Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. augusztus

1998-08-01

Nyári nagytakarítás A Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Rt. a nyári turistaszezonra, a közelgő rendezvényekre és ünnepségekre tekin­tettel folyamatosan takarítja Budapest forgalmasabb térségeit, a Belvárost, a budai Várat, valamint a főbb útvonalakat és környéküket - tájékoztatta lapunkat Szegedi Péter, az FKF Rt. szóvivője. Nekiláttak a gyalogos-aluljárók, a köztéri díszburkolatok, a hulladékgyűjtő edények és az Alagút csempéinek meg­tisztításához is. A közterület-fenntartó naponta két műszakban tisztítja meg a várost a kosztól, portól, műszakonként harminc mosógép és tizenöt önfelszedő seprőgép járja a fővárosi utcákat, mun­kájukat négyszázötven kézi úttisztító is segíti. A hamarosan kezdődő Pepsi­­szigetet és környezetét az FKF tizen­nyolc célgépe és négyszázötven utca­seprő próbálja majd tisztán tartani. V. M. P. Óriásdaru és Vakulencsuk MUNKATÁRSUNKTÓL A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazga­tóság tegnap döntött, arról, hogy a több tíztonnányi pakurát tartalmazó Vaku­lencsuk matróz nevű hajót a Hídépítő Speciál Rt. emeli ki hullámsírjából. A cég óriásdaruval, az Ár- és Belvízvé­delmi Készültségi Kht. segítségével pró­bálja majd felszínre hozni és Csepelre szállítani a roncsot. A munkát legkésőbb október végéig be kell fejezni. A hajó el­távolítása nagyjából tizenötmillió forint­ba kerül. Mivel a tulajdonosnak nincs ennyi pénze, ezt az összeget a központi környezetvédelmi alap hitelezi meg. A tulajdonos képviselőjétől megtudtuk, ők is hozzájárulnak a költségekhez. A Vaku­lencsuk partra tételére viszont csak akkor adnak engedélyt, ha a hajótest értékesíté­séből származó egymillió forint körüli bevételt ők kapják meg. Úgy gondolják, további anyagi kötelezettség nem terheli őket, mondván, nem a cégük hozta ide a környezetre veszélyes hajót. Illegális kábeltévék Folytatás a 33. oldalról Bár a kormányrendelet száznyolcvan napos türelmi időt ad, az igazgatónő el­képzelhetőnek tartja, hogy a kábelszol­gáltatók e kötelezettségeknek csak év vé­gére tesznek eleget. Gricserné hozzátette: a késedelem legfőbb oka, hogy a szolgál­tatók nem rendelkeznek megfelelő mun­katársakkal, szakértőkkel és háttérrel a követelmények teljesítéséhez, ezért elő­fordul, hogy már a jogszabály értelmezé­sekor is a HF-hez fordulnak. A hivatal méltányos az engedély nélkül működő kábeltévésekkel. Ha nem nyújtják be a szükséges kérelmet, előbb felszólítja, majd kötelezi a szolgáltatót a pótlásra. Ha erre sem reagálnak, százezer forintos bír­ság is kiszabható rájuk. Törvénytelenül működő szolgáltatókról csak lakossági panaszokból értesültek. A bejelentés után megvizsgálják, hogy a szolgáltató rendel­kezik-e a szükséges engedélyekkel, és ha nem, akkor kötelezik a pótlásukra. Ha en­gedély nélkül építette hálózatát, csak fennmaradási engedélyt kaphat, melynek díja a kivitelezési költség öt százaléka. Tavaly illegális szolgáltatóhoz öt eset­ben vonultak ki, ezek mindegyike a fővá­rosban működött. Az idén hasonló beje­lentést még nem kaptak. Azokat a jogta­lanul tevékenykedő cégeket a leg­könnyebb feltérképezni, amelyek rossz minőségben továbbítják a jeleket, mert az előfizetők erre a legérzékenyebbek - fűz­te hozzá Gricsemé. A HF egyébként mi­nőségi szempontok alapján a főváros csaknem ötszáz kábeltévérendszeréből harminchatot vizsgált meg. Ez mintegy negyedmillió előfizetőt érintett. Az ügy­felek több mint fele a felmérés szerint jó minőségű szolgáltatást (tévéképet) kap, a többieknek be kell érniük közepessel. A vizsgált hálózatüzemeltető cégek megfelelő képminőséget szolgáltatnak, vagyis körülbelül egymillió budapesti él­vezheti tűrhetően a csatornákat. Kitűnőre hét kábeltársaság vizsgázott: a Kábeltel XVII. kerületi Pesti úti rendszere, a Radi­ant Rt. Budafokon, a Zuglói Antenna Kö­zösség, a Hunyadi Lakásfenntartó Szö­vetkezet, a XII. kerületi Novotron kábel­televízió, a Sztár TV a VIII. kerületben és a Telesat a IX.