Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. április
1998-04-10
30 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1998. ÁPRILIS 10., PÉNTEK Pályázat a frekvenciákra Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) a közeljövőben tárgyal a budapesti rádió- és televízióadók frekvenciáira kiírandó pályázatról, amelynek tartalmát nyilvános meghallgatáson pontosítják. A tervek szerint június elejétől lehet benyújtani a pályázatokat. A tenderfelhívást várhatóan a hónap második felében teszik közzé. A médiatörvény értelmében azonban - még a kiírás előtt - nyilvános meghallgatást tartanak, amelynek célja a pályázati kiírás pontosítása. A médiatörvény azt is előírja, hogy a meghallgatáson a Hírközlési Főfelügyelet (HIF) képviselőjének is jelen kell lennie, aki válaszol a felmerülő műszaki kérdésekre. A HIF-nek kell a működéshez szükséges rádióengedélyeket kiadnia azoknak, akiket az ORTT a pályázat győztesének hirdet ki. Eiselt Béla, a Hírközlési Főfelügyelet frekvenciagazdálkodási igazgatója érdeklődésünkre elmondta: a HIF pályázat nélkül csak cserefrekvenciát adhat, amit azok a műsorszolgáltatók igényelhettek vagy igényelhetnek, akik keleti normájú OIRT-sávon adnak, és az ORTT a stúdióengedélyüket műsorszolgáltatási szerződéssé alakítja, mert Magyarország is a nyugat-európai frekvenciafelhasználási elvekhez igazodik, így ez a frekvenciasáv hazánkban megszűnik. Az ORTT műsorszolgáltatási igazgatója, Bartha József lapunknak elmondta, hogy majdnem mindegyik fővárosi adóra - nagyjából 13 frekvenciáról van szó - kiírják a pályázatot. Erre várhatóan májusban kerül sor. Ezek között szerepelhet a nagy múltú Juventus Rádió, és a még frissnek számító Rádió M frekvenciája is. Önkormányzatok nem lehetnek műsorszolgáltatási engedély birtokosai, csak az általuk létrehozott intézmények vagy gazdasági társaságok. A közszolgálatiság miatt bizonyos előnyök is szóba kerülhetnek az önkormányzatok javára. Minderre azért van szükség, mert a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény értelmében az ORTT-nek felül kell vizsgálnia a jogszabály elfogadása előtt kiadott stúdióengedélyeket, és csak ezután kötheti meg az új műsorszolgáltatási szerződéseket az érintettekkel. B. P. A. Csalóka tűzfal Egy Széna téri tűzfalon készül Budapest legújabb becsapós falfestménye. Legújabbat írtam, mintha sok előzménye volna már, pedig ehhez hasonlót csak egyet ismerek, a Postabank Nádor utcai székházának udvarán, ahol egy utcaképet festettek nagy méretben a falra. De azt csak kevesen láthatják. A Széna téri előtt viszont tízezrek fognak elmenni naponta - bár sokan bizonyára úgy, hogy észre sem veszik a becsapást, oly hatásos az illúziókeltés. A Csalogány utca utolsó házának tér felé eső tűzfalán a homlokzat formáit, ritmusát folytatták, a valódiakhoz egészen hasonló ablakokat rajzoltak, s az ablakokba vidám lakókat festettek, akik mindenféle módon kommunikálnak egymással. Többnyire telefonon, ugyanis a hatalmas falfestmény az egyik telefonos társaság reklámja. Az igazi lakók nem ennyire vidámak, de azért örülnek, mert a reklámért kapott pénzből felújíthatják az egész épületet. A lépcsőházat már el is kezdték. És a festmény is tetszik nekik. Mindig szerencséjük volt azzal a fallal. Korábban egy városszerte híres totó-lottó reklám díszlett rajta. A most készülő muráliát egyébként a bécsi Whiskas-ház ihlette, alkotója pedig egy szombathelyi alpinista festőbrigád. A mű két-három hét alatt kerül fel a falra. Már csak az alsó rész, egy fa és egy telefonfülke hiányzik a teljes képből. Cs. L. _________Lelőhely__________ Centenáriumi szellemvasút Titkon azért abban reménykedtem, hogy legalább a Várkertbazárnál lesz valami mozgolódás a főváros egyesítésének soron lévő, százhuszonötödik évfordulója alkalmából. Úgy szerettem volna, ha ez a jeles esztendő nemcsak az útfelbontásokról és színházavatásokról - no meg a Nemzeti Színház alapkövének