Népszabadság - Budapest melléklet, 1995. december

1995-12-01

r­v NISSAN.....Igény szerint igényesen! NISSAN SZEMÉLY- ÉS HASZONGÉPJÁRMŰVEK KAMATMENTES HITEL, RÉSZLETFIZETÉS, LÍZING, GÉPJÁRMŰBESZÁMÍTÁS NISSAN RAPID KFT. Vanette: 2 098 000 Ft + ÁFA-tól 1037 Budapest, Zay u. 26. Tel.: 168-6075, Tel/Fax: 188-2308 NÉPSZABADSÁG 1995. december 1., péntek A bauxitbetonról hallgat az eladó Veszély ugyan nem fenyeget, de a felülvizsgálat kötelező A fővárosiak számára 1968-ban derült ki, hogy valami nem stimmel a bauxitbetonnal. Ag­gasztó hírek érkeztek az éppen felújítás alatt álló margitszigeti Nagyszállóról és a Fiumei - ak­kor éppen Mező Imre­­ úti OTI- székházról, mi több, az utóbbi­nak később le is kellett bontani a felső szintjeit. A szakemberek azonban már néhány évvel ko­rábban is tudták, hogy valami baj lehet. Történt ugyanis, hogy 1966. szeptember 16-án a Mű­egyetem statikai tanszékének egyik professzora észrevette, hogy az otthonául szolgáló Rá­kóczi úti bérházban egyetlen nap leforgása alatt negyven centimétert nőtt egy repedés a kazán falán. Az ezt követő ta­tarozás ötmillió forintba ke­rült, és több mint fél évig tar­tott. A bauxitbetont - és alap­anyagát, az aluminátcementet - ekkor már hosszú évtizedek óta nem használták a magyar építőiparban. Korábban, 1928 és a negyvenes évek vége kö­zött azonban roppant népszerű volt, ugyanis hihetetlenül meggyorsította és gazdaságos­sá tette a munkát: a hagyomá­nyos cementtel ellentétben egy-két nap alatt megkötött, így aztán a harmincas években számos lakóházat, a háború alatt védműveket, bunkereket építettek belőle, a negyvenes évek végén pedig sűrűn hasz­nálták a harcok okozta károk helyreállítására. Nem véletlen, hogy - mint az utólagos felmé­rések kimutatták - a bauxitbe­­tonos házak elsősorban a II., XI., XII., XIII. és XIV. kerület­re jellemzőek, míg a renoválá­sok során elsősorban a belső városrészekbe kerültek ilyen elemek. A baj akkor kezdődött, ami­kor mintegy negyedszázaddal az építés után kiderült, hogy a megszilárdulás után sajátos ké­miai reakciók indulnak meg a bauxitbeton szerkezetekben, s ezek végül az anyag szilárdsá­gának csökkenéséhez vezetnek. A hatvanas évek végén csak nö­velte a pánikot, hogy a szakem­berek nem tudták, meddig tart­hat a folyamat, elvezethet-e a beton teljes szétporladásához. Mára a mérések szerencsére be­bizonyították, hogy az elemek morzsákra hullása nem fenye­get, a folyamat egy bizonyos ponton megáll. A negyedszá­zaddal ezelőtti nagy felbuzdu­lás idején azonban ebben még csak reménykedni lehetett. (A bauxitbetonról... folytatás a 27. oldalon) A Rákóczi úti ház, ahol először jelentkezett a betonbaj velledits Éva felvétele Közműdíjkáosztól tartanak A közös képviselők nem kérnek a szaporodó tanácsokból Kezd kicsit elegünk lenni abból, hogy a közmű-, illetve a szol­gáltató vállalatok tanácsokkal látják el a társasházak lakóit, miképpen osszák el egymás kö­zött a több száz százalékkal fel­emelt díjakat - jegyezte meg kissé morózusan Fürjes Árpád, a Társasházi Közös Képviselők Egyesületének elnöke. Először a vízművek látott el minket jó tanáccsal: mindenki szereltessen fel vízórát, és ak­kor nem lesz vita a vízdíj körül, ráadásul spórolni is lehet a víz-s­zel. A bökkenő csupán az, hogy minden házban akad olyan la­kó, akinek édes mindegy, mennyit kell fizetni a vízért, ő ugyanis még­­­em fizetett soha. Neki aztán mondhatjuk, hogy szereltessen fel vízórát, úgysem teszi meg. A társasház közgyű­lése ugyan - többségi szavazat­tal - dönthet úgy, hogy a közös költség terhére minden lakás­ban felszerelteti a vízórát, de melyik ház rendelkezik ennyi tartalékkal? Ezek után teljesen felesleges efféle tanácsokat osz­togatnia a vízműveknek, elvég­re is nem vagyunk a magunk urai. Most pedig itt van a szemét­­szállítási díj. Már az