Népszabadság - Budapest melléklet, 1997. szeptember

1997-09-08

Tessék segíteni, hogy hazataláljak! Elveszett és tanácstalan külföldieknek segít az információs iroda Budapesten a turisták tájékoz­tatása megfelel a nyugat-euró­pai normáknak, legalábbis nem marad el attól. S bár volna még mit fejleszteni a hálózaton, a városunkba látogató magyarok és külföldiek nagyobb része elé­gedett azzal, ahogy eligazítják - tájékoztatta lapunkat a Magyar Turizmus Rt. Nemzeti Informá­ciós Központ Sütő utcai irodá­jának vezetője, Padányi Ágnes. Egy külföldi átlagosan három napot tölt Budapesten, s ha tel­jességre törekszik, ez a három nap kevés arra, hogy a várost megnézze. Válogatnia kell te­hát, amihez azonban szükség van arra is, hogy tudja, miből választhat. Ehhez pedig megfe­lelő információs hálózatra van szükség. A Tourinformnál ez rendelkezésre áll. Egy átlagos nyári napon azonban, mikor nagyjából ezer turista érdeklő­dik a legkülönfélébb dolgok után, nem egyszerű mindenki­nek részletes és kimerítő szol­gáltatást nyújtani. A Nemzeti Turisztikai Infor­mációs Központ állami költség­­vetésből működik, nem haszon­elvű jelleggel. Az információs hálózat szépen fejlődik a fővá­rosban: a Budapesti Turisztikai Hivatal (BTH) két információs irodájával együtt már összesen négy tájékoztató központ (a Sü­tő utcában, a Dorottya utcában, a Nyugati pályaudvarnál és az M7-es út bevezető szakaszánál, Budaörs mellett) működik, és nyolc sárga Info-Touch oszlop is segíti a tanácstalan városné­zőket. Szeptember közepéig a BTH százötven helyszíni útba­igazító táblát is elhelyez vá­rosszerte - vázolta a helyzetet a Tourinform Sütő utcai irodájá­nak vezetője, Padányi Ágnes. A napi ezer, az irodájukba ér­kező városjáró nagy része ter­mészetesen főként a rendezvé­nyekről, azok helyéről, időpont­járól, a jegyek áráról és a ked­vezményekről érdeklődik. A magyarok általában meg is ma­radnak ennyinél, hiszen ők többnyire maguk szervezik a szállásukat. Szinte mindenki­nek van ismerőse a fővárosban. A külföldiek esetében viszont gyakoribb, hogy mindent az iroda alkalmazottaitól igyekez­nek megtudni. Olyan a legritkábban fordul csak elő, hogy valaki idejön, és „mutassatok nekem valamit” felkiáltással elmegy a Tourin­­formhoz. A vendégek nagyjából tudják, mit akarnak, és ehhez kérnek segítséget. Van, aki kész útvonaltervvel érkezik, s ehhez kér adatokat a szálláshelyekről, az étkezési és szórakozási lehe­tőségekről. Ez a legáltalánosabb - vélte Padányi Ágnes. Mások témát választanak utazásukhoz, és javaslatokat kérnek, merre menjenek. Idén valaki például Sissi-emléktúrát akart tenni, és arra kérte őket, derítsék ki, hogy a császárné merre fordult meg az országban, és arrafelé ő hogyan tudna megszállni, étkez­ni. Akadtak olyanok is - mint a kisvasúton utazók angol klubjá­nak tagjai -, akik egy közleke­dési eszközt adták meg fő para­méternek, és arra voltak kíván­csiak, hogy hova lehet - például - kisvasúton eljutni. Jönnek olyanok is, akik bizonyos kor­szakokra kíváncsiak - például a gótikus építményekre - és olya­nok is, akik egészen különleges igényekkel lépnek fel, mondjuk végig akarnak látogatni min­den, az útjukba kerülő katonai temetőt. Ezeket az ügyfeleket is kiszolgálják, amennyire ezt a számítógépes adatbázis lehető­vé teszi. Az átlagkülföldiek - tájékoz­tatott Padányi Ágnes - a szer­vezett városnéző túrákra kíván­csiak, például az autóbuszos vagy hajós kirándulásokra, de közülük kerül ki a helikopteres városnézők nagy része is. Kere­sik a fitnessklubokat és - főleg az amerikaiak - az önkiszolgáló mosodákat, szeretik a folklór­­programokat, a gyógyfürdőket és a koncerteket, ráadásul ra­jonganak a Forma-1-ért. Men­nek öt- és négycsillagos szállo­dákba limuzinokkal és csillag­­talan diákszállókra hátizsákok­kal. Mennének taxival és bő­rönddel középkategóriájú szál­lodákba is, azokból azonban még mindig hiány van, annak ellenére, hogy az utóbbi két év­ben a munkásszállókból átépí­tett hat Eravis-szálloda vala­melyest enyhített a gondokon. Hogy a taxisokkal