Népszabadság - Budapest melléklet, 1995. március
1995-03-31
VINI NÉPSZABADSÁG A zátonyra futtatott épület Ma már alig emlékszünk a nyolcvanas éveket indító polémiákra, amelyek a mindennapi környezet látványvilágának minőségi javítását szolgálták. A boros- és lekvárosüvegek címkéinek kritikáira a csomagolás fontosságát hangsúlyozó bölcs figyelmeztetésekre. Azóta észrevétlenül alakultak át a boltok képe. Aki eladni akar, intelmek nélkül is tudja, milyen sok múlik az áru külsején. Némi léptékkülönbséggel ugyanez a folyamat zajlott le az építészetben is. A szocreálból szabaduló, s funkcionalista elődeihez visszakanyarodó hatvanas-hetvenes évekbeli honi architektúra csak nagy sokára talált rá az egyes házak tartalmi kifejezésének gazdag formakészletére. Eltávolodott a vasbeton anyagszerűségére építő puritán esztétikától, s a magakelletés egyre differenciáltabb eszközeihez fordult. Kezdetben, a skálás zacskók és fabulon-design flakonok idején, csak szállodák épültek így, majd a sokféle bank, a különféle külföldi cégek magyarországi megjelenése során azok székházai, képviseletei és fiókintézményei is. Mindegyik vállalkozás a többiekétől elütő arculatot igyekezett megteremteni, amely a különféle látványelemek felhasználásával fejezte ki az üzlet profilját. Ezek a szándékok éppúgy, mint a politikai üzeneteket közvetítő propagandaeszközök kettős tulajdonsággal rendelkeznek. Elsődlegesen, az eredeti cél szerinti üzenet vihető át a közönséghez általuk, másodlagosan azonban olyan jellemzőket is elárulnak az önreklámozóról, amelyek feltárulásának az nem feltétlenül örvend. A mutatandó kép és a valós hatás közötti távolság néha komikusan nagy. Többnyire azonban még ezt a pozitív hatást sem érik el. A snassz új és még újabb megnyilvánulásai csüggesztve fogyasztják a szemlélő reményeit. Kivált olyankor, amikor a vizuális kisszerűség igényességre hajló kivitelezéssel, formai sokszerűséggel társul. Az Ajtósi Dürer sor legvégén, a vasúti töltés és egy századfordulós, nemzeti romantikus villa szép tömege közé szorulva húzódik az egyik hazai bank székháza. Olyan épület ez, amelyben a hetvenes évek olajos szagú, kopott linóleumos irodaépítésze ölelkezik a high-tech építészetet egy napi járásra követő honi modernitással. Talán ez lehet a kapitalista realizmus, a térségünkben zajló gazdasági szerkezetváltás érvényes művészeti megfelelője, valamint tökéletes kifejezője. Az egykori háromemeletes dögunalmas, szalagablakos és szürkére hangszerelt, afféle megyei pártház, városi könyvtár, központi rendelőintézet és gépészeti technikum formáját egyaránt magánviselő középület most új csomagolást kapott. Sivár és fröcskölt felületű oldalhomlokzataival szemben a ház végeire új borítás simul. Kváderesen tagolt mészkőszínű mezők fogják közre a hátsó front átlátszó függönyfalát, elöl pedig a vadonatúj bejárati csarnok, falsíkból kiugró üvegdobozát. A korábbi három emeletre még egyet húztak. A megnövekedő tömeg kellemetlen hátteret teremtett az említett, Kós Károly vagy Györgyi Dénes modorát idéző villának, amely most a hetvenes éveket idéző modernizmus terhe alatt szorong. Az oldalsó szakaszok érintetlensége miatt a hosszúkás tömeg végeinek látványos átalakítása sem ért célt. Az itteni átalakítások nüanszok csupán, a Hungária körútról figyelve alig észrevehetőek. A portál vasszerkezete, erős átlókban feszülő traverzei adják az építészeti program felütését. Kívül is, meg a későbbiekben az újraformált belső terekben is a bank központi épületének - némi szimbolikával: zászlóshajójának - formai megnyilatkozásai tűnnek fel. A bejárati üvegszerkezet mögött újonnan kialakított plaza, krómacél korlátokkal felékszerezett háromszintes átrium fogadja a belépőt. Az egzotikus lilás- szürke gránit, a falakat borító matt, rozsdás fémlemezek, valamint a recepcióspult zöldeskék üvegből, drótból, rozsdás csövekből, fém hullámlemezekből, feszítődrótokból és fémgerendákból szerkesztett együttese valamiféle emelkedettségre hangol. Ez