Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. július
1996-07-05
1996. július 5., péntek Vendégül látott fiatalok A Főpolgármesteri Hivatal és az Eravis Szálloda és Vendéglátó Rt. három-, illetve négynapos hét végi programot szervez vidéki és határon túli magyar diákoknak augusztusban. A gyerekek vendégül látásáról - vagyis a szállásukról és az étkeztetésükről - az Eravis gondoskodik, a programokról pedig a főváros önkormányzata. A budapesti vendéghétvégére ezerháromszáz vidéki és kétszázötven-háromszáz külföldön élő magyar kisdiákot várnak. A gyerekek az Eravis két szállodájában, a Griffben és a Campinában fognak lakni, háromágyas, mosdós szobákban. A vidékiek jelképes összeget, ötszáz forintot fizetnek a három napért, a költségek többi részét a főváros és az Eravis vállalta magára. A határon túli fiatalokat ingyen látják vendégül négy napon át, augusztus 17. és 20. között. A tizenkét-tizenhat éves diákok Budapest történelmi, kulturális értékeivel és idegenforgalmi látványosságaival ismerkednek majd, illetve részt vesznek a millecentenáriumi rendezvényeken. A határon túli fiatalok vendéglátása a millecentenáriumi eseményekhez kapcsolódik, a vidéki gyerekek budapesti kirándulására az ötletet pedig az adta, hogy a fővárostól távol élő fiatalok egy része még soha nem járt Budapesten. Az augusztus 9-én kezdődő háromnapos programba a rendezők megpróbáltak belesűríteni mindent, amit egy tizenévesnek látnia és ismernie kell a fővárosban. A gyerekeket idegenvezetők kalauzolják majd Budapesten, múzeumi belépőt kapnak és részt vesznek a millecentenáriumi eseményeken is. A vendégül látott diákok a helyi kulturális intézményeken, iskolákon és szervezeteken keresztül jutnak el Budapestre. L. K. Megjelent a Múzeumi Kalauz MUNKATÁRSUNKTÓL Végre egy jó hír - sóhajt fel a magyar múzeumlátogató az új budapesti Múzeumi Kalauz láttán. Legfőbb ideje volt ugyanis, hogy hazánkfiai és a hozzánk látogató külföldiek ne csak a plakátokat, a Pesti Műsort vagy lapunk Tárlatolgató rovatát silabizálva tájékozódhassanak a városban látható kiállítások és tárlatok felől. Az információ megszerzésének van egyszerűbb módja is, csak éppen mifelénk korábban nem éltek vele. A Múzeumi Kalauz, melyet a Tourinform a fővárosi önkormányzat támogatásával jelentetett meg, ezentúl a kiadó szándéka szerint fél évről fél évre friss információkkal kerül az érdeklődők elé. A színes, akár zsebben is hordható brosúra felsorolja a legnagyobb közgyűjteményekben megtekinthető kiállításokat, kis térképen jelöli a múzeumok helyét, tanácsot ad a megközelítésükre, és kiderül belőle az is, mikor és mennyiért nézhetjük meg a látnivalókat. A praktikus térképpel kiegészített tájékoztatót a kisebb gyűjtemények téma szerinti csoportosításban közölt felsorolása zárja. Mivel a kiadvány nemcsak magyar, hanem angol nyelven is megjelent, természetes, hogy jut belőle a nagyobb szállodákba és az információs irodákba is. Az azonban már a szervezők gondosságát dicséri, hogy gondoltak az ifjúságra is: a brosúrából minden fővárosi iskolának küldenek egy példányt. Hajfonatkorong a címlapról A no rencs 1\01, Efóes 1-40-50% *kaPÍJit0 1191 