Népszabadság - Budapest melléklet, 1995. március

1995-03-03

Nyomáspróba az új vezetéken MUNKATÁRSUNKTÓL A Nagykörút és a Bérkocsis ut­ca kereszteződésében a föld alatt több mint fél méter átmé­rőjű leágazó vezeték csatlako­zik a körút alatt húzódó gerinc­vezetékhez. Pénzes István, a vízcsőcsere munkálataiért fele­lős fővárosi biztos lapunkat ar­ról tájékoztatta, hogy a kérdé­ses szakaszon már a nyomás­próbát is megtartották. Csütör­tökön elkezdték a szóban forgó ötvenméteres munkaárok bete­metését, s a hét végén már az új vízcső fölött haladhat a Petőfi híd irányába tartó forgalom. A Rákóczi úton már hétfő es­te befejezték az új villamospá­lya építését. A beruházás többi szakaszán föld alatti munkála­tok zajlanak: a főnyomócső mellett kicserélik a gázvezeté­keket, az elektromos kábeleket és a forgalomirányító lámpák vezetékeit is. Vasárnap megkezdődik a mil­lenniumi földalatti rekonstruk­ciója, ezzel egy időben lezárják az Andrássy utat. Az Oktogon belső területét legkésőbb hétfőn felbontják, hogy a múlt évben kihagyott szakaszon is kicserél­jék a közúti vízvezetéket. Megalakult a Ribáry Színpad Csendben újjászületik egy mél­tatlanul elfelejtett budapesti színház: március 4-én este hét­kor a Budapesti Izraelita Hit­község Wesselényi utca 7. szám alatti épületének második emeletén, a Goldmark-terem­­ben fél évszázados szünet után újra színházi bemutatót tarta­nak. Molnár Ferenc Játék a kastélyban című háromfelvo­­násos darabját adja elő a Ri­báry Színpad frissen szervező­dött társulata, főszereplő: Ma­ros Gábor. A Ribáry Művészeti Alapítvány sajtótájékoztatóján megtudtuk, hogy a havi 10-15 előadásra­­ egységesen 350 fo­rintos helyárakkal - a színház­­szerető polgárokat várják. Csatornafront: egy cső nem cső MUNKATÁRSUNKTÓL Helyzetjelentést kértünk a há­rom nagy budapesti csatornaépítkezésről. A beszá­moló szerint az észak-pesti szennyvíztisztítót és az angyal­földi szivattyútelepet összeköt­ni hivatott vezeték e pillanat­ban a Meder utcáig, a meg­hosszabbított budai főgyűjtő a Bogdánfy utcáig ér, a kőbányai főgyűjtő építőit pedig éppen nyolcvan méter választja el a Hungária körúttól. Az észak-pesti szennyvíztisz­tító bővítését 1993-ban kezdte meg a Csatornázási Művek - tá­jékoztatta munkatársunkat a részvénytársaság fejlesztési fő­mérnöke, Kovácsvölgyi József. Az építkezés célja - tömören fo­galmazva hogy rendesen megtisztíthassák az angyalföl­di, Dunába zúduló napi 180 ezer köbméternyi szennyvizet, amit jelenleg éppen hogy csak átszűrnek. A munka során a megnövekedett igényekhez kell alakítani a harmincas években üzembe állított, jócskán kinőtt és elavult Vizafogó utcai víz­átemelő szivattyút, a Zsilip ut­cánál fel kell építeni egy másik átemelőt, továbbá a két pont között le kell fektetni egy há­rom és fél kilométer hosszú, úgynevezett iker-főnyomócsö­­vet, amelyen a angyalföldi szennyvizet északra vezetik. (Ikervezetéket - tehát kettőt. Ahogy Kovácsvölgyi fogalma­zott: egy cső nem cső, a zavarta­lan üzem záloga az állandó tar­talékvezeték.) A Csatornázási Művek 1996 végére szeretné be­fejezni a munkát. Eddig egymil­­liárdot­ költöttek, és (figyelembe véve a pénzromlást) várhatóan 300-400 millió forint körüli lesz az az összeg is, amennyivel túl­lépik majd a 3,9 milliárdra ter­vezett keretet. A hiányzó össze­get a csatornadíjba épített 23 százalékos