Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. február

1998-02-02

­ Márványtábla a győztes bérház falán Egy régi pesti épület, a Teréz körút 40. lett az év társasháza Két társasház is elismerésben részesült az Aranykulcs - Év tár­sasháza pályázaton. A győztes a Teréz körút 40. lett, a zsűri kü­­löndíját pedig a gazdagréti Csíki-hegyek utca 1-7. számú ház nyerte. A Teréz körúti társasház közös képviselője emellett átve­hette a legjobb közös képviselőnek járó Cerberus díjat is. Az Ybl Miklós Főiskola és a Pro-Fittréning Kft. az idén első alkalommal hirdette meg az or­szágos Aranykulcs-pályázatot, amelyre hatvan társasházi la­kóközösség készített pályamun­kát. Az értékelésnél a zsűri el­sősorban nem a ház külsejét, ré­gi vagy új voltát, modernségét vagy kopottságát, hanem a ben­ne lakók közérzetét és otthonte­remtő képességét díjazta. Fon­tos szempont volt, hogy a lakók segítenek-e egymásnak, vagy csak rákényszerülnek a közös együttélésre. A külső megjele­nésnél a tisztaságot, a rende­zettséget értékelték, és ezzel a régi, felújítás előtt álló társas­házaknak is lehetővé tették, hogy versenybe száljanak. A pályázati anyagot a közös kép­viselők a lakókkal együtt készí­tették el: dokumentumokat gyűjtöttek a ház történetéről, építésének körülményeiről, a híres lakókról és az épület ere­deti külsejéről. A pályázatoknál fontos szempont volt, hogy mi­lyen a családok közérzete és egymáshoz való viszonyuk. Az év legjobb társasházának járó oklevelet a lakók nevében a Teréz körút 40. számú ház kö­zös képviselője vehette át, az épületre pedig felkerült a győz­tesnek járó márvány tábla. A táblát Demszky Gábor főpol­gármester a ház legidősebb la­kójával, az első emeleten élő Stankovics Józsefnével közösen leplezte le. A társasházi pályá­zatából kiderült, hogy a több mint százéves épületet - 221 másik házzal együtt - 1895-ben rekordidő, tizennégy hónap alatt emelték. Az eredetileg bérháznak épült lakóegyüttes tulajdonosa Kunosy Vilmos és fia volt, akik a ház földszintjét saját kedvtelésükre istállónak használták és versenylovakat tartottak benne. A nemrégen felújított négyemeletes épület közös képviselője, Valkó Gábor a lakók szerint is jól végzi a munkáját. Ő az első házmester, aki elnyerte a legjobb közös képviselőnek járó - egyesek sze­rint Don Quijote szélmalomhar­cát ábrázoló­­ Cerberus közös képviselői díjat. Az idén díjazás nélkül maradt pályázati munkák sem vesznek kárba, hiszen készítőik, a közös képviselők megtanulták rajtuk, hogyan kell pályázati anyagot írni és hogyan nyerhetik meg a lakókat ennek a közös célnak. Az általuk összegyűjtött társas­házi problémák - például az, hogy a házak gazdálkodása in­kább vegetálásnak nevezhető, sok helyütt rossz, mondhatni el­lenséges a lakók közti kapcsolat - és a megoldásukra született javaslatok a tavalyi tréningso­rozat eredményeként életre hí­vott közös képviselői klubok té­mái lesznek. L. K. GÁRDI BALÁZS FELVÉTELE Az Aranykulcsos ház udvara Pályázat a pesti expotelkekre A Kincstári Vagyoni Igazgató­ság (KVI) februárban akarja nyílt, nemzetközi közbeszerzési pályázaton értékesíteni a volt pesti expotelkeket, a Boráros tér, a Soroksári út, a Lágymá­nyosi híd és a Duna által hatá­rolt területet - tudtuk meg dr. Lassányi Ferenctől, a KVI osz­tályvezetőjétől. Az eredetileg az expo során hasznosítani kívánt területtel kapcsolatban az volt az elkép­zelés, hogy ott nem kiállításo­kat rendeznek, hanem nagybe­fektetőknek adják el. A világki­állítás lemondásakor már folyt a terület-előkészítés, az eredeti cél viszont megmaradt. A mint­egy hathektáros, tizenkét telek­ből álló rész körülbelül egymil­­liárd forintos ráfordítást igé­nyelt, ami az előközművesítést, a telek kialakítását, a sétány és a szervizút megépítését foglalja magában. További költséget je­lentett - mondta Lassányi Fe­renc -, hogy az ingatlanokat körbe kellett keríteni, közleke­dési táblákat kellett felszerelni, és folyamatosan pótolni többek között a tűzcsapokat vagy a kandelábereket, amelyeket az őrzés ellenére is ellopkodtak. Eddig a telkekből hármat si­került eladni, az egyiken áll a Duna-ház, a másikon egy ben­zinkút, a harmadik pedig még üres. A februári pályázaton a jelentkezőknek jószerével sza­bad kezet adnak, az épülő léte­sítményeknek csupán a részle­tes rendezési tervben foglalt, előtérbe helyezett funkcióknak kell megfelelniük, figyelembe véve - tette hozzá az osztályve­zető -, hogy a KVI leginkább konferenciacélokat kielégítő, irodai és lakáscélú hasznosítást látna legszívesebben, és csak másodsorban kereskedelmi lé­tesítményeket. Ezenkívül a te­rületen minden parkolást mély­garázzsal kell megoldani. Lassányi Ferenc elmondta, hogy várhatóan egyetemi kollé­gium is épülhet az egyik telken, ami a közelben lévő ELTE, a Műszaki Egyetem és a Közgaz­daság-tudományi Egyetem épü­leteit jól kiegészítené. A Duna­parti sétány déli végén a HÉV vonala felett acélszerkezetű gyalogos-felüljáró épül, ami a telkeket és a sétányt köti össze. Ha 2005-ben a HÉV mostani nyomvonala már nem itt húzód­na, akkor e felüljárót - könnyen szétszedhető szerkezete miatt - el lehetne bontani. A telkek és a sétány közötti kapcsolatot a Haller utca vonalában aluljáró biztosítaná, amit viszont már nem a KVI építtetne, hanem a befektetők, esetleg az önkor­mányzat. A KVI által rövidesen jóváhagyandó terv szerint a pá­lyázat első fordulója augusztu­sig lebonyolítható. Schmidt Gábor Szövetség a Csatornázási Művek árbevételéért Részt kérnek a kerületi önkor­mányzatok a Fővárosi Csator­názási Művek Rt. privatizáció­jából származó bevételéből. A csatornahálózat bővítéséhez ugyanis korábban sok pénzzel járultak hozzá a kerületek, il­letve önerős építések révén a polgárok. A csatornázási művek részvé­nyeinek 25 százalékát 17 mil­liárd forintért adta el a főváros egy francia-német konzorcium­nak. A negyedrészt eladott tár­saság vagyonát azonban azok a csatornaszakaszok is gyarapít­ják, amelyek a kerületi önkor­mányzatok és a polgárok pén­zén épültek. Ezért a Külső Ke­rületek Önkormányzati Szövet­ségének véleménye szerint a be­vételből a kerületeknek is jár - mondta érdeklődésünkre Zup­­kó Gábor, Kispest polgármeste­re, a szövetség soros elnöke. Mi­vel azonban nem akarnak hasra ütéssel megállapított követelé­sekkel előállni, a szövetség szakértői véleményt készíttet a kerületeket illető pénz mértéké­ről. A fővárossal akkor kezde­nek tárgyalásokat, ha a szakér­tők véleménye elkészül arról, mekkora összeg jár