letételéről, majd azon nyomban való ellopásáról - lesz nevezetes, hanem valami merőben újat is örökít a következő, a százötvenedik évfordulóval birkózó generációra. A centenárium évében bezzeg megadták a módját az ünneplésnek. Nehéz például olyan helyre menni ebben a városban, ahol ne botolna az ember szolid márványtáblácskába, amely jelzi, hogy az adott épületet - intézményt, üzemet, hivatalt — a főváros egyesítésének századik évfordulójára építették fel, hozták rendbe, bontották le. Az 1973-as újságokat olvasgatva az embernek óhatatlanul az az érzése támad, hogy soha olyan pezsgést nem látott még Budapest, mint abban az esztendőben. Január 3-án centenáriumi kitüntetés alapításával kezdte munkáját a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága, pár nappal később pedig lezárták az Alagutat, amely a féléves munkálkodásnak köszönhetően elnyerte mai üvegmozaikborítását és a növekvő környezetszennyezéssel is dacolni hivatott új ventilátorait. Kilencedikén a Budapesti Történeti Múzeumban megnyílt az obuigát centenáriumi kiállítás, tizenkettedikén pedig végre megkönnyebbülten kiálthatott fel a főváros népe: Budapest patkánymentes! Ezután jött az alapkőletételek és az építkezések hosszú sora: az új vásárváros hosszú huzavona után kijelölt kőbányai helyszínén január végén tartott ünnepélyes aktus nyitotta a sort, majd február 7-én megkezdődött a békásmegyeri lakótelep építése, öt nappal később pedig átadták a tízezredik újpalotai lakást. Márciusban indultak meg a Nemzeti Galéria kincseivelé a budai Várba, ugyanakkor, amikor a kies tájairól kevéssé nevezetes Kőbányán elkezdték építeni a - ma már csak Barátságnak nevezett - Magyar-Szovjet Barátság Parkot. Április elsején remek hírrel örvendeztette meg a sajtó a fővárosiakat: 1946 óta először járt a Szellemvasút. Április végén telefonos lelki elsősegély-szolgálatot indítottak a fővárosban, ezerötszáz hívást regisztráltak tíz nap alatt. Májusban a Martinéni téren elhelyezték a Belváros telefonközpont alapkövét, később rendelőintézetet avattak Kelenföldön, belefogtak az Örs vezér téri üzletközpont építésébe, alapozni kezdték a Hilton Szállót. Júniusban merőben szokatlan módon - mondhatni bátran - arról adott hírt a televízió, hogy a Flórián téri üzletközpont alapozása közben talált páratlan értékű római romok némelyikét robbantással takarították el az útból. A nyár még hátralévő részében megnyílt a Martinelli téri parkolóház, átadták a Déli pályaudvar új utascsarnokát, megkezdték a kétszázhatvanhat lakásos mátyásföldi centenáriumi lakótelep építését, határozatot hoztak a szemétégető létrehozásáról, felhúzták az első falakat Őrmezőn, megnyitották a várbeli központi házasságkötő termet és a József Attila-lakótelepen a Pest-Buda mozit. Ráadásul kicserélték a fővárosi és a kerületi tanácsoknál forgalomban lévő temérdek nyomtatványt is: az újak érthetőbbek lettek a régieknél, arról nem is beszélve, hogy a korábbiakhoz képest legalábbis — polgárbarát hangnemben íródtak. Az év további hónapjaira már igazán nem maradt sok tennivaló. Letették a Pataki Művelődési Központ alapkövét, kitiltották az autókat a Margitszigetről, a Népligetben megnyitották a centenáriumi parkot, megkezdték az újhegyi lakótelep építését Kőbányán. A XIII. kerületben felavatták a Munkásőr parkot, a XI. kerületben kijelölték az új szövetkezeti nagyáruház helyét. A Deák tér alatt találkozott a két metróvonal, a Kálvin tér alatt mélyülni kezdett az új aluljáró. Tizenkettő helyett óránként harminc kilométeres sebességgel robogott a felújított fogaskerekű, a kisföldalatti két új megállóval meghoszszabbított pályáján pedig ekkortól volt érvényes a jobbra hajts. Igazán eseménydús év volt. Azt már csak akkori zsenge koromnak tulajdoníthatom, hogy a centenárium temérdek eseményéből én kizárólag egyre emlékszem: arra a városszerte tárgyalt skandalumra (amelyet még az újság is megírt!), hogy a Kőolaj- és Gázipari Tröszt