Budapest, Üllői út 137 Az Ecseri úti metrómegállónál, az Arai és a McDonald’s mellett. Nyitva: hétköznap 10-19 óráig, szombaton 9-13 óráig. V BUDAPEST Elhunyt Gyenes József A Pest-Budai Petőfi Egyesület szomorú szívvel közli, hogy szeretett és tisztelt alapító elnöke, dr. Gyenes József 1996. június 21-én váratlanul elköltözött az élők sorából. Temetése 1996. július 8-án lesz 9 óra 30 perckor a Farkasréti temetőben. Művészeti tábor Csepelen Három mecénás - a József Attila Művészeti Centrum Alapítvány, a Szegfű Klub és a csepeli önkormányzat - Hétköznapi kultúra Csepelen címmel meghívásos alapon a történelmi Magyarország 15 fiatal magyar festő- és grafikusművésze részvételével művészeti alkotóműhelyt szervez július 15-29. között a XXI. kerületi ifjúsági táborban. A tervek szerint július 18-án Vitányi Iván, 25-én Bereczky Loránd lesz az alkotótábor vendége, ahová kötetlen beszélgetésre várják a csepeli művészek mellett az érdeklődő kerületi polgárokat is. A táborzárás napján, 29-én a Csepeli Munkásotthonban mutatják be az itt született alkotásokat, amelyekből a legszebbek a kerület tulajdonában maradnak. G. É. Örmények irodája TUDÓSÍTÓNKTÓL Harmadikként alakult meg tavaly novemberben a csepeli örmény kisebbségi önkormányzat, amely a napokban - a kerület támogatásának is köszönhetően - ünnepélyes irodaavatót tarthatott a Bajáki Ferenc utca 1.-ben. Tóth Mihály polgármester adta át használatra a három helyiséget Szárkiszján Ádám elnöknek. Az irodát Hájr Vukán, a bécsi püspökség küldötte szentelte fel. NÉPSZABADSÁG 29 Újjászületik a Császár uszoda Megállapodás született a hat évvel ezelőtt lebontott Császár uszoda rekonstrukciójáról. Az újjáépítésre kiírt pályázat nyertese, a Középület-építő Rt. vállalta az egykor legendás hírű budai fürdő teljes felújítását, a Tempero szövetkezet tervei alapján. Az erről szóló szerződést a napokban írta alá Jászberényi Miklós, a Nemzeti Sportuszodák főigazgatója és Kreszán Albert, a Középületépítő Rt. vezérigazgatója. Középület-építő Rt. 498 millió Az új Császár részben állami költségvetési támogatással, részben a Nemzeti Sportuszodák saját forrásaiból és támogatók pénzéből épül. A szponzorok között van az I., a II., a III. kerületi és a fővárosi önkormányzat, a Postabank és a Szerencsejáték Rt. A beruházás teljes költsége mintegy ötszáznegyvenmillió forint, amely minden kiadást tartalmaz, a közművesítéstől a tendertervezésen át a kész Császárig. A forintos beruházással vállalta a medencék, a környező kiszolgálóépületek, öltözők felépítését, a kazánház, a vízgépészeti berendezések, a térburkolat, valamint a tér- és sportvilágítás kialakítását. A tervek szerint három medence lesz az új Csasziban: egy ötvenszer huszonöt, egy huszonötször tizenhat méteres és egy kisebb tanmedence. A szerződés szerint a Komjádi uszoda szomszédságában újra felépülő fürdőt - egy hónapos próbaüzem után - 1997. június 30-án kell átadni. A Nemzeti Sportuszodák főigazgatója, Jászberényi Miklós elmondta: a Császár nem elit-, nemcsak a sportolók számára elérhető uszoda lesz. A belépők és a bérletek árát a lakosság pénztárcájához igazítják majd, ezért a környező kerületek iskolái