fejlesztési hozzájá­rulásból teremtik elő. A budai főgyűjtő­­építését idén januárban kezdték el. A terv lényege: a Hamzsabégi út­nál lezáruló vezetéket tovább­építik, egészen az Ördög-áro­kig, így, ha egyszer elkészülnek, lenn a központi szennyvíztisztí­tónál végre tisztábban ereszthe­tik a folyóba a kanálissá változ­tatott patakot. Az idén a fél év végéig egy 123 méteres vezeték­­szakaszt kell megépíteni a lágy­mányosi híd lábánál. A kőbányai főgyűjtőcsatorna cseréje szintén 1993-ban indult. A munkával megbízott cég no­vember 30-ig szeretne végezni, ezalatt teljes kétezerkilencven méteres hosszában ki kell cse­rélnie a százéves vezeték Kálvá­ria utca és Salgótarjáni út közt húzódó szakaszát. A csőcsere a dolgok mai állása szerint mint­egy 750 millió forintjába kerül a városnak. Az észak-pesti szennyvíztisz­tító bővítéséhez kapcsolódó csomádi építkezés befejezését ugyancsak 1995 végére ígérte a Csatornázási Művek. De m­iért pont Csom­ád? - kérdezhetnénk. Egyszerű: mert Csomádot az is­ten is arra teremtette, hogy iszaplerakót építsenek mellette. A kijelölt terület alatt negyven méter mély agyagréteg húzódik, talajvíz egy csepp sincs, és elég távol esik tőle a legközelebbi emberlakta terület. Az új lerakó 500 ezer köbméternyi iszapot lesz képes befogadni, ami azt jelenti, hogy nagyjából tíz év alatt telik meg. A munka ára 350 millió forint. Egy furcsa csatornázási megoldásról szól Csatorna két­­ felvonásban című írásunk a III. oldalon. Gödörben csövezve a Kőbányai úton velledits éva felvétele Gázpisztollyal a sírok között Száz sírgondozónak felmondtak A Fővárosi Temetkezési Rt. a sírkertekben mind gyakoribb vissza­élések és lopások megakadályozására felfegyverezte embereit. (Cikkünk a v­. oldalon.) TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE A szaggal együtt kell élnünk Ne kerteljünk: ebben a városban általában és folyamatosan büdös van. Bűz ömlik a kapualjakból, a pályaudvarok csarno­kaiból, az aluljárókból, a Wartburgokból, az utcán alvók ka­bátjából, száll, száll a szag, félúton összekeveredik a gyorsét­termek illatával, a háromszáz forintos dezodorok odőrjével és szépen belénk eszi magát. Kivált nyáron. Szóval itt ez a globá­lis büdösség, de úgy látszik ez sem elég, időnként a csatornák­ban folyó lé is keményen dolgozni kezd, de úgy, hogy ahhoz képest minden, amiről eddig szó volt - semmiség. Pedig azt mondja a szakember - nem más, mint Darvas Ká­roly, a Fővárosi Csatornázási Művek hálózati főmérnöke -, hogy az elvárásoknak megfelelő csatornarendszer szagtalan. Na, ez az. Kezdjük ott, hogy Budapestnek e percben legalább 5 ezer 500 kilométernyi csatorna kellene, de nincs, csak négy­ezer kilométernyi. A hiányzó kilométereket - nevezzük nevén - több ezer pöcegödör pótolja, amelyeket, világos, időről időre ki kell üríteni. Mármost (a gyengébb gyomrúak ne figyelje­nek) tudni kell, hogy amikor szennylét kiszippantják, annak összetevői a levegővel érintkezve egyik pillanatról a másikra elviselhetetlenül büdössé válnak. A többit könnyű kitalálni: a koncentráltan szagos szennylét a csatornákba eresztik, és az szépen folyni, folydogálni kezd, át a városon, amerre az útja vezet: a Dunába. Hát ez itt a fő gond. Fokozza a borzongást, ha a csatornákban eleve kevés a víz. Vagy azért, mert régen esett eső, vagy mert a hatóságilag kije­lölt