Népszabadság - Budapest melléklet, 1995. július

1995-07-14

TV NÉPSZABADSÁG BUDAPEST Budapest hajón, buszon és gyalog Egy átlagos nyári napon ezren keresik fel a Tourinf­ormot Ha a Tourinform Sütő utcai iro­dájában kitartóan érdeklődik valaki, aztán csak ül a sarokban és csöndesen jegyzetel, arról azonnal tudják az alkalmazot­tak, hogy dolgozik: valamelyik nagy nyugati útikönyvkiadó cég küldte, és arról szerez tapaszta­latokat, milyen segítséget kap­hat az idelátogató kispénzű vagy éppen hátizsákos turista a magyar fővárosban. Padányi Ágnes, az iroda vezetője viszont elégedetten említi, hogy a Fo­­dor’s - amely nélkül valamire­való amerikai neki se vág a vi­lágnak - kifejezetten meleg han­gon szól róluk. A szolgálat, amely tizennégy évvel ezelőtt a Petőfi Sándor ut­cai posta lépcsőházában kezdte meg működését, ma már évente több mint 500 ezer kérdésre ad választ, havonta hatszáznál is több levélre válaszol, s ami a legfontosabb, folyamatosan napra készen tart egy számító­­gépes rendszert, amely másfél millió országos turisztikai ada­tot tartalmaz. A belvárosi iroda reggel nyolctól este nyolcig áll a turisták rendelkezésére, akik bizony élnek is a lehetőséggel. Egy forgalmasabb nyári napon 800-1000 ember is megfordul az irodában, és akkor még nem be­széltünk a telefonálókról. A szolgálat mindössze tizenkét fő­állású alkalmazottja hat nyel­ven ontja az információkat, azoknak is, akik teszem azt az állatkitömés vagy a hegedűvá­sárlás lehetőségei felől tudako­zódnak. A kérések között szinte min­den szerepelt már, amit egyálta­lán el lehet képzelni: a turisták nemcsak szállást és látnivalót keresnek, hanem gyakran ér­deklődnek a közlekedési lehető­ségek, a vámszabályok, az árfo­lyamok, a különleges vagy a jel­legzetes magyar termékekeket árusító boltok felől. Korábban komoly gond volt, hogy mit ajánljanak a zenei vagy színházi programok, múzeumok, város­­nézési lehetőségek felől érdeklő­dőknek, ám ez mostanában meg­oldódni látszik - mondja Padá­nyi Ágnes, és pillanatok alatt halomba hordja az irodában fel­lelhető prospektusok zömét. Az utóbbi időben az Országos Idegenforgalmi Hivatal megbí­zásából évente elkészül az or­szág hivatalos szálloda- és kem­pingjegyzéke, az idén pedig megjelent Budapest legfrissebb adatait tartalmazó szállásis­mertetője is. Szerencsésen bővül a kulturális programok kínálata is, a hagyományos folklórműsor mellett ma már másfajta élveze­tekből is válogathat az ideláto­gató külföldi. A Duna Palotá­ban például „Duna-koncerte­­ket” tartanak magyar és közép­európai zeneszerzők könnye­debb darabjaiból, a margitszi­geti szabadtéri színpad műsorá­ról színvonalas prospektust kaphat az érdeklődő, a Nemzeti Filharmónia június és szeptem­ber közötti hangversenyeinek jegyzékét még a turistaszezon előtt közreadják, sőt az utóbbi két évben már múzeumi kalauz is készül. Mindezek mellett ter­mészetesen általánosabb füze­tek, illetve egy-egy témára kon­centráló prospektusok is az uta­zók rendelkezésére állnak, rendszerint angolul és németül. A korábbi gyakorlattal ellentét­ben ugyanis már nemcsak a né­met tekinthető „lingua franca”­­nak: egyre több amerikai, távol­keleti turista jön