számára is vonzó lehet. Az uszoda a Komjádi már meglévő öltözői mellé újakat is kap, és szauna, szolárium, büfé is a látogatók rendelkezésére áll majd. A remények szerint csúcsidőben naponta több ezer ember élvezheti az új Császár adta fürdőzési lehetőségeket. L. K. Jövő nyáron újra a víz lesz az úr a gyomos telken SZANDELSZKY BÉLA FELVÉTELE ! A kóchajú Ágnes úgy térdel a barna pléden, hogy közben hátát az „epis” Sándor lábainak dönti szerelmesen. Nézik egymást. Sándor minden bizonnyal mást lát. Nem a nő alkoholrózsás arcát, nem a fogatlanságát, s nem is a ki tudja mikor mosott kócos haját. A nő meg a birtokosok büszkélkedő, birtokló tekintetével néz a nála fiatalabb emberre. - Maguk összetartoznak? - Ezek? Nagyon - szólal meg helyettük motyogásán a borostás Pisti a sokat tudók bizonyosságával. - Szerelmesek. Nem megróván mondja, de azért van a hangjában némi megütközés. Ülünk a Vérmező nagyrétjének közepén, a derékszögbe rakott két kopott, összefirkált padon. A Kóhhajú, az Epis, a Borostás. Meg a Józsi. Arcát a fűben füröszti. - Hagyja, hadd pihenjen. Nézik, kicsit irigykedve is. S talán az irigység a rizlingillatú lehelletnek is szól és az üres üvegekkel teli szatyornak, amit a feje mellé tett. - Lehet vagy kétszáz forintnyi benne - bök oda Epis, akit betegsége okán neveznek így, merthogy epilepsziás. - Most is bent voltam, bevittek, mert rohamom volt. - Gyógyszere van? - Lenne, de arra nem szabad folyadékot nyelni - mondja, de úgy, hogy kiértsem belőle: a piáról van szó. - Meg aztán drága is lenne - szólal meg Isti, de a többiek lehurrogják. - Hogy lenne drága. Beviszed a receptet a Fiumei útra, ott adnak egy papírt, arra megkapod ingyen az orvosságot - magyarázza Agnes. Epis meg büszkén néz okos asszonyára. - Szóval a szerelem. Mióta? A negyvenéves Ágnes csillogó szemekkel mondja, hogy már vagy két hete. Aztán matat a magához szorított retiküljében. (Nem ülik hozzá, még az is lehet, hogy kígyóbőrből készült. Később megtudom: kukában találta.) Kocsmai számolócédulát mutat, rajta szép, kiírt betűkkel a vers: „Dobban a szív! Tudd meg, szeretlek. ” - Neki írtam. A többiek nem nevetnek. Ez van. Ezek szeretik egymást. Talán eszükbe jutnak régi szerelmeik. Aztán tovább: az asszonyok, a gyerekek. - Nekem, amikor meghatódok, mindig az anyám jut eszembe. Ezt József mondja. Arca frissen borotvált, őszbe vegyülő haja most fésült. (Na persze úgy, amikor az ember bevizezi a haját, aztán rendbe gereblyézi.) - Régen láttam szegényt. Csak levelezünk, hogy a rokkantnyugdíjamból küldjön valami pénzt. Mert az oda megy hozzá. Ott a cím Dobban a szív em, Siófokon. Nem is lehet az embernél sok pénz. Most van nálam négyszáz forint. De raboltak, öltek itt kevesebbért is. Erre aztán hallgatunk egy sort. Merthogy közel van a placcuk - így hívják itt a kisajátított bokoralji alvóhelyeket - ahhoz a helyhez, ahol azt az embert néhány napja leszúrták. - Mi aludtunk nyugodtan, Sanyi, meg az Isti elmentek dolgozni, aztán arra ébredünk, hogy itt a sok rendőr. - Ismerték az áldozatot? - Nem idevalósi volt. Úgy mondják, valahonnan a Józsefvárosból jött. Aztán tessék, itt meg az éjjel leszúrták. - Nem