-ben. Gricserné hozzátette: a médiatörvény teljes betartásához még hiányzik egy miniszteri rendelet. Ez ten­né lehetővé, hogy minőségi szempontok alapján is büntethessék a szolgáltatókat. Bohus Péter NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1998. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT 35 Hiányos turistakalauzoló táblák Lemaradt a Világörökség emblémája Elképesztő rendetlenséget okoztak a város egyes részein a tavaly telepített turisztikai információs táblák, az egy­mást érő közlekedési és egyéb tájékoz­tató táblák erdejében a gyalogos turis­tákhoz sokszor körülményesen jut el az információ - mondja a műemlékvé­dő. A nyilakról hiányzik a Világörök­ség emblémája és a turisták dolgát megkönnyítő számozás is. Korábban ismertettük az Econo- Consult Kft. tanulmányát, amelyben a Fővárosi Közgyűlés turisztikai bizottsá­gának felkérésére értékeli az információs táblákat, és javaslatot tesz a továbbfej­lesztésre. A felülvizsgálatot az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) fel­ügyelője, Vízy László is elvégezte, aki to­vábbi észrevételeket tett a táblarendszer­rel kapcsolatban. A táblák kihelyezése­kor nem kérték az OMVH véleményét. A műemlékvédelmi szakhatóság ezért utó­lagos írásos állásfoglalásában kijelenti: a műemléki területet nem érintő helyszí­nekkel kapcsolatban nem tesz észrevé­telt, valamint a tervekben jelölt és kihe­lyezett oszlopokat, táblákat műemléki szempontból nem kifogásolja, illetve a területet érintő ideiglenes rendezési ter­vek elkészültéig elfogadja. A budai Vár­ban lévő Szent György téren viszont nem helyezhető el ilyen tábla. Az OMVH munkatársa jónak tartotta volna, ha a táb­larendszert előzetes műemléki vélemé­nyezéssel alakítja ki a főváros, így nem fordulhatott volna elő például az, hogy a Budapest egyik legfontosabb látványos­ságának számító Operaház elé a Nyugati pályaudvar felé kalauzoló tábla kerül. A turisztikai bizottság elnöke, Rusznák Imre nem tud arról, hogy a műemlékvé­delem vagy bárki más kifogásolta volna a táblák elhelyezési módját. Egyedül a Szent György térre telepített oszlopokkal volt gond, de ezeket végül eltávolították. Schiffer János alpolgármester tavaly szeptemberi levelében viszont arra fi­gyelmeztetett, hogy a táblák kihelyezése előtt egyeztetni kell a műemlékvédelem­mel. Kriszt Györgynek, az OMVH vezető felügyelőjének állásfoglalásában szere­pel, hogy a hivatal nem járul hozzá a táb­lák elhelyezéséhez az olyan, részletes rendezési tervekkel (RRT-kkel) rendelke­ző területeken — a Várban, a Városliget­ben és Óbuda több, műemlékileg védett részén —, ahol a turisztikai információs tervet az RRT-be nem illesztették be. Az Andrássy úton, a Váci utcában, a Vörös­marty téren és a Duna-parton viszont már Wild László műemlékes szakember tervei alapján helyeztek el táblákat. A rendezetlenség példájaként említi Vízy László a Batthyány teret, ahol az in­formációs oszlopot egyszerűen a tér kö­zepébe szúrták. Az alumíniumoszlop nemcsak a gyalogosok forgalmát akadá­lyozza, még csak­­ ellentétben például a Deák téren