alaphely­zet is rossz. A jelenleg is érvény­ben lévő számviteli törvény ugyanis kimondja, hogy a szol­gáltatásért csak akkor kérhető teljesítményarányos díjazás, ha a szolgáltató igazolni tudja az általa nyújtott teljesítményt. De vajon miképp felel majd meg ennek a feltételnek a Fővárosi Közterület-Fenntartó Vállalat? Kukát mér hajnalonként, majd számlát ír és bezörget a közös képviselőhöz? A narancs színű overállosok erre aligha vállal­koznak. Ám ha ezt nem teszik, akkor minek alapján szedik be a pénzt? Hogyan beszélhetünk akkor teljesítményarányos díja­zásról? Sehogyan - véli Fürjes Árpád. - Az új szemétdíj ilyenfor­mán nem más, mint egy új köz­adó. Ha viszont az, akkor hajt­sák be azok, akiknek ez a fel­adatuk, és ne a közös képviselő­ket terheljék ezzel is. És most térjünk vissza a taná­csok osztogatására! Az FKFV legutóbb a Budapesti Újság ha­sábjain világosította fel a tár­sasházak lakóit: az egyetlen üd­vözítő megoldás az, ha a szemét­díjat nem a tulajdoni hányad, hanem a lakásban élők száma alapján osztják meg. A közös képviselők köszönik a tanácsot, de ha lehet, legközelebb nem kérnének belőle. A dolog ugyan­is nem ilyen egyszerű. Az 1977. évi 11-es törvényerejű rendelet értelmében a társasházak túl­nyomó része a pontosan szét nem osztható szolgáltatások dí­ját - egyéb megállapodás hiá­nyában - a tulajdoni hányad alapján szedi be a lakóktól és fi­zeti a közműcégeknek. Ez szere­pel az alapító okiratokban is. Ha ezen - akár az FKFV, akár valaki más sugallatára - változ­tatni szeretnének, akkor azt ki­zárólag az alapító okirat módo­sításával tehetik meg. Ehhez vi­szont valamennyi tulajdonos beleegyezésére szükség van, ami egy több száz lakásos társasház esetében meglehetősen bonyo­lult dolog. Ráadásul az sem biz­tos, hogy a lakók száma alapján történő díjmegosztás igazságo­sabb, mint a tulajdoni hányad szerinti. A szemét mennyisége ugyanis inkább a lakók anyagi helyzetével függ össze, mint a számukkal. Ezenfelül minek az alapján határozzuk meg a lakók számát? A tapasztalat azt mu­tatja, hogy a fővárosiak többsé­ge másutt él, mint ahol a hivatal nyilvántartásai szerint lakik. S akkor még nem beszéltünk az albérlőkről, az üresen álló laká­sokról, a vidéki rokonok nyári látogatásairól és a többiről. S ki mondja azt, hogy egy öttagú, a létminimumon élő család több szemetet termel, mint az egye­dülálló, kartondobozokba cso­magolt holmik tömkelegét vá­sárló, eldobható kólásüvegből ivó lakótársuk? A kép tehát nem olyan egyértelmű, mint ami­lyennek az az FKFV tanácsai alapján tűnhet. Ily módon egyesületünk cél­szerűnek tartaná - zárta mon­dandóját Fürjes Árpád -, ha azok, akik a társasházak belső problémáira javaslatokat tesz­nek, előtte fordítanának némi időt a társasházak életét szabá­lyozó rendeletek megismerésére is. Szalai Anna Városházi­ meghívó a kamaráknak A Fővárosi Közgyűlés kereske­delmi, idegenforgalmi és fo­gyasztói érdekvédelmi bizottsá­ga legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy támogatja a budapesti gaz­dasági kamarák és a fővárosi ön­­kormányzat együttműködésére tett főjegyzői javaslatot. Az előterjesztés szerint a ke­retmegállapodást aláíró felek - a Budapesti Agrárkamara, a Bu­dapesti Kereskedelmi és Iparka­mara, a Budapesti Kézműves Kamara, illetve a Városháza - a jövőben folyamatosan konzul­tálva igyekszik elősegíteni a vá­ros gazdasági felemelkedését. Közelebbről: közösen oldanák meg az alapvető városgazdálko­dási feladatokat, együtt próbál­nák meg hasznosítani az önkor­mányzati vagyont, vállvetve küzdenének a kereskedelem, az infrastruktúra, a turizmus, a szolgáltatások, a fogyasztóvéde­lem fejlődéséért és a környezeti ártalmak csökkentéséért. Fenti céljaikat a vállalkozások műkö­dését segítő információcserével, a szak- és továbbképzés össze­hangolásával, a