Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. november
1996-11-01
28 NÉPSZABADSÁG Zsákbamacska fasorok MUNKATÁRSUNKTÓL A főváros költségvetésének fél százalékát fordítja zöldfelületeinek védelmére. Az önkormányzat környezetvédelmi bizottsága - mint mindig - a jövő évi költségvetés tárgyalásakor is indítványozni fogja, hogy a zöldfelület-gazdálkodásra a nyugati nagyvárosokban elfogadott arányt, a költségvetés 1,5 százalékát állapítsák meg a képviselők - ígérte Bubla Gyula bizottsági elnök a városvédő egyesület minapi ülésén. Ez a pénz szolgál az 514 hektár kiemelten védett zöldfelület (ebbe a körbe tartozik például a Gellért-hegy, a Margitsziget, a Városliget vagy a Tabán) rendben tartására is. Az, hogy a költségvetési támogatás mire elég, rendszerint az utolsó pillanatban derül ki. A Főkert Rt. például évente háromszázezer egynyári virágot ültet ki. Ezt a mennyiséget legalább fél évvel előbb le kell kötniük, de amikor a növényeket megrendelik, még nem tudják, mennyi pénz áll rendelkezésükre az adott évben. Hasonló problémát jelent, hogy a fasor-rekonstrukciók során nem fiatal csemetéket kell kiültetni, hanem hat-tízéves előnevelt fákat. A Szilágyi Erzsébet fasorba például tízéves fákat ültettek ki. A Főkert szakemberei szerint az utolsó pillanatban innen-onnan összevásárolt előnevelt fákkal „zsákbamacskát” vesz a város. Megnyugtató megoldást az jelentene, ha a fasorok cseréjét több évre előre ütemeznék, s a jól működő faiskolákban figyelemmel kísérhetnék a csemeték növekedését a kiültetésig. Készül a szociális kalauz Másodszor is meg akarja jelentetni a Motiváció Mozgássérülteket Segítő Alapítvány a Fővárosi szociális kalauz című kiadványt. Nagy az igény az ilyen jellegű tudnivalókat összefoglaló munkára: a múlt évben kiadott húszezer példány mára gyakorlatilag elfogyott. Zalabai Péterné, az alapítvány ügyvezetője lapunknak elmondta, céljuk, hogy a fővárosi önkormányzat, a Terézvárosi Családsegítő Szolgálat adataival kiegészítve saját nyilvántartásukat, a lehető legteljesebb információt tudja nyújtani a rászorulóknak. Ezért idén az önkormányzati intézmények mellett a nonprofit egyesületek, alapítványok és a betegápolással foglalkozó szervezetek legfontosabb adatait is tartalmazza majd a kötet. Tervezik, hogy kerületenként bemutatják a segélyezéssel, szociális gondozással foglalkozó helyi rendeleteket, például, hogy mennyiben módosul az ápolási díj, milyen segélyezési formák vannak. Azokhoz szeretnék eljuttatni kiadványukat, akik munkájuk során kapcsolatba kerülnek a rászorulókkal, s tovább tudják adni az információkat, vagyis a kerületek szociális osztályainak, ügyfélszolgálatainak munkatársaihoz, nagyobb szervezetekhez, védőnőkhöz és így tovább. Az adatgyűjtés befejeződött, de az alapítvány rendelkezésére álló összeg kevés a kalauz megjelentetésére. Több lehetséges szponzort megkerestek, de eddig csak a Népjóléti Minisztériumtól kaptak segítséget. Kérik azok támogatását, akik akár szerényebb összeggel is, de hozzá tudnak járulni ennek a hasznos kezdeményezésnek a megvalósulásához. A Motiváció Mozgássérülteket Segítő Alapítvány címe: 1053, Henszlmann Imre utca 9., telefon: 117-4417. Cs. K. É. NYOM V Hungária7A Az Ön lehetősége! Elkötelezett, a jövő iránt nyitott partnereknek megalapozott szakmai egzisztenciát kínálunk TÖLTŐÁLLOMÁS-VÁLLALKOZÓKÉNT. NAGYKŐRÖSI töltőállomásunkhoz szakképzett partnert keresünk. Ezt várjuk Öntől: töltőállomáson, és/vagy kereskedelemben szerzett tapasztalatot, - egy szolgáltató vállalkozás önálló vezetését, világos marketingkoncepció alapján, - határozott fellépést, - teljesítményorientált gondolkodást, - állandó készenlétet vevők kiszolgálására, - pénzügyi keretet az üzemanyagkészlet biztosítására, ill. a shop árukészletének finanszírozásásra. Ezt nyújtjuk Önnek: egy nagy konszerntől elvárható biztonságot, speciális know-how-t és mindenre kiterjedő támogatást üzleti tevékenységeinek