Magyarország­ra, s mellettük nagy számban érkeznek olaszok és dél-ameri­kaiak is. Hogy mi az, ami korábban va­lóban hiánycikknek számított, az legfőképp az új vállalkozások kínálatából derül ki. Ma már több cég is csalogatja a turistá­kat buszos városnézéseire, köz­tük olyan cégek is, mint az IBUSZ, vagy a nyitott panorá­mabuszt kínáló Queenybus, a japán nyelvű idegenvezetést is biztosító Cityrama és a Citro­­busz, amely - Nyugaton már be­vált ez a recept - két napra érvé­nyes jegyet ad, és tíz pont között menetrend szerint járva akár szakaszonként is továbbszállítja az utasokat. Hasonlóképp nagy eredmény, hogy míg korábban a turisták kénytelenek voltak a BKV vízibuszaira fanyalodni, ha a Dunáról akarták látni a vá­ros panorámáját, ma már a Le­genda útjára is befizethetnek, ahol tucatnyi nyelven, magnóról kapnak kimerítő tájékoztatást a látnivalókról. Mindez tehát nagyon jó, ám - mint az irodavezető mondja - a most megjelent, részletes és ala­pos (még az oly ritka nyilvános WC-k helyét is jelző), a hátolda­lán a legfontosabb tudnivalókat felsoroló térkép sikere azt jelzi, hogy a tájékoztatás csapnivaló a fővárosban. A köztéri táblák - ha vannak egyáltalán ilyenek - siralmasak, a tömegközlekedési eszközök vonalai - különösen a metróé - egy külföldi számára követhetetlenek, az alig-alig előforduló, elavult és szegényes tájékoztató táblák megszövege­zői pedig rendszerint elfelejtik, hogy az információ után áhíto­­zók közül viszonylag kevesen beszélnek magyarul. Hasonló­képp szűkös a kínálat hagyo­mányos, kiülős kávéházból, s míg alternatív szórakozóhely vagy cigányzenés étterem szinte minden sarkon akad, addig szinte lehetetlen szalonzenét kí­náló, táncos szórakozóhelyet találni a belső kerületekben. Pedig évek óta keresik a külföl­diek, akik egyébként szívesen indulnának olykor gyalogos vá­rosnézésre, alapos, tárlatveze­téssel érthetővé tett múzeumi sétára is. Mindez azonban ma még csak álom, és a Tourinform dolgozói egyelőre csak álmod­nak arról is, hogy egyszer talán megszűnik a városban a taxisok rémuralma, és nem kell nap mint nap a becsapott és náluk panaszkodó turistákat vigasz­talniuk. N. K. J. Japánul drágább TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE Volt egy barátja. (Mondhatná: sajnos csak volt, de nem mond­ja már.) Gitározott a barát. El­ső fellépése előtt kitalálta, hogy féllábon gitározik majd, egyik lábfejét térdhajlatába szorítva. Mindez rend­ben is volt, de (sajnos) elment egy másik együttes koncertjére, ahol látott egy hasonló­an, féllábon gitározó zenészt. Ezen felindult, lenyúlták az imidzsemet, háborgott, abszolút komolyan, így járt történetünk főhőse is. (Sajnos.) Hosszú ideje az volt a szava járása, hogy sajnos. Mindenhez hozzátette: „Benne voltam a tutiban, sajnos. Minden bejött, sajnos. Hiá­ba, sajnos tudunk élni. Sajnos, felejtek. Saj­nos nagyon bejött. Sajnos elvittem az űrhajó­mon. Sajnos kijáraton kívülre, sajnos.” És így tovább. A sajnoshoz keserédesen elhúzta a szá­ját. Sokan nem értették ezt a sajnost, akadt, ki megszólta amiatt, hogy ő nem mondhatja, hogy sajnos, ha egyszer minden rendben megy, alakul, növekszik. Kellett mégis az a sajnos. A