az önkor­mányzatoknak. A. G. Jogszabály korlátozza a sztrájkolókat Végesek a közszolgáltatók munkabeszüntetési lehetőségei A közelmúltban lezajlott bértárgyalások idején több helyről is felröppent a hír: sikertelen alku esetén a szakszervezet kész sztrájkot hirdetni. A közüzemi cégeknél és az egészségügyieknél már született a kompromisszum bérkérdésben. Néhány napja a villamosenergia-ipari és a bányászszakszervezetek helyeztek ki­látásba munkabeszüntetést, majd a budapesti pedagógusok, nem sokkal később pedig a postai alkalmazottak. Az utóbbi években a taxisblokádon és a vasutassztrájkokon kívül nem került sor a vá­rost megbénító akciókra. A közszolgáltatók „kezét” egyébként számos jogszabály köti meg. Erről kérdeztük a budapesti cégeket. Körképünk összeállítása so­rán arra kerestük a választ, hogy mit érzékelnének a buda­pestiek, ha sztrájkba kezdené­nek például a mentősök, vagy az áramszolgáltatók, netán a te­metkezési intézet dolgozói. Va­jon mit érzékelne a közszolgál­tatók munkabeszüntetéséből a köz, s meddig mehetnek el cégek a nyomásgyakorlás legkemé­nyebb eszköznek alkalmazása esetén? Vészhelyzetben ugyanis mindenütt meg kell határozni a még elégséges szolgáltatások körét, vagyis a sztrájk kiterjesz­tésének lehetséges határait. Mindenekelőtt le kell szögez­nünk: ma Budapesten egyetlen közszolgálati feladatot végző társaságnál sincs sztrájkhangu­lat. A bértárgyalások mindenütt eredményesen, kompro­misszummal zárultak. A budapesti mentőszolgálat dolgozói sztrájk esetén is köte­lesek minden mentési feladatot ellátni - tudtuk meg. - Ez a mentősöknek minden körülmé­nyek között kötelességük, s egy komoly sztrájk is legfeljebb ab­ban nyilvánulhatna meg, hogy a halasztható hazaszállítások szá­mát csökkentenék. Más munka­­beszüntetés az esetükben már büntetőjogi következményekkel járna, hiszen a mentés alapvető közszolgálat. A Fővárosi Közterület-fenn­tartó (FKF) Rt. dolgozóinak esetleges munkabeszüntetése során a szemétszállítást és az­­ ártalmatlanítást például köz­egészségügyi okok miatt nem lehet szüneteltetni. A hóeltaka­rítást sem lehet felfüggeszteni, hiszen havas időkben már akár egyetlen órányi leállás megbé­níthatja a fővárost, civilt és mentőautóst egyaránt. Mindeh­hez Trovencsáré Ivári, a város­üzemeltetési társaság szakszer­vezeti bizottságának titkára szükségesnek érezte hozzáfűz­ni: a november végén a munkál­tatóval kezdődött bértárgyalá­sok az FKF Rt.-nél is eredmé­nyesen zárultak. A testület har­minckét igen szavazattal, egy tartózkodással az 1998. évi bér­megállapodást elfogadta. Mind­ezek ismeretében a szakszerve­zeti bizottság semmiféle sztrájkmegmozdulást, vagy elő­készületet nem tervez és nem is tervezett. Az áramszolgáltatásnál, a távfűtésnél és a gázszolgálta­tásnál alapvető szempont az élet- és a vagyonbiztonság. Emiatt egyetlen területen sem képzelhető el, hogy például egy eredménytelen bértárgyalás-so­rozat következtében megszűnne a szolgáltatás. Vagyis egy eset­leges munkabeszüntetés során ezeknél a cégeknél úgynevezett hétvégi műszakban dolgozná­nak, ami azt jelenti, hogy lenne ugyan áram, lenne gáz és meleg víz is, de a fogyasztói irodák zárva tartanának. Az üzemza­varokat is elhárítanák, de pél­dául a számlákkal