili cég tulajdonosát lapzártánkig nem tudtuk elérni. Üzenetet ha­gyott a titkárnőjénél, amely így szól: a csütörtöki döntést illető­en nincs mondanivalója. La­punknak korábban (szívesen) adott nyilatkozatában azt mondta, ha nem kapja meg az építési engedélyt, összepakol és itthagyja az országot. Megteszi-e vagy sem, ezúttal kérdés marad, azt azonban nyugodtan megál­lapíthatjuk, hogy Livio Rossi valóban rengeteget vesztett a Római-fürdőnél. SZÁMVETÉS Hányan utazunk a BKV-val? kedd BUDAPEST MELLÉKLET N­ÉPSZABADSÁGBAN péntek. BUDAPEST MELLÉKLET TEVE MAGAZIN NÉPSZABADSÁG Magyarország legkedveltebb napilapja szombat HÉTVÉGE minden hónap első szo­m­ba­tjá­n KÖNYV SZEMLE KÜLPOLITIKA HAZAI KÖRKÉP VILÁGTÜKÖR naponta MAGYAR TÜKÖR PIAC­GAZDASÁG MOZAIK ÉRVEK, VÉLEMÉNYEK KULTÚRA SPORT

Next