álló, műemléki szempontból is elfogadható kandeláberrel - nem is szép. Vízy László fotóin több olyan tév­és utcarészlet szerepel, ahol egymást érik a közlekedési és a buszmegállót jelző táb­lák, a jelzőlámpák és a turisztikai infor­mációs oszlopok. A szakember szerint ezzel éppen a legfontosabb célt, a tájé­koztatás leegyszerűsítését nem érték el. A Szentháromság téren például a látványos­ságok felé mutató nyilak és a buszmegál­lót jelző tábla is elférne egyetlen oszlo­pon - mutat rá Vízy, aki fontosnak tarta­ná azt is, hogy művészettörténész véle­ményezze a műemlékek környezetében elhelyezett táblákat, illetve a nyilakra ke­rülő nevezetességeket. Minden értéket ugyanis lehetetlen je­lölni, de a legfontosabbakat vétek ki­hagyni. Mégsem szerepel egyetlen táblán sem a Világörökség emblémája. Pedig - például a Várnegyedben - egyetlen apró jellel lehetne tudatni, hogy az 1987-ben a Világ Kulturális Örökségévé nyilvánított városrészbe lépett a turista. Ugyancsak hiányzik a táblákról a számozás, amely lehetővé tenné, hogy a gyalogos városné­zők a számozott nyilak és a város műem­léktérképe segítségével egyik nevezetes­ségtől a másikig jussanak. A számozott tábla a számozott műemlék felé kalauzol­hatna, így Budapest olyan önálló, tetszés szerint variálható városnéző programot kínálhatna a turistáknak, amellyel kevés város büszkélkedhet. Lukács Katalin A rendezetlenség példája, a Batthyány tér SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE ________Cikkünk Nyomán________ A szeplők eltüntetése Örömmel olvastam Tímár György július 22-i Szeplők a főváros arcán című cik­két. A szerző felhívta a figyelmet öt olyan épületegyüttesre (Belgrád rakpart, Roosevelt tér, Kamara mozi-Continental Szálló-Hungária für­dő a Dohány utcában, New York-palota, valamint Royal Szálló), amelyek évtize­dek óta csöndesen pusztulnak Budapest történelmi belvárosában. Magam még legalább egy tucat ha­sonló budapesti épületet tudnék felsorol­ni. Ötvenéves lemaradást kell behoz­nunk. Hosszú évtizedekig a város leg­szebb épületei valódi tulajdonos nélkül, sorsukra hagyva várták pusztulásukat. Budapest sokat köszönhet Ráday Mi­hály városvédő mozgalmának: a nyolc­vanas években számba vették a végve­szélyben lévő épületeket, és a nyilvános­ság figyelmét az égető gondokra irányí­tották. Tímár György ezt a munkát foly­tatta most cikkével. A szerző kérdése az, mit tehet a fővá­ros a felsorolt épületek megmentéséért. Az említett ingatlanok egyike sincs a tu­lajdonunkban, ezért közvetlenül nem szólhatunk bele a kezelésükbe. Hadd te­gyem hozzá, nem is akarnám, hogy az önkormányzaté legyenek. A New York­­háznak, a mozinak vagy a szállodáknak olyan tulajdonosokra van szükségük, akik képesek tőkét fektetni a rekonstruk­cióba. A kerületi polgármesteri hivata­lok hiába rendelik el a városképet rontó épületek felújítását, ha a tulajdonosok nem tudják kifizetni a rehabilitáció költ­ségeit. A budapesti önkormányzatok pénze együttesen sem elég az elörege­dett negyedek megújításához. A felada­tuk az, hogy közvetett eszközökkel lö­kést adjanak ennek a folyamatnak. Ilyen eszköz például a fővárosi önkor­mányzat városrehabilitációs és értékvé­delmi alapja. Ezeken keresztül évente több százmillió forinttal támogatjuk azo­kat a tulajdonosokat, akik szívükön vise­lik épületeik sorsát. Meggyőződésem, hogy Budapest csak akkor válik igazi, modern világvárossá, ha a korszerű inf­rastrukturális beruházások mellett nem feledkezik el épített örökségéről sem. Az értékes épületek megmentésére három modellt is