kapcsolatos panaszokkal, vagy új szolgálta­tások megrendelésével a sztrájk végéig várni kellene. A vízellátásban érintett dol­gozók nem sztrájkolhatnak - je­lentette ki kategorikusan la­punk kérdésére a Fővárosi Víz­művek illetékese. A munkabe­szüntetés lehetőségével tehát legfeljebb a bérelszámolók - pontosabban az adminisztratív munkakörben dolgozók­­ élhet­nének. Ha a mozdonyvezetőkhöz ha­sonlóan sztrájkolnának a villa­mos-, a busz- vagy a metróveze­tők, vajon mennyi ideig és mennyien tehetnék ezt meg úgy, hogy ne bénuljon meg vészesen a város? A Budapesti Közlekedési Rt. elnök-vezérigazgatójától kérdésünkre faxon a következő választ kaptuk: „A „Mi lenne ha...?” kérdés megítélésem sze­rint inkább a science-fiction bi­rodalma. A magyarországi re­álszférában egy ilyen kérdés megfogalmazásának nem sok ér­telme van. Különösen nem egy olyan helyzetben, amikor társa­ságunknál sikeresen lezajlottak a szakszervezetekkel folytatott bértárgyalások és sztrájkhangu­latnak nyoma sincs a BKV Rt.­­nél. Sztrájkhelyzet esetén egyébként az adott helyzetet fi­gyelembe véve alakítja ki egy kétoldalú ad hoc bizottság a szolgáltatás „még megfelelő mértékét”. A még elégséges szolgáltatás pontos mértékét mindenütt a konkrét sztrájkügyi tárgyaláso­kon határozzák meg. Ennek el­lenére, illetve ezzel párhuzamo­san minden szolgáltatót törvé­nyi előírások kötnek. A temet­kezési intézet dolgozói is korlá­tozott mértékben sztrájkolhat­nának - tudtuk meg a cégnél -, hiszen a halottszállítás leállítá­sa közegészségügyi, illetve jár­ványügyi következményekkel járhatna. A temetés sem csak kegyeleti szolgáltatás, hanem közegészségügyi előírások miatt mind­en körülmények kö­zött kötelező feladat. Sándor Tünde A Taverna-ügy ismét a bíróságon A Legfelsőbb Bíróság ma tárgyalja az ÁPV Rt. fellebbezési kérel­mét, így minden bizonnyal végre döntés születik a csaknem egy évtizede húzódó, Taverna-perként számon tartott ügyben. Az első fokon elutasított kérelemben a privatizációs társaság a Taverna Rt.-vel korábban kötött peren kívüli egyezséget kívánta felbonta­ni. A maratoni történet utolsó fejezetének megint az értékarányta­lanság a kulcsszava. Az ÁPV Rt. ismét a peres utat választotta az állam kezéből egykor kicsúszott vagyon visszaszerzése érdekében. A már több száz oldalt kitevő perirat első oldalait 1989-es dá­tummal iktatták. A Belvárosi Vendéglátó Vállalat ekkor ala­pította a 330 millió forint alap­tőkéjű Taverna Rt.-t, amely - kihasználva az úgynevezett spontán privatizáció adta jogi lehetőségeket - szinte ingyen jutott hozzá az állam vagyoná­hoz szállodák, éttermek és egyéb üzlethelyiségek formájá­ban. A máig tartó vita egyik sarkalatos pontja a Taverna Rt. által átvett vagyon értéke, ame­lyet eredetileg 200 millió forint­ra, egy másik, ugyanebben az időben készült értékelés szerint pedig több mint hárommilliárd forintra becsültek. Az érték­aránytalanság kérdése körül ki­bontakozó 17 per éveken át hú­zódott. A verseny állása éppen döntetlen volt - egyet a Taver­na, egyet az ÁPV Rt. nyert meg -, amikor úgy tűnt, véget érnek a csaták. A már-már folytatásos rém­regénybe illő történetben 1996 januárja fordulópontot jelen­tett. Az ÁPV Rt. zöld utat adott a Taverna Rt. régi