szennyvíz-leeresztőhely (hatvanhét van ezekből) közelé­ben éppenséggel kevés ember él, így kevés vizet juttat a csator­nába. Fordítva: minél magasabb a csatornában a víz szintje, annál kevésbé büdös a csatorna, mivel könnyebben elkevered­het benne a szennyes anyag. Összességében azt lehet mondani, a téma nem túl gusztusos, de hát ez van, az időről időre feltö­rő bűz addig nem csillapodik, amíg azt az ezerötszáz kilomé­ternyi csövet meg nem építik. Tehát nagyjából 2015-ig. B. T. Változnak a lakbérek Kispesten A kispesti képviselő-testület keddi ülésén elfogadta a kerüle­ti bérlakások bérleti díjainak módosításáról szóló, a költség­­érzékeny lakbérrendszert célzó rendelettervezetének koncepci­óját. A módosítás azért vált szükségessé, mert a vegyes tu­lajdonú házakban egyre na­gyobb a bérlők és a tulajdono­sok terhei közötti különbség. A kispesti önkormányzat 1991-ben alakította ki lakáske­zelési koncepcióját. Az azóta eltelt időben az önkormányzati tulajdonú lakások nagy részét privatizálták, így jelenleg kö­rülbelül 2000 bérlakás találha­tó a kerületben. A vegyes tulaj­donú házakban egyre nagyobb a különbség a lakbér és a tény­leges ráfordítás között. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a lakástulajdonosok által fizetett közös költség helyen­ként a lakbérek háromszorosa. Ezt a különbözetet a bérlaká­sok esetében az önkormányzat fizeti. E helyzet megszüntetésé­re készítették el azt a rendelet­­tervezetet, amelynek célja a lakbérek költségérzékeny ren­dezése. A tervek szerint a jelenleg ér­vényben lévő lakbérek az ingat­lan övezeti és komfortfokozatá­tól függően csökkenthetőek, il­letve emelhetőek. A javasolt lakbér két összetevője a költ­ségtérítés és maga a lakbér. A költségtérítés az áram-, víz-, csatorna- és liftdíjakat tartal­mazza, a bérleti díj pedig a lak­hatásért fizetendő összeg. A módosítás függ az övezet- és komfortfokozattól, valamint a lakások minőségi állapotától. H. L. L. Az idén száraz marad a Városligeti-tó Az idén valószínűleg száraz ma­rad a Városligeti-tó. A műjégpá­lya február 28-án bezárt, és csak márciusban derül majd ki, hogy mekkora veszteséggel működött. Enyedi Ferenc, az intézmény vezetője elmondta, hogy a tó fel­töltéséhez legalább 90 ezer köb­méter vízre lenne szükség. Ez a vízdíjak emelése következtében legalább három és fél millió fo­rintba kerülne, nem számolva a párolgás következtében eltűnő vízmennyiség pótlását. Tavaly a tavat a Széchenyi gyógyfürdő vizével töltötték fel, és ezzel igen sok kárt okoztak a rend­szerben. A termálvíz ugyanis szétmarta a vízvezetékrendszert és a műjégpálya üzemeltetésé­hez szükséges szerelvényeket. Ugyanakkor a csónakok hasz­nálatáért 300 ezer forint bevé­telt számoltak el, munkadíjként pedig 500 ezret fizettek ki, ezért a tó vízzel való feltöltése nem lenne ésszerű. A szakértők úgy vélik, hogy a szűkös anyagi lehetőségek miatt választani kell a nyári csónaká­zótó és a műjégpálya között. A meder ezért száraz marad, amit az idegenforgalom számára hasznosítani lehet. Felmerült egy tíznapos tavaszi és őszi sör­fesztivál, vagy különféle verse­nyek megrendezésének ötlete, és az is, hogy augusztusban mi, magyarok itt és a Hősök terén adhatnánk helyet a Játék hatá­rok nélkül című vetélkedőnek. Bugán AdélVíz helyett sörfesztivál TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE

Next