kidolgoztunk. Sok esetben költségvetési forrásokat haszná­lunk fel, mint a Vígszínház, a Thália vagy a Nagyvásárcsarnok esetében. Más esetben a felmerülő költségeket vállal­kozók bevonásával fedezzük, ők később hasznosíthatják az épület egy részét. Így kerül sor például a közeljövőben a Mű­jégpálya csarnokának felújítására. A harmadik lehetőség, hogy magánkézbe adjuk egyes ingatlanjainkat. Ilyenkor a vevőt szerződésben kötelezzük arra, hogy felújítsa az épületet, és erre ko­moly garanciákat is kérünk. Ez történt például a belvárosi Ybl-palota vagy a Váci úti volt villamosremíz esetében. A cikkben említett Continental Szálló és Hungária fürdő együttesénél is ezt kel­lett volna tenni, de az épület tulajdono­sa, az állam 1989-ben megfeledkezett erről. Félek, hogy az új tulajdonoson már nagyon nehéz lesz számon kérni az elmaradt felújítást. Tímár György Roosevelt téri példája egy kicsit más problémára világít rá. A spenótház mozaiklapjai csakugyan nem méltók a világörökségi területhez. Ah­hoz, hogy egy városrész meg tudja őriz­ni sajátos arculatát, egységes és minden­ki által elfogadott szabályokra van szük­ség. Hatéves munkával idén nyárra ké­szítettük el a főváros általános rendezési tervét, amely az augusztusi közgyűlés elé kerül. Ennek a várostervezési kódex­nek legfőbb célja, hogy lakhatóbb város­sá tegyük Budapestet, és ösztönözzük a tulajdonosokat, befektetőket saját, vá­rosképhez illeszkedő fejlesztéseik meg­indítására. A rendezési terv - a rehabili­tációs támogatásokon kívül — a leghaté­konyabb eszköz arra, hogy Budapest szebb köntösbe öltözzön. A legfontosabb, amit egy önkormány­zat tehet, az az, hogy olyan környezetet teremt, ami ösztönzi a befektetőket az elöregedett épületek megújítására. Ez történik a ferencvárosi rehabilitációs te­rületen vagy a déli belvárosban. A mo­dell a következő: az önkormányzat inf­rastrukturális beruházással kezd, hiszen a tőke akkor jön, ha vannak jó utak, csa­tornák, működő telefonhálózat. Ezután, már részben önerőből, megkezdődik a házak rendbehozatala, a lakások korsze­rűsítése, majd megjelenik a fizetőképes kereslet, amire viszont rátelepül a szol­gáltatóipar és a kereskedelem. Azaz: új­jáéled egy évtizedekig tetszhalott város­rész. Az említett Belgrád rakpartnak példá­ul jó esélye van erre. Az új rendezési terv szerint a Dunát a város főutcájává tesszük, új korzók és parkok szegélyezik majd partját délen egészen a közraktá­rokig, északon a Vizafogóig. A rende­zett környezet a befektetőket is arra készteti majd, hogy igényessé tegyék az ott fekvő épületeket - ahogy ez a meg­újult déli Váci utcában történt, mely a felújítás után Budapest egyik legértéke­sebb és legszebb utcájává változott. Meggyőződésem, hogy ha megfelelő feltételeket teremtünk, akkor a felújítás­ra szoruló pesti épületek rátalálnak való­di gazdáikra. Azokra, akik mernek és tudnak gondoskodni Budapest szeplői­­nek eltüntetéséről. Demszky Gábor főpolgármester Margó Néma XIV. kerületi vonalak A zuglói telefonközpontban csütörtökön keletkezett zavart egy számítógépprog­ram letöltése okozta - tájékoztatott Nagy Bálint, a Matáv PR-igazgatója. Mint arról tegnap beszámoltunk, a fennakadás negyvenezer előfizetőt érintett. A zuglói központ szoftvercseréje a nyolc budapes­ti telefonközpont korszerűsítésének egyik állomása volt. A műszaki hibát a központban fél kettőre sikerült megjaví­tani, ezután a szakemberek az összes XIV. kerületi vonalat megvizsgálták. Ek­kor derült ki, hogy néhány száz előfizető továbbra sem tudja használni telefonját. Ezeket a