épülő irodaházának felső szintje november 22-én egyszer csak leomlott a Budafoki úton. N. Kósa Judit Volt jobb és voltak jobbak Néhány darab gyorsan eltűnt a pesti színházakból Új program kellene a számítógépembe. A szövegszerkesztő mellé egy olyan is, amelyikbe betáplálhatnám a budapesti színházak műsorát. Pontosabban szólva: azoknak az előadásoknak a dátumait, amelyeket szeretnék megnézni. Nem úgy van az már, hogy elhatározom, mire mennék el, s pár napon belül találok hozzá időpontot is. Ha nem vagyok résen, könnyen lemaradhatok jó néhányról. Hovatovább komputer kell ahhoz, hogy figyelmeztessen az egyedül lehetséges alkalomra. Mert a bemutató idejétől távolodva egyre ritkábban, mondhatnám: elvétve játsszák éppen azokat a színjátékokat, amelyekre én lennék kíváncsi. Mire feleszmélek, már hűlt helyük a műsorrendben. Így jártam nemrégiben Csehoval is. Azzal az előadással, amelyet Apátlanul címmel a Platonovból készített Gaál Erzsébet. A várszínházi premier november 21-én volt, az utolsó - egyébként az ötödik - előadás pedig december 19-én, alig egy hónap leforgása után. Mondják, hogy volt betegség, egyeztetési nehézség, de érdektelenség is. Hogy mennyire jogos, arról én nem számolhatok be. De voltak olyan színielőadások is az évadban, amelyeket nekem még sikerült elcsípnem. Ám ha megtekintésüket halogattam volna, nem pótolhatnám már a mulasztást. A leginkább szem előtt lévő színházakból hoznék példákat. A Bárka az ősszel tűzte műsorára a Királydrámákat, amelyet Shakespeare művei nyomán Kiss Csaba írt és rendezett. A győri Padlásszínházzal koprodukcióban készült előadást mindössze ötször játszották Budapesten, s már hiába keresném a győri műsorban is. Ugyancsak őszi bemutató volt a Régi idők mozija, amelyet Mándy Iván műveiből Valló Péter írt és állított színpadra. Harminckét előadás után nemrégiben vették le a műsorról. Volt jobb! De például ez utóbbi egészen kiválót produkált - mind a látvány, mind a színészi játék tekintetében - a színműbe betétként ötvözött mozijelenetekben. Ha jókorát unatkoztam is az egészen, ezek a részletek emlékezetesek maradnak. Sokkal inkább nézném az ilyent, mint azokat a bulvárdarabokat, zenés limonádékat, amelyeket a színházak unos-untig „nyomatnak” hétköznap és hétvégén, hónapokon keresztül, sőt az évadok során át. Távol áll tőlem, hogy dörzsöljem a kezem, lám, mégiscsak van Magyarországon is bukás. De az is, hogy mentegessem, netán visszaimádkozzam a műsorra azt, ami egy-egy színház vagy rendező szemszögéből hullámvölgyet jelent. Én fájlalom az olyan fiaskókat, amelyeket szebb reményű ambíció hozott létre. Ahogy cseppet sem örülök az olyan sikereknek, amelyeken aligha épül a publikum, mi több: rombolja az amúgy is csökevényesedő közízlést. Olyan színházi korszakban, olyan korban élünk, amikor valóban le kell venni a műsorról azt, ami nem vonzza a nézőket. Nem lehet már iskolásokkal, kiskatonákkal, brigádokkal kivattázni a nézőtereket. Félházzal pedig nem játszhatnak, szükség van a bevételre. S éppen azért van szükség minden fillérre, hogy más bemutatókat finanszírozhassanak. Akár olyanokat, amelyek - úgymond - kockázatosak. El ne rettenjen senki egy újabb Shakespeare- vagy egy Csehov-előadástól! Csak azért, mert kevesebbet hoz a konyhára, mint Neil Simon vagy Webber. Mert ha így gondolkodunk, bementünk a csőbe, ahonnan nincs visszaút. S nagyobbat buktunk, mint egy ház vagy öt ház. Bogácsi Erzsébet Harminckét előadást ért meg a Régi idők mozija az autóban Több mint autó Gasoline Direct Injection Közvetlen Benzinbefecskendezés Mitsubishi CARISMA 1.8 GDI 3999000 forinttól A nagy teljesítmény (125 LE) A alacsony fogyasztás (6,2 liter/100 km) A kevesebb károsanyag-kibocsátás (20%) A gazdag felszereltség (ABS, szervokormány, 4 légzsák, elektromos ablakemelők, indításgátló) . Ez a DENZEL MITSUBISHI MOTORS DENZEL AUTÓszalon A Budapest I., Alkotás u. 20. 202-5162, 202-5180 Faxinfo: 233-3666/1550#