keszonbetegség hullámainak simítá­sára. Maradt a sajnos. És hozzánőtt. Megszok­ta mindenki, így szólították, ha belépett vala­hová. Megjöttél, sajnos. Igen, sajnos - vála­szolta. Szerette ezt a sajnost. De leszokott ró­la... Kezébe került egy szórólap. „HEROIZMUS NINCS, REALIZMUS VAN, SAJNOS” - állt fönt nagy betűkkel. Alatta, hogy bizonyos saj­nos István szövegei olvashatók majd a Liszt Ferenc téren, Összerándult a gyomra. Meg is magyarázták (sajnos), hogy „sajnos István szövegei talányosak, humoro­sak, általában rövidek, találó­­ak, azonnal érthetőek vagy egyáltalán nem, sajnos István világa rokon Pató Páléval, azonban őróla semmit sem tudunk, pedig jó­val régebben jelen van hétköznapjainkban, gondolkodásunkban és nyelvhasználatunk­ban. (...) A sajnos­ szövegek a konkrét költészet lágy és kemény vonalát egyaránt képviselik, vagyis kitérnek mindennemű meghatározha­tóság elől/alól.” Hihetetlen, dühöngött. (Sajnos.) Konkrét költészet - elképesztő. (Sajnos.) Felhívás is volt alatta. (Sajnos.) Hogy min­denki­ bárki! (akárki?) küldjön sajnos­ szöve­get a Liszt Ferenc téri táblaszöveg-kiállításra. Határidő: augusztus 15. A kiállításon (sajnos) csak 28 táblát helyeznek el. „A beérkezett több száz eredeti sajnos István szövegből elkészül sajnos István szövegeinek első kiadása. „NINCS ÚJ ÖTLETEM SAJNOS” - állt alul, név, aláírás, fent cím. Lefagy a rendszer, úgy is, mint megáll az ész. (Sajnos.) Hogy eredeti sajnos­ szövegeket kiadni. Beküldeni. Azt már nem. Leírni sem szabad. A táblákon, mindenki, bárki, akárki tábláin elvész minden, ami kedves és szemé­lyes. (Sajnos.) Lenyúlták az imidzsemet - göcögött magá­ban. (Sajnos.) Somolygott azon, hogy itt és most lassan minden hülyeségből imidzset le­het csinálni és minden szir-szarból MŰVÉ­SZETET. (Sajnos.) S. B. P. Sajnos 1995. július 14., péntek A kisgazdaszékház múltbeli fényei „MAGYAR NEMZET, A HA­ZAFIAS NÉPFRONT LAPJA” - hirdeti egy neonfelirat a Belg­rád rakparton, a Kisgazdapárt székházának tetején. A hatal­mas reklámtábla nemcsak ak­kor vonzotta a szemeket, ami­kor még aktuális volt a szöveg és éjjelente világított, hanem ma is felkelti az arra járók ér­deklődését. A fényreklám még mindig a tetőn van, fénye és ér­telme viszont már a múlté. A táblát ott felejtették. A kisgazdapárt annak idején táblástul jutott a székházhoz, és bár számtalanszor próbált, nem tudott megszabadulni tőle. A leszerelés mintegy hárommillió forintba kerülne, ám a párt anyagi gondokkal küzd, s ha választania kellene, nem erre a célra költene ennyit. A ház gondnoka nem tud róla, hogy az egykori tulajdonosoknak bárki fizetett volna a tábláért, sőt ar­ról sem, hogy ki felejtette ott, és mikor fog lekerülni a tetőről. Foglalkoznak a neonnal - mondta érdeklődésünkre Szabó János főtitkár, és elképzelhető, hogy nemsokára kicserélik a feliratot. Az elképzelések sze­rint a kisgazdák címere és a párt neve kerülne a régi felirat helyére, az eredeti vasvázra. A Duna-part viszont a világörök­ség része, ezért mindenféle épí­tési és átalakítási munkákat en­gedélyeztetni kell, így a kisgaz­dák táblacseréje is várat még magára. A fővárosszerte látható fény­reklámok magántulajdonban