kamarák és a Városháza tevékenységének koordinálásával szeretnék elérni. Az együttműködés támogatá­sára a főváros egy évre előre is­mertetné új partnereivel a gaz­dasággal kapcsolatos előterjesz­téseit, így azok is idejében meg­tehetnék a maguk javaslatait. Ezenkívül pedig lehetőséget biz­tosítana a kamarák képviselői­nek a Fővárosi Közgyűlés, illet­ve a városházi bizottságok ülé­sein az állandó részvételre. B. T. Jön a súlyos balesetek szezonja MUNKATÁRSUNKTÓL A Népszabadság felkérésére a BRFK baleset-megelőzési alosz­tályának munkatársai felmérést készítettek arról, melyek a fővá­ros legveszélyesebb pontjai a té­li hónapokban. Az utóbbi há­rom év novemberi, decemberi, januári és februári statisztikái­ból a személyi sérüléssel járó balesetek adatait szemlélve meglepő eredményeket kap­tunk. Az alábbi baleseti helyzet­képet Hiller Árpád alezredes alosztályvezető bocsátotta ren­delkezésünkre. Általában megállapítható, hogy novemberben és decem­berben több baleset történik Budapesten, mint januárban vagy februárban. A novemberi eseteket azért számították hoz­zá a téli időszak statisztikájá­hoz, mert a balesetek ugyan­olyan körülmények között kö­vetkeztek be. A csúszós burko­lat, a hideg aszfalton képződő jégréteg már a novemberi na­pokra is jellemzőek. Az ilyen ér­telemben vett négy téli hónap fővárosi adatai mégis más ten­denciákat mutatnak, mint az or­szágos elemzések. Azt várnánk, hogy a legtöbb baleset a meredek hegyi utakon, vagy a keskeny, ritkán tisztított mellékutcákban történik. Kide­rült azonban, a balesetveszélyes útvonalak és kereszteződések fe­kete listáját ugyanazok a hely­színek vezetik, amelyek az egész évi összesítésben rendszeresen az élen szerepelnek. Hiller Ár­pád szerint a gépkocsivezetők félnek a csúszós, jeges mellék­­utaktól, ezért a hideg napokon elhagyják a megszokott kerü­lő­­utakat, és helyettük a rendszere­sen tisztított, sózott főutakat vá­lasztják. Azt, hogy a téli hóna­pokban óvatosabban vezetnek az emberek, mint egyébként, számos más felmérés mellett a statisztika is kimutatja. A járművezetők által okozott balesetek döntő többsége az el­sőbbségadás elmulasztására vagy a sebesség helytelen meg­választására vezethető vissza. Az elsőbbség meg nem adása miatt 1992-ben 750, 1993-ban 780, tavaly pedig 1100 baleset történt. A három év átlaga: évi 850 eset. Hasonló arányú emel­kedést mutat a relatív gyorshaj­tás miatt bekövetkezett balese­tek száma is, ezeknél a három év átlaga 450. Téli időszakban tör­tént a balesetek egyharmada. A Mogyoródi út és a Nagy La­jos király útjának kereszteződé­sében évente átlagosan hét sze­mélyi sérüléssel járó baleset tör­tént, ebből három télen, rossz útviszonyok mellett következett be. Kőbányán, a Maglódi út és az Újhegyi út találkozásánál évente ugyancsak hét balesetet jelzett a statisztika, ebből öt kö­vetkezett be a vizsgált négy hó­napban. Az M3-as autópályától nem messze, az Eötvös és a Sze­rencs út kereszteződésében a balesetek fele történt télen. Ha­sonló arányt mutat a felmérés a Ciprus utca és a Hungária kör­út, a Mogyoródi út és a Róna ut­ca, valamint az Ecseri út és az Üllői út kereszteződésében. Az Üllői úton éves átlagban száz baleset történik, ebből 39 a téli hónapokban. A Pesti úton bekövetkezett 59 esetből 28 tör­tént november és február kö­zött, a Szentendrei úton 50 sze­mélyi sérüléssel végződött bal­esetből 28, a Váci úton 48-ból 27, a Bécsi úton 40-ből 22 követke­zett be a vizsgált hónapokban. Bár az adatok arra engednek következtetni, hogy november és február között jelentősen nő a balesetek száma, a statisztika mást mutat. A legtöbb baleset ugyanis minden évben október­ben történik. A téli hónapokban „csupán” a súlyos sérüléssel végződő balesetek aránya a leg­magasabb.­­ Elindulni is nehéz lesz Rédei Ferenc felvétele

Next