éjjel te! Reggel. Negyed hétkor. - Ne dumálj. Az csak a halál beálltának időpontja volt. - Én láttam meg a földön - mondja Agnes. - Még ott volt a cigi a szájában. - Szép halála volt. Nem érezhetett semmit. Egy szúrás a szívébe. Aki csinálta, nagyon tudhatott. - Biztos nem idevalósi volt. Úgy beszélnek a Vérmezőről, mint mások a falujukról. Persze évek óta ez a nyári tanyájuk. Megvan a saját bokruk is. (A Vérmezőt megálmodó főkertész aligha szándékosan csinálta így, de olyan a park, hogy néhol szinte maguktól alakulnak sátrak a lombkoronákból.) - Hányan laknak itt? - Vagy százan biztosan. Mi vagyunk öten, de vannak mások is, akik közösen laknak. Aztán a románok, a játéktér kerítése mellett, és vannak, akik csak egykét éjszakára jönnek. Meg aztán a csibészek. Mesélik, hogy a napokban egy gyereket fojtogattak valakik lánccal, a pénzéért. - Engem is összevertek a szkinhedek. Jönnek, aztán ütnek. A pénzt meg elveszik tőlünk. Ezért nem szabad pénzt tartania magánál az embernek. - Pénzt? Ha lenne, akkor most vennénk öt liter bort. Nemcsak nekem szól a felhívás, Józsefnek is. Ő mondta: van még négyszáz forintja. - Megírja a történetünket? Epis, akinek két jó szakmája meg egy disszidálása és egy Németországból való kiutasítása van, azt mondja: - Én ezeknek nem dolgozom százötven forintos órabérért. Mind az öt gyerek jó helyen van. Tartja őket a német állam. Ágnes átmegy jó anyaszerepbe: - Elvettek tőlem mindent, a lakásomat, a gyerekeket. Évek óta egyet se láttam a négyből. Isti meg József úgy mondja, a gyerekeik semmizték ki őket. Odalett a lakás, s attól kezdve nincs megállás. - Nem is látták őket? Isti mutatja magát: a borostát, a szakadt cipőt, a farmert, a zakót, alatta a pulóvert, az inget, a trikót. Ahogy rángatja a gönceit, savanyú testszag nyomja el az olajfa illatát, így nem mutatkozhatok. Mindegyikük mellett szatyor, benne a legfontosabbak. (Egyszer a kerületi kapitányságon elmesélték: egy nyomozás kapcsán bevitték őket, minden motyójukkal a rendőrségre. Az összes holmi kukából való volt. Nem, nem az eladhatóak, azokat eladták már, hanem valami olyasmi, amihez ragaszkodtak, amit értéknek hittek. Sötétedik már erősen, de a távoli lámpák fényei eljutnak idáig. Közelebbiek nincsenek. Mintha a szállások környékén direkt lenne sötét. - Vacsoráztak már? - Lesz az is. Hogyne lenne. Oldalas. S hogy látják, nem értem, elkezdenek nevetni. Mutatják: oldalukra fordulnak, ma evés helyett alvás lesz. - Majd holnap, ha lesz munka. Ha meg nem, akkor kukázunk. Meg a szegénykonyhára is elmegyünk. Ízlelgetik a sokat tudók módján, hogy hova: a Dankó utcába, a Meder utcába vagy az apácákhoz, a Tömő utcába. Valamelyik azt mondja, hogy a Moszkva téren a zsíros kenyér se rossz. Már nem törődnek velem. A holnapról beszélgetnek. Kóhhajú meg Epis összebújnak. Indulnak a bokrok felé. Amúgy csendes a Vérmező. Az egyik padon szerelmespár, odébb kutyasétáltatók. A bokoralji nép magára húzza a télikabátot, a nejlonfóliát. Alszanak, míg rigók vagy rendőrök nem ébresztik őket. Nem hallik idáig a világ zaja. Ők nem tudnak a világról, a világ pedig nem tud róluk. S. Boda András HANCSOVSZKI JÁNOS FELVÉTELE