aztán mindvégig elkísér a rendkívül puritánul, ám célszerűen kialakított új irodaszintek, valamint a régi kopott padlószőnyeges irodák világában. Az imént fölidézett komplex hatás tovább erősíti a ház hajószerűségének képzetét. Imhol egy újabb árboc, s annak földre vetült árnyéka is. A hajószerűség azonban a ház túlsó frontjának utolsó emeleti szakaszán, a tanácsterem kialakításában teljesedik ki. A kívülről elmozdított, kizökkentett doboznak tűnő hatalmas, üvegfalú terem, akárha egy modern óceánjáró parancsnoki hídja lenne, nekiszegül a szemből fúvó szélnek. Oldalán valószerűtlen formájú, funkciótlan erkély csüng, termetes sárga villámokkal kapcsolódva az üvegezett tömeghez. Belül azonban szelíd konferenciapultok, s a ház távolabbi pontjain is ilyen-olyan bútorokon felbukkanó lila tónusok uralkodnak. A terem előtti folyosó és a terem padlója szintén lila posztólemezekkel kapcsolódnak egymáshoz, mintegy rejtett vizuális kapcsolatot találva a különféle terek között. A plaza egyszerűbb megoldásai nem, de a neonokkal tuningolt álszerkezetiség, a high-techet külsődlegesen mímelő modorosság sajnos nem ébreszti föl a tektonikai gondolkodás izgalmát a szemlélőben. Nem élheti át az új építészet újfajta terekben és új anyagokban, díszítési módokban megjelenő eredetiségét. Kapy Jenő és tervezőtársa, valamint a belsőépítész Mészáros Mihály láthatólag mindent megtettek, hogy olyasféle térbeli és látványbeli eseményt teremtsenek, amely méltóan fogalmazza meg a házban lakó bank tulajdonságait. Talán még többet is. A természet erőit, mérföldezreket és viharos tengert legyőzni képes hajó allegóriáját villantották föl az épületen ott, ahol a mérsékelt lendületű átalakítás ezt lehetővé tette. Ötleteik többnyire szétaprózódtak a térben. Máshol, például a recepciónál, fölöslegesen halmozódtak egymásra, jó arányú apró villa mögé rekedt monstruózus hajó, mintha a töltés szirtjére futott volna rá. Se előre, se hátra. Sajnos. Bojár Iván András VELLEDITS ÉVA FELVÉTELE 4 A Budapesti Tavaszi Fesztivál programjából Március/ Április 31. péntek 1. szombat 2. vasárnap Budapest Kongresszusi Központ Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Eigeti András vezényel Magyar Állami Hangversenyzenekar L. Mikkola zongora L. Segerstam Zeneakadémia E. Kőről tor zongora MTA kongresszusi terem Kontra Kvartett Járdányi Gergely nagybőgő Bazsinka József tuba Failoni Donatella, Oravecz György zongora Mátyás-templom Észt férfikar Hille Poroson orgona Ants Soots, Ants Vleoja (vezényel) Operaház Bánk bán Művész Színház Csárdáskirálynő Csárdáskirálynő Főv. Operett Színház Új Dán Táncszínház Pécsi Balett Szegedi Kortárs Balett Egyéb színházak Moliére: Don Juan (Új Színház) Szindbád mozi Hangversenyek művelődési központokban és egyéb programok Dán filmhét Jazz-Fest (Rock Színsátor) Dán filmhét 14. országos táncház - találkozó és kirakodóvásár (Bp. Sportcsarnok) Liszt Múzeum (11.00) Néprajzi Múzeum (11.00) Jazz-Fest (Rock Színsátor) Dán filmhét (április 6-ig) 14. országos táncháztalálkozó és kirakodóvásár (Bp. Sportcsarnok) Szépművészeti Múzeum (11.00) Terje Rypdlai Group Petőfi Csarnok 20.00) BUDAPEST 1995. március 31., péntek ri Múzeumok tárlat nélkül A budapesti múzeumok nagy része saját épülettel rendelkezik. Vannak azonban olyanok is, amelyek egy-egy „bérelt” teremben mutatják be portékájuk egy részét, és akadnak olyan múzeumok is, amelyek a kiállításra szánt értékeiket raktárokban őrzik, ugyanis nincs hol bemutatkozni. Ez utóbbi budapesti múzeumokból készítettünk összeállítást. Százkilencven éve folynak próbálkozások Magyarországon egy olyan intézmény létrehozására, amely a műszaki tudományok és a hazai iparfejlődés emléktárgyainak bemutatására szolgál. Ilyen kezdeményezés volt 1935-1939 között, mikor is az I. kerületi Mészáros utcában a Magyar Műszaki Múzeum működött. Az Országos Műszaki Múzeum (OMM) kiállítóterem nélkül „működik” 15 ezer tárgyával, 30 ezer könyvével és dokumentumával a XI. kerületi Kaposvár utcában - tudtuk meg dr. Vámos Évától, a múzeum vezetőjétől. A nagyipar összeomlásával ugyan rengeteg gyárépület, csarnok üresedett meg, a múzeumnak mégsem sikerült ezek közül egyet sem megszereznie. A múzeum munkatársai mostanában abban reménykednek, hogy megkapják a városligeti Palme-házat, az egykori Budapest Fővárosi Kiállítócsarnokot. Ez az épület úgyis kiállítási célokra épült, és előnye, hogy igen közel van hozzá a Közlekedési és a Mezőgazdasági Múzeum. A három gyűjtemény így együttesen bemutathatná a termelés mindhárom ágazatának: a mezőgazdaságnak, az iparnak és a kereskedelemnek a történetét. A történet pikantériája, hogy néhány hete a múzeum birtokába került egy másik gyűjtemény is, a privatizáció áldozatává lett Felvonóipari Szakgyűjtemény. Az egyedi anyag szakmai felelőse, Ékés Miklós elmondta, 1985, a létrejötte óta öt évig volt otthona a liftkiállításnak a XIII. kerületi Mohács utcában, de öt évvel ezelőtt a helyi önkormányzat eladta az épületet egy nagyáruháznak. Azóta a kiállítási tárgyak raktárakban pihennek - jó néhányat a szabadban tárolnak -, így a szakszerű karbantartás hiánya miatt a legjobbnak azt találták, ha átadják az OMM-nek az értékeket. Még akkor is ez a legkézenfekvőbb megoldás, ha egyelőre nem kerülhetnek ezek a felvonók a látogatók elé. Bérelt raktárakban, lakótelepi alagsori szobákban áll az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum készlete is. A múzeum részlegének vezetője, Villangó István elmondta, hogy az egyetlen állandó bemutatkozási lehetőségük az Ercsiben lévő Eötvös József Emlékmúzeum. Az ott látható tárgyak elenyésző részét teszik ki a múzeum birtokában lévő értékeknek. Ugyanis a hagyományos taneszközökön, tanszereken és iskolabútorokon kívül muzeálisnak tekinthető tankönyv- és értesítő-, valamint ifjúsági és gyermekkönyv-gyűjteményük van, amit így kizárólag alkalmi vendégkiállításokon mutathatnak be. A múzeum helyzete nem túl biztató, mert jobb elhelyezést senki nem ígér, pedig 1000 éves lesz 1996- ban a magyar iskola, és illene, hogy legyen állandó bemutató az évezred alatt összegyűjtött „tanügyi termésnek”. Kicsit jobb a helyzete az Országos Színháztörténeti Múzeumnak és Intézetnek. A birtokában lévő ereklyék egy részét a Bajor Gizi Színészmúzeumban mutathatják be, a többi egyelőre raktárban pihen. A Krisztina körúti épületükből a bérleti díj emelésével sikerült november 1-jétől - közös megegyezéssel - a Díjbeszedő Vállalat kerületi kirendeltségét elköltöztetni - tudtuk meg Király Nina igazgatótól. Igen ám, de a kiürült épületszárnyat fel kell újítani, be kell rendezni. A helyiség renoválása, átépítése, berendezése körülbelül 15 millió forintba kerülne. Erre sem a tulajdonosnak, a művelődési tárcának, sem a tulajdon kezelőjének, az intézetnek nincs pénze. Hogy miből lesz meg az átalakítás, az egyelőre kétséges, főleg, ha hozzáadjuk azt a hiányt is, amit a Díjbeszedő bérleti díja jelent... A legjobb sora a Textil- és Ruhaipari Múzeumnak van. Ők ugyanis Óbudán, a Budaprint felszámolás alatt lévő épületéből vásároltak kiállítóhelyet. A múzeumért a a Textilmúzeum Alapítvány felel. Az alapítványt, amelynek kuratóriumi elnöke dr. Endrei Walter, az Innovatext Rt., a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület és a Magyar Könnyűipari Szövetség hozta létre tagonként 50 ezer forintos alaptőkével. Erre akkor lett szükség, mikor egy privatizálás alkalmával 1992- ben eladták a múzeum épületét. A ház árának egy részét az alapítvány kapta meg, így sikerült megvásárolni az óbudai épületeket. Fejér Gábornétól, az alapítvány munkatársától megtudtuk, az épületegyüttesnek csak egy részét építik át, és azt 1996- ban megnyitják. Remélik, hogy pályázatok révén és szponzoroktól sikerül annyi pénzt összegyűjteniük, hogy a megvásárolt műemléképületet teljes mértékben renoválhatják, és végre bemutathatják a textilszakma történetét. Szemere Katalin Az Országos Műszaki Múzeum gyűjteménye RÉDEI FERENC FELVÉTELEI Gőzlokomotívok Petzval-féle kamera