nincs minden rendben, arra pedig a naponta érkező panaszok (is) engednek következtetni. Bár nem gyakran, de szóra­koztató történetek is születnek a Tourinformnál. Egyszer bejött például hozzájuk egy nyolcvan­­éves olasz bácsi, aki elfelejtette, hogy hol lakik. Egész Budapes­tet fel kellett kutatni, mire rá­jöttek, hogy az öregúr melyik szállodában vett ki szobát. Volt olyan eset is, hogy egy osztrák hölgy minden pénzét elvesztet­te, és az iroda két alkalmazottja adta össze neki a bécsi busz­jegyre valót. Amint hazaért, azonnal visszaküldte, és a kö­vetkező évben ismét benézett hozzájuk, hogy még egyszer kö­szönetet mondjon. Dunai Márton Torony iránt... TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE Száz kilométernyi kerékpárút Félmillió bicikli van, de naponta csak harmincezret használnak Vajda Pál főpolgármester-he­lyettes holnap a IX. kerületben, az Ecseri út és az Üllői út ke­reszteződésében átad egy új ke­rékpárútszakaszt. A fővárosi hálózat hossza ezzel együtt már meghaladja a száz kilométert. A budapesti bicikliutak kiépítése eddig 480 millió forintba került. A kerékpárral közlekedők aránya egyébként a folyamatos növekedés ellenére is csak más­fél százalék körül mozog Buda­pesten, naponta körülbelül har­mincezren használják helyvál­toztatásra biciklijüket. A fővá­rosi háztartások csaknem negy­ven százalékában van - össze­sen több mint félmillió - kerék­pár. A legtöbbet egyébként a külső kerületek lakosai, az ak­tív keresők és a tanulók kere­keznek. A biciklin közlekedők általában, kisebb távolságok megtételéhez, jellemzően egy­két kilométeres utazásokhoz használják járművüket. Tavaly száznégy balesetet okoztak a biciklisták, ebből öt volt halá­los, tizennyolc súlyos, nyolc­vankét eset pedig könnyebb sé­rüléssel végződött. A kerékpáros-közlekedés el­terjesztését segítendő ősztől, kísérleti jelleggel, egyelőre csak a nagyobb HÉV-állomá­­sokra zárható, biztonságos bi­ciklitárolókat helyez ki a fővá­ros. (Becslések szerint évente négy-ötezer biciklit lopnak el Budapesten.) V. M. P. • A VI., Podmaniczky utca útburkolatát fel­újítják, ezért a Teréz körút és az Izabella ut­ca közötti szakaszon hétfőtől megtiltották a parkolást, mindkét irányban csak a külső sávok járhatók. • A XV., Rákos úton és a Régi Fóti úton át­építés miatt sávlezárások lassítják a forgal­mat a Szentmihályi úti kereszteződésnél. • A Lehel utcában irányonként csak 1-1 szűk sáv járható a mély munkagödrök mellett. A Dózsa György úti csomó­pontban a Hősök tere felől a Váci út irányába tartóknak át kell húzódniuk a szembejövők oldalára. • A IX., Gubacsi utat aszfaltozzák, ezért a Könyves Kál­mán körút felé vezető oldalt lezárták a Koppány utcától kezdve. A forgalmat a Mester utcába terelik el. • A Ráday utcában díszburkolat készül a Köztelek és a Ki­nizsi utca között. • A XI. kerületben átépítik az Etele teret, ezért a Than Ká­roly utca zsákutca lett. • A Bécsi úton az Óbudai temetőnél a városközpont felé ve­zető külső sávban vízvezetéket javítanak. • A XXI., Kassai utcát a Vágóhíd utcától a Katona József utcáig lezárták gázvezeték-javítás miatt. * Kertmozikísérlet A nyár végére újjáéledni lát­szik a mozizás lassan feledésbe merülő formája, a kertmozi. Egyelőre csak kísérleti jelleg­gel, mindössze kilenc előadás erejéig működik a Budai Park­mozi, amely nemcsak a szabad­téri mozizás, hanem a művész­filmek létjogosultságát is sze­retné bebizonyítani. A szep­tember elseje óta üzemelő kert­mozit a Budapest Film, a Sorrymage Hungary, a Park Café és a Szabad Tér Színház közösen hozta létre. Az amerikai mintára kialakí­tott, a legkorszerűbb techniká­val felszerelt multiplex mozik filmdömpingjével a hagyomá­nyos, egytermes filmszínházak is nehezen versenyezhetnek, és még rosszabb a kertmozik hely­zete. (Kertmozikísérlet... foly­tatás a 35. oldalon) i Borban az igazság Borfesztiválról nem lehet ivás nélkül írni. A tudósítónak is meg kell győződnie arról, hogy van-e a borban igazság. A hét végén a Vörösmarty téren ez si­került, illetve csak majdnem. A VI. Budapesti