vannak, különféle cégek helye­zik el őket a megrendelő kíván­sága szerinti méretben és tech­nikával. Felszerelésükhöz a ke­rületi önkormányzat építési en­gedélye szükséges. Ehhez a rek­lámoknak bizonyos jogi és mű­szaki követelményeknek kell megfelelniük. Pontos terv is szükséges, amely tartalmazza a reklám méretét, technikai jel­legzetességeit, a szerkezetre ke­rülő feliratot. A tábla csak a háztulajdonos engedélyével - általában bérleti díj fejében - kerülhet a tetőre. A reklámtáblák ideiglenes épít­mények, végleges engedélyt nem adnak ki rájuk, mivel tech­nikailag elavulnak, esetleg a hirdetendő cég szűnik meg. Az önkormányzat visszavonhatja az engedélyt, ha a fényreklám megsérül, és balesetveszélyessé válik, vagy ha más ok miatt szükségessé válik a leszerelteté­­se. A házak tetején felejtett, el­hanyagolt, értelmüket vesztett táblákkal viszont nem foglalko­zik senki. A tulajdonos megte­heti, hogy leszedi a betűket és a szerkezetet eladja másnak. Az új tulajdonos pedig abban a re­ményben kezd logója tervezésé­hez, hogy nemsokára azt cso­dálhatja a város, ám nem biz­tos, hogy ő is ugyanott kap en­gedélyt. Nem mindegy ugyanis, hogy a város melyik részére mi­lyen reklámot terveznek. Egy tömör plexitábla például elkép­zelhetetlen a város hagyomá­nyos építésű területein (például Budán), az áttört, kivágott be­tűs reklámok viszont itt is elfo­gadhatóak. A Főpolgármesteri Hivatal átfogó szabályozási tervet ké­szít a reklámokról, illetve arról, hová kerülhet plexitábla, falra festett ábra, tetőre szerelhető fényreklám. Budapestet utca­szakaszok szerint elemzik és meghatározzák az egyes terüle­tekre helyezhető reklámok faj­táját. Ahová eddig sem kerülhe­tett hirdetés - például a Széche­­nyi-rakpartra­­, oda ezután sem fog. A világító reklámtáblák ára egyébként kétmillió forint kö­rül mozog. Az egyik, fényreklá­mok tervezésével, kivitelezésé­vel és telepítésével foglalkozó cég egy átlagos méretű, mintegy harminc négyzetméteres táblát két és fél millió forintért készít el. Ha a megrendelő a legmo­dernebb technikát és a nagyobb méretet, mondjuk az ötven négyzetmétereset választja, ak­kor a reklámtábla ára akár tíz­millió forint is lehet. És még eh­hez jön a háztulajdonosnak fi­zetendő bérleti díj. Lukács Katalin Magántulajdonban van a neonreklám RÉDEI FERENC FELVÉTELE V vJütt 1IZ Ís-ÍM lijl/íá, íz fjljliiai íjiüIí iiijyjiCit -J .'.■jut iiliyz ZU-ui iajyjus z/DiJiyfczIyyijy/i, iwi-bzzívSi!/ H/a/hwsf j-zíinyyjjj Isv-iilitStó. ZJSIJJ JJJJfJIIJ BUDAPEST ÖRS VEZÉR TERE, JÚLIUS 10. Itt a Danone óriási terméktesztje! Keresse az ellenállhatatlan ízeket! Ízlelje meg a valódi gyümölcsdarabokat tartalmazó Danone Gyümölcsjoghurtokat! A Danone íz­lelő július 10-én Budapesten kezdődik. Ekkor személyesen is meggyőződhet arról, hogy a gyümölcsdarabokat tartalmazó Danone Gyümölcsjoghurtok telis-tele vannak ínycsiklandozó eper-, sárgabarack-, áfonya-, málna- és egzotikus gyümölcs­darabokkal, és csak kitűnő minőségű tejből készülnek. A Danone-nak fontos az Ön véleménye, hiszen arra törekszik, hogy termékei még finomabbak legyenek! Azok között, akik válaszolnak az íz-tele kártyán szereplő kérdésekre, sok-sok

Next