kezdeménye­zésének és a felek peren kívüli megegyezésre jutottak. Leg­alábbis minden jel erre utalt. A Taverna a megegyezés értelmé­ben több száz millió forint ér­tékben vagyont adott át a pri­vatizációs szervezetnek, cserébe az ÁPV Rt. elállt a további pe­reskedéstől. Ám némi léle­gzetvételnyi szünetet követően az ÁPV Rt. az egyezség semmissé tételét kezdeményezte a bíróságon. A sokat emlegetett értékarányta­lanság mellett ugyanis újabb aggály merült fel az ügyben. Az ÁPV Rt. ezúttal egy, a részvé­nyekkel kapcsolatos törvény­­sértés jogcímén kezdeményezte a vádemelést. A vagyonkezelő 1997 elején a privatizációs tör­vény megsértésével vádolta a Taverna Rt.-t. A vagyonkezelő állítása alapján a Taverna a tör­vény előírásaival ellentétben a kisebbségi részesedést nem ajánlotta fel a részvényeseknek. A vendéglátó cég vezetőjének elmondása alapján azonban ők felajánlották a kérdéses részvé­nyeket, ám a céget alapító ma­gánszemély-tulajdonosok nem éltek a lehetőséggel. Az ÁPV Rt. időt és fáradságot nem kímélve tovább folytatta az állami vagyon visszaszerzé­sét célzó akcióját. Egyik leg­főbb érvük az, hogy a peren kí­vüli megállapodás eredménye­ként sokkal kisebb összeget kaptak, mint a perekben poten­ciálisan megnyerhető összeg lett volna. A Fővárosi Bíróság első fokon elutasította az ÁPV Rt. peren kívüli megállapodás semmissé tételéről szóló kérel­mét. A privatizációs szervezet fellebbezést nyújtott be, amely­nek jogosságáról a Legfelsőbb Bíróság ma dönt. Deák Péter, az ÁPV Rt. vezető jogtanácsosa bízik abban, hogy a bíróság jóváhagyja az általuk benyújtott fellebbezési kérel­met. (A Taverna-ügy... folyta­tás a 27. oldalon) Kié a Vörösmarty tér? Belváros-Lipótváros önkor­mányzatának egyik képviselője népszavazást javasol a Vörös­marty tér tulajdonjogáról. Ha a kerületé lenne a tér, akkor az összes rendezvényt kitiltanák onnan. Kempf Károly, aki a ke­rületrész képviselőjeként nap mint nap hallgatja a téren, illet­ve a környéken élők panaszait a hangos rendezvények miatt. A két önkormányzat többször tárgyalt már a közterületek hasznosításáról, sőt közös tár­saságot is létrehoztak e célra, de ez sem hozott megoldást. Kempf szerint a téren sokkal több a rendezvény, mint amennyit az átlagpolgár képes elviselni, márpedig a tér a kör­nyező házak lakóié is. Az ő ér­dekeiket azonban senki nem ve­szi figyelembe. Emiatt aztán ki­hal a kerület közepe, a leg­utóbbi szavazáskor már az is felmerült, hogy meg kell szün­tetni az egyik szavazókört. A kerület jegyzője, Xantus Judit azonban időt kért a jogi feltéte­lek és lehetőségek tisztázására. A Belügyminisztérium állásfog­lalása reményeik szerint a kö­vetkező napokban megérkezik. Az sem keserítené el a képvise­lőket, ha a válasz netán elutasí­tó lenne. Ha ugyanis a tulajdon­jogról nem dönthetnek a polgá­rok, arról bizonyosan határoz­hatnak, hogy szeretnének-e rendezvényeket a téren vagy sem. A népszavazást javasoló Kempf Károly azt reméli, hogy a miniszteri levél támogatja a kezdeményezést és egyúttal vá­laszt ad például arra a kérdésre is, hogy ki jogosult a szavazás­ra. Közterület tulajdonjogáról egyébként még nem szavaztak hazánkban, így a belvárosi kez­deményezés precedensértékű­nek számít majd. Sz. A. A.

Next