hibákat este fél tízre kijavították. Az elkövetkező két hónapban nem várha­tó további központok felújítása, ezért ha­sonló hibára sem kell számítani. (B. P. A.) Megújult templom A műszaki átadással befejeződtek az V. kerületi Szent Mihály-templom (Váci ut­ca 47.) helyreállítási munkálatai. A gáz­fűtőberendezés hibájából márciusban meggyulladt állványzat a felújítás alatt álló templom egyes részeit is súlyosan károsította. A kőszerkezeteket, a vakola­tot elektronmikroszkóppal vizsgálták meg, így a templom eredeti, XVI. száza­di, kékesszürke színét kapta vissza. A helyreállítás hatvanötmillió forintba ke­rült, nagyobb részét az V. kerületi önkor­mányzat, illetve a Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő Rt. finanszírozta, de ado­mányok is érkeztek a felújításra. (MTI) Új piaci nyitvatartási rend Mától megváltozik a kispesti Gutenberg téri piac nyitvatartási ideje, ezután szom­baton reggel hattól délután tizennégy óráig is árusítanak a standokon. Az intéz­kedés javítja a Wekerle-telep ellátottsá­gát, egyúttal biztosítja, hogy a Kossuth téri piacról elkerült őstermelők is kultu­rált körülmények között árusíthassanak - indokolta az új rendeletet a kerület sajtó­­referense. (M. N. T.) Agár-Eb Csepelen Csepelen, a papírgyári sporttelepen ren­dezik az agár-Európa-bajnokságot. Az elődöntő futamokra ma délután öt órától kerül sor, a trófeáért pedig vasárnap dél­után háromkor szállnak harcba a legesé­lyesebbek. A versenyt a Hungária Agár­verseny Klub szervezi, amelyet a Nem­zetközi Agárszövetség bízott meg a ran­gos esemény lebonyolításával. A me­zőnyben német, ír, svájci és holland ver­senyzők is részt vesznek. (5. G.) Rippl-Rónai - tovább A nagy érdeklődés miatt a Magyar Nem­zeti Galéria szeptember 20-ig meghosz­­szabbította Rippl-Rónai József gyűjte­ményes bemutatóját. Az elmúlt hóna­pokban körülbelül százezren tekintették meg a Tavaszi Fesztivál eseményeként megnyitott kiállítást. A budapesti tárlat után a festmények a Párizs környéki Nabis Múzeumban mutatkoznak be. A jövő év novemberében pedig a frankfurti közönség is megismerheti a Rippl-Rónai életművet. (MTI) Megújított ellátási szerződés A kőbányai képviselő-testület megújítot­ta a Hajléktalanokért Alapítvánnyal ko­rábban kötött ellátási szerződést, és hét­százezer forintos támogatást különített el az alapítvány javára. A testület egyben ál­dását adta a nonprofit szerv által létreho­zott, a X. kerület, Jászberényi út 47. szám alatti átmeneti szálló működtetésére vo­natkozó megállapodásra is. (M. N.T.) Virulj! Felújítják a Szabadság téri Virulj! emlékkutat, amelyet 1930-ban állítottak, annak emlékére, hogy gróf Széchenyi Istvánné azon a helyen ültette el a tér el­ső platánfáját. A munka körülbelül négy­­százezer forintba kerül, a költségeket a Budapest Galéria és a Nyugodt Jövőért Klub állja. (Cs. L.) Habcement a csövek között A Báthory utca, a Markó utca, a Szende Pál utca és a Hold utca környékén több helyen gázvezeték-rekonstrukció miatt felbontották az aszfaltot a Főgáz Rt. pá­lyázatnyertes kivitelezői. Kicserélik az elöregedett, szivárgásveszélyes vezeté­keket. A Báthory utcában elsőként befe­jeződött felújítás során a régi, korrodáló­dott csövet - a szűk tér és számos egyéb közművezeték miatt - nem emelték ki a földből, hanem kisebb átmérőjű vezeté­ket húztak azokba - tudatja a Fővárosi Közmű című lap. Annak érdekében, hogy a két csőfal közötti üregben ne fordul­hasson elő szivárgás, új eljárást alkal­maztak: az üreget cementhabbal töltötték fel, amely kiszorítja a levegőt.

Next