megszervezésében. Kérjük pályázataikat - szakmai önéletrajzzal a következő címre küldjék: R OMV HUNGÁRIA KFT. 1134 Budapest, Váci út 37. Töltőállomás üzletág - Szentkirályi Ilka, Tel.: 270-4016 top trend INTERNET-KLUB A „Top Trend” (TV 3) című televíziós műsor stábja havi rendszerességgel Internet-klubot tart. A program a Művelődési és Közoktatási Minisztérium szakmai segítségével, Szabó Zoltán politikai államtitkár fővédnöksége mellett jön létre. A novemberi klub témája: Oktatás az Interneten A klubrendezvény ideje és helyszíne: November 2. szombat, 15-18 óra Műcsarnok, Protea Terem, Budapest Ingyenes internetezési lehetőség a klub ideje alatt! Az Internet-klub fő támogatója: a Matáv Rt. Bővebb információ a klubról: http: / /www. nepszabadsag.hu/toptrend BUDAPEST 1996. november 1., péntek Ideges úr utazása a Hűvösvölgytől egészen a Széchenyi-hegyig és vissza Van-e szebb dolog egy könnyű, őszi úttörő-vasutazásnál? - tettem fel magamnak a kérdést, amikor világossá tették számomra, hogy nem úszom meg úttörő-vasutazás nélkül. Szűken számolva is minimum két tucat szebb dolog van - válaszoltam hamar viszont számtalan rondább is, mint például mezítláb aszfaltozni, csavaralátétre ráharapni vagy hideg, zsíros párizsi szeleteket az arcunkra helyezni. Tehát akkor már inkább az úttörő-vasutazás. A Hűvösvölgyből készültem indulni, azzal a tervvel, hogy majd a Széchenyi-hegyi másik végállomásnál a Körülvizelésnek vagy Csillagnak is nevezett Kőbüfében magamhoz veszek valamit, s majd úgy jövök vissza. Ami a Hűvösvölgy környékét illeti, itt jó vigyázni, az egyik kocsmában ki van írva, hogy milyen sört mérnek, és ez jól is hangzik, viszont amit valójában csapolnak, az még csak nem is emlékeztet az ilyen néven máshol csapolt sörökre, mi több, egészen másra emlékeztet. A másik kocsmáról csak annyit, hogy ott meg nem volt kávé, persze lehet, hogy így volt jobb mindenkinek. Mindenesetre nem ártana kimenni hozzájuk egy redőnyhúzóval, és addig ütni őket, amíg meg nem ígérik, hogy megemberelik magukat. Az úttörővasút végállomása alatti vendéglőre viszont nem lehet különösebb panasz, egyetlen túlkapást tapasztaltam csupán: néhány, magát igen előkelőnek tartó fővárosi étteremhez hasonlóan itt is műanyag bútorokra akarják ültetni a vendégeket. A pénztárban tizennégy éves forma gyermekvasutas legényke álldogált, kissé nehezen jutottam dűlőre vele, de aztán jött egy néni. Gondoltam, hogy feljelentem nála a gyereket, de tekintve, hogy jó napom volt, elálltam szándékomtól. A néni adott egy menetrendet meg egy retúrjegyet, ami pont olyan volt, mint a régi MÁV-jegyek, csak zöld, meg át volt húzva rajta a huszonhat forint és kézzel rá volt írva, hogy száz. Bőven maradt időm a következő vonat indulásáig, így betértem az úttörővasút múzeumába. Itt két felső tagozatos gyermeklány fogadott, felbukkanásomtól szemlátomást meglepődve. Harminc pénz volt a beugró, mialatt körülnéztem, kintről beszűrődött a viháncolásuk. Megfordult a fejemben, hogy felképelem őket, de aztán arra gondoltam, hátha mégsem ők vihognak, hanem valami civilek, így aztán ha kimennék, lehet, hogy két ártatlan bakfist vernék cipóra. Tehát hagytam az egészet, inkább elmélyültem a tárgyak tanulmányozásában. A mozgalmi hangulatot idéző relikviák közül számomra egy naplóbeírás volt a legérdekesebb, amelyből megtudtam, hogy esett, amikor Egyed Gizella, IV. raj, V. őrsbeli pajtás először vonta le a zászlót, így: „...Este mindig az a pajtás vonja le a zászlót, aki a legjobban dolgozott. Mindig igyekeztem, hogy ezt elérjem és most sikerült is elérnem célomat. ” Ezenkívül nagyon tetszett még a Kis vasút című dalosfüzet, zene Forrai Ernő, vers Lóránd György, kiadta Zipser és König, Budapesten. A vonaton majdnem verekedni kellett a helyekért. Még jó, hogy csak majdnem, mert, bár nem tartozik a tárgyhoz, a verekedés inkább csak verés, ha én igazából belelendülök. Pár gyomrossal két perc alatt kiürítettem volna a kocsit. A nyitott szakaszban akartam utazni, hogy, mint egy komor, belkerületi utca lakója, a lehető legközelebb legyek a természethez, melyet szinte elfeledtem. Hanem az utazás, az gyönyörű volt. Ismerősöm mondta, hogy régebben néha állatokat is lehetett látni ezekben az erdőkben, meresztettem hát a szemem, hátha jön legalább egy nyúl, de semmi sem jött, csak nagy sokára egy Skoda. Később inkább az avart kezdtem el figyelni, hátha van benne joghurtosdoboz, centrumos szatyor, elhajított döglött macska, de megint semmi. Ennek viszont nagyon örültem, mert én bizony akkor szeretem a természetet, ha tiszta, ellenkező esetben ugyanis a Kun Béla teret szeretném. Szóval az utazás tényleg gyönyörű volt, különösen az erdő, ahogy a kedvesen mosolygó októberi nap aranyló sugaraival lágyan végigsimította a haldokolva is gyönyörű, kócos fákat, borzas bokrokat. Harmadjára a jegyvizsgálót kezdtem el figyelni. Úgy néztem, hogy ő ezt semmiképp se vegye észre, mert féltem, hogy ha észrevenné, nem viselkedne eléggé természetesen, és akkor mi lenne ezzel a valóságot tökélesen visszatükröző beszámolóval, amelyre úgy készültem. A jegyvizsgáló szintén tizennégy éves lehetett, bár ki tudja, láttam olyan embert, akit ötvenöt évesnek gondoltam, és kiderült, hogy csak harmincöt lesz, bár igaz, az nem vasutas volt. Nos, ahogy leskelődtem, elégedetten nyugtáztam, hogy a fiú tényleg komolyan veszi a munkáját, jegyet osztott, pénzt kasszírozott, nyitotta-csukta az ajtót, ahogy kell. Egyedül a tisztelgése volt kissé bizonytalan, olyan furcsán széttárta az ujjait, mintha inkább csak szemellenzőnek akarná használni a kezét. Eszembe ötlött egy pillanatra, hogy szólni kéne a főnökének, nézzen a körmére, mert a tisztelgés az legyen tisztelgés, de aztán úgy döntöttem, mégse rontom el a kedvét. Más baj különben nem volt. A vasút háromnegyed óra alatt tette meg a tizenkét kilométeres utat, ami negatív Guinness-rekord lehetne, ha nem a bámészkodás lenne a lényeg meg a hangulat. A Széchenyi-hegyi állomásnál megint van egy étterem, amely a Csúcs vendéglő nevet kapta. Úgy tűnt, hogy a húsz évvel ezelőtti állami vendéglátóipar hangulatát olykor visszavisszasírók - magamat is közéjük sorolom - kellemes menedéket találhatnak itt, igaz, azt, hogy a konyhában mi zajlik, nem tudom, mert mint már említettem, a Kőbüfében szándékoztam elkölteni uzsonnámat. A Kőbüfében véres hurkát rendeltem mustárral. A hurka ragasztóval átitatott, vékony zsírpapírba burkolt fűrészpor benyomását keltette, viszont a mustár jó volt. A mellettem ülő ember sült kolbászt evett uborkával, kérdeztem, hogy az milyen, mire ő azt mondta, életének egy régebbi korszakában rendkívül sokat szenvedett, úgyhogy most, amikor jobban megy a sora, miért panaszkodjon állandóan. Dolgom végeztével szépen visszaballagtam a végállomáshoz, ahol luftballont vettem ötven forintért. Megint csak nem tartozik a tárgyhoz, de orvosom azt tanácsolta, hogy gyengécske tüdőmet léggömbfújással kúráljam. A visszaúttól viszont nem volt szerencsém. Csak vártam, vártam, de vonatom nem jött. Fél óra után már hallucinálni kezdtem, többször úgy tűnt, mintha már hallanám a mozdony füttyét, pedig nem. Igaz, ahogy így visszagondolok, addigra már vagy harmincadszor fújtam fel a léggömböt. A járat egy óra késéssel érkezett meg, állítólag lerobbant a motor, ami igaz lehetett, mert két mozdony húzta be a vonatot az állomásra. Kíváncsi lennék, ki a felelős ezért. Bárkay Tamás Mikor jön már? Ketényi Zoltán felvétele Az óbudai iparosnak nehéz a sorsa Jubileumi esten köszöntötték a száztíz éves Óbudai Általános Ipartestületben azokat a tagokat, akik több évtizede űzik mesterségüket, és húsz, huszonöt vagy éppen negyven éve tagjai a kerület iparoskörének. A háromszáznyolcvan cégtulajdonos tagot számláló testület elnökét, Mészáros Istvánt az eseményen arról kérdeztük, hogyan érintette a helyi iparosokat a kerület átalakulása. - Kettős hatása van annak, hogy rendkívül látványosan fejlődik a kerület - fejtegette Mészáros István. - Szerencsés helyzetben volt ez a városrész, volt üres telek, kifelé húzódik a város a főutak, például a Szentendrei és a Bécsi út mentén. Nemcsak a beruházók, hanem a magánépíttetők számára is vonzó ez a terület, mindezt a felújítások, új villák sora jelzi, főleg a hegyvidéken. A beruházások jó része túlságosan nagy a helyiek számára, de alvállalkozóként megbízást jelenthet nekik is. Előnyt jelenthetne a közbeszerzési törvény rendelkezése, amely szerint helyi cégeknek akár tíz százalékkal drágábban is kiadható egy munka. Az Óbudai Általános Ipartestület és a kerületi önkormányzat közötti együttműködési szerződés alapján előzetes betekintést kaphatnánk a tenderkiírásokba, hogy tagjainknak segítséget nyújthassunk. Sajnos mindeddig ez nem valósult meg - panaszolta az elnök -, inkább az a gyakorlat, hogy olyan felújítási munkákkal is idegen, nagy cégeket bíznak meg, amelyeket a helyi közepes és kisvállalkozások is nyereségesen végezhetnének el. Pedig, ha - legalább részben - itteniek kapnák a megbízásokat, akkor ez azzal az előnnyel is járna, hogy könnyebben megtalálhatók lennének a garanciális és a felújítási munkálatoknál is. Bekapcsolódott a beszélgetésbe Hegyvári Péterné is, akit tagsága negyvenéves évfordulója alkalmából köszöntöttek. Ő egy - férjétől örökölt - ács-állványozó cég tulajdonosaként megerősítette, hogy megrendelései zömét kerületen kívülről kapja, a „hazai” piac nem jelent előnyt számára. Templomok, lakóházak külső-belső állványozását, fényreklámok telepítését végzik 1956 óta, s ez alatt az idő alatt reklamáció sosem érkezett ellenük - mondta jogos büszkeséggel -, az utóbbi év azonban nem jól alakult számukra. - A legnagyobb bajban azonban azok a kisszolgáltatók vannak, akiknek boltja, telephelye a lebontott óbudai épületekben volt - folytatta Mészáros István a helyi iparosság bemutatását. - Nemcsak az a baj, hogy a költözéssel esetleg elvész a klientúra egy része, hanem hogy nagyon nehezen tudnak új helyiséghez jutni. Az önkormányzatnak ugyanis kevés kiadható bérleménye van, az új üzletházakban pedig megfizethetetlen a bérleti díj vagy a vételár. A Galagonya utcában például már az építési időszakban százötvenezer forint volt a négyzetméterenkénti ár, azóta elérte a negyedmilliót is. A régi kis műhelyek vagy megszűnnek, s a mester visszaadta iparát, vagy - ha teheti - a lakásába húzódik vissza, esetleg illegálisan dolgozik tovább. Nagy munkát nem vállal, számlát nem ad, így próbál megélni. A javítást végző kisiparosok száma az ipartestületi tagok között is csökkent: egyrészt a szakmában dolgozók elöregedése miatt, másrészt azért, mert a horribilis közterhek miatt még a tagdíj kifizetése is megerőltető számukra. Mészáros István igazságtalannak tartja, hogy az engedély nélkül működőkkel szemben túlságosan türelmes a hatóság. Az iparos a közterhek miatt kénytelen emelni az árait, így nehezen tud versenyezni a feketén dolgozó, az adók alól kibújó versenytársakkal. A közlekedésfelügyelet például több engedély nélkül dolgozó autóműhelyt fedezett fel, de azt látják, hogy azóta is háborítatlanul működnek tovább. Nincs tudomásuk a büntetés mértékéről, de sejtik, hogy a megtakarított közterhekhez, a haszonhoz képest elenyésző lehetett. Egy sikeres vállalkozó, az óbudai temetőnél működő kőfaragóműhely tulajdonosa, Illésné Cseh Mária arról beszélt, hogy a hatalmas tőkével rendelkező óriáscégekkel szemben - amelyeket a gazdag villanegyedek közelsége is idevonz - nehéz a kisvállalkozóknak piacon maradniuk. Megoldást egy új, divatos arculat kialakítása, modern marketingmunka jelenthet, illetve az, ha jobban támaszkodnak a személyes kapcsolatteremtésből fakadó előnyökre. Jó szóra, az egyedi ízléshez való alkalmazkodásra, a megbízható, tisztességes munkára mindig lesz igény - bizakodott. Cs. Kiss Éva