Nemzetközi Bor­­fesztiválon ugyanis majdnem félezerféle bort lehetett meg­kóstolni. Ez féldecijével szá­molva is huszonöt liter. Még szerencse, hogy akadtak segítő­társak, akik osztoztak a tudósí­tóval a munka dandárjában. A hét végén több helyen is le­hetett bort kóstolni. Némi borra­való ellenében nemcsak a Vö­rösmarty téren, hanem a VIII. Budafoki Pezsgő és Borfeszti­válon és a Városligetben a Ma­gyar Borok Ünnepén is volt le­gális lehetőség a közterületi al­koholfogyasztásra . - Hat év alatt kiforrta magát a rendezvény - mondta a Vörös­marty téri­ fesztivál rendezője, Zilai Zoltán, a Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvány vezető­je. (Borban... folytatás a 35. ol­dalon) A kóstolás művészete HETÉNYI ZOLTÁN FELVÉTELE Sötétben bujkáló iparosok A BKK csak kevés panaszt tud orvosolni A Budapesti Kézműves Kamara (BKK) etikai bizottsága az idén eddig százhúsz lakossági bejelentésnek igyekezett utánajárni. Az iparosok elleni panaszoknak azonban a bizottság csak húsz százalékát tudta orvosolni. Az ügyek harminc százalékát a fo­gyasztóvédelmisekhez továbbították, több panaszosnak bírósági per indítását javasolták. Az esetek negyven százalékában pedig egyáltalán nem találtak megoldást: a bepanaszolt vállalkozók nyom nélkül eltűntek és semmilyen nyilvántartásban nem sike­rült a nyomukra bukkanni - nyilatkozta lapunknak a BKK eti­kai bizottságának elnöke. A Budapesti Kézműves Ka­mara csaknem húszezres, nyil­vántartott, tagdíjat fizető tag­ságából nagyon kevesek ellen volt kifogás - mondta Kernya József, a BKK etikai bizottsá­gának elnöke. Abban a néhány esetben, amikor regisztrált ipa­ros munkájára panaszkodtak a polgárok, házon belül, már egy beszélgetéssel vagy belső tár­gyalással is meg lehetett oldani az ügyet. Ezeknek a mestereknek ugyanis presztízskérdés a flott munka, a legtöbbjük tehát mélységesen szégyelli, ha hibá­zik, szó nélkül kijavítja, amit elrontott, sőt ha úgy alakul, visszafizeti a munkadíjat a megrendelőnek. Gond leginkább abból adód­hat, ha a polgár egy rövid hirde­tés vagy egy falragasz alapján választ magának iparost, és utóbb sem ellenőrzi, hogy van-e a vállalkozónak telephelye, cí­me, telefonszáma - vagyis min­den szempontból szabályosan tevékenykedik-e. A homályos hátterű iparosok könnyen és szívesen eltűnnek szem elől, csöpögő csapokat, málló vako­latot hagyva maguk után, gyak­ran úgy, hogy miután bezsebel­ték az előleget, neki se kezde­nek a munkának. (Sötétben... folytatás a 35. oldalon) Veterán villamosok új pályán A legtöbb jármű a tervezettnél többet fut Nem olcsó dolog a közlekedés - állapította meg egy múlt heti sajtóbeszélgetésen Garadnai András, a Budapesti Közleke­dési Rt. igazgatóságának elnö­ke. Az összejövetelen, amelyen a viteldíjak esedékes emelése, illetve a tarifaképzés volt a fő téma, szóba kerültek a BKV gondjai is - például az elhasz­nálódó járműpark. A BKV részvénytársasággá alakulásakor, 1996-ban 170 mil­liárd forintban határozták meg a cég eszközállományának érté­két, ebből - rossz állapotuk mi­att - mindössze 44 milliárd fo­rint volt a közlekedési eszközö­ké. Szakértők szerint - 2010-ig - csak a vaskerekes járművekre, vagyis a villamos- és a HÉV-sze­­relvényekre 240 milliárd forin­tot kellene költeni. Elsősorban a villamosokra igaz, hogy a terve­zettnél tovább kell használni őket. A buszoknál a legjobb a helyzet, hiszen az 1463 jármű használati életkorát 11-13 évben határozták meg, a jelenlegi átla­gos életkoruk pedig 6,8 év. A metró esetében a szakemberek két évtizeddel számoltak, a 387 kocsi mostani átlagéletkora még nem érte el a tizenöt évet. A föld­alatti vasút 23 járművének ugyancsak két évtizedes futás­időt terveztek, de azok már négy évvel túljutottak ezen a koron. A trolibuszok éppen elérték a 11-13 évesre tervezett korhatárt, hiszen a 183 jármű átlagos élet­kora tizenegy és fél év. A 803 bu­dapesti villamosnak két évtize­des szolgálati időt terveztek, de átlagosan már 26 éve járják a várost - igaz néhány